Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

02.08

 Miután közölték velem azt, hogy Brad Simpsonról semmi híre nincs senkinek, másképp néztem az ápolókra és az orvosokra a kórházban.

  Hihetetlenül hangzik, de kezdtem megőrülni. Ennyire még sosem éreztem magam szánalmasnak és tehetetlennek egyszerre. Hülyének néztek minden alkalommal, amikor rákérdeztem az eltűnt barátomra. 

  Lassan kezdtem rájönni, hogy semmit nem tudok tenni, mert egy törött láb és pár megrepedt hülye borda a kórházi ágyhoz láncolt. 

  Úgy éreztem, hogy minden egyes perc amit ott töltök, elvesztegetett idő. 

  Csak egy hét telt el azóta, hogy felébredtem a kómából, mégis mindenki úgy tett, mintha semmi nem történt volna. Minden percben néztem a híres magazinok oldalait, hiszen ha Bradley Simpsont érte valami, azt ők tudják meg elsőként. De semmi. Hiába. Az utolsó hír a baleset volt.

- Szia Destiny! Hogy vagy?

  Egy rendőrtiszt lépett be a szobámba, amikor éppen a telefonomon keresgettem Bradley szüleinek a számát. Régóta fontolgattam, hogy felhívom őket, de fogalmam sem volt mit mondhatnék. 

- Tényleg érdekli hogy vagyok? 

- Hogyne érdekelne. Mesélj csak! - ült le az ágyamra.

- A kórházi kaját leginkább a macskám ürülékéhez tudnám hasonlítani, az ágyam kényelme egyenlő a nullával, a fürdőben már olyan dolgok is mozognak, amiknek nem kellene. De a legjobbat kihagytam. A barátomról azt hiszik, hogy elnyelte a föld, elszökött, bujkál vagy esetleg elvitték a földönkívüliek. 

 Néma csend.

- Ezeket leszámítva, köszönöm kérdését, remekül vagyok.

- Először is szeretném elmondani, hogy sajnálom a történteket - bólintott. - De kérlek hidd el, hogy mi egy oldalon állunk és segíteni akarunk neked. 

  Hangos nevetésben törtem ki. 

- Úgy nézek ki, mint aki segítségre szorul? Azta, ezt meg nem mondtam volna. Nincs szükségem olyan emberek segítségére, akik azt hazudják, hogy segíteni akarnak. 

- Destiny ajánlanék neked egy remek pszichológust!

- Köszönöm, de nem élnék a lehetőséggel.

- Akkor egy pszichiátert, mert ez...

- Maga viccel velem? - kiabáltam. - Inkább engedjenek ki ebből a porfészekből, hogy megtalálhassam a barátomat.

  A rendőr felállt és szó nélkül kisétált a szobából. 

- Látja? - ordítottam.- Amikor Bradleyről lenne szó, mindenki hallgat.

  Megrántottam a kezem, mire a mellettem lévő gép felborult. Odakaptam a fejemet és támadt egy veszélyes, de briliáns ötletem. Vagyis azt hittem, hogy briliáns lesz.

  Kihúztam a karomból minden egyes zsinórt, csövet és tombolni kezdtem. Sikoltozva dobáltam le a mellettem lévő tányérokat és poharakat, amiket azelőtt behoztak nekem.

  Két nővér szaladt be a szobába, majd megpróbáltak lefogni, de természetesen nem sikerült. Egy harmadik sprintelt be egy injekciós tűvel a kezében. Mondanom sem kell szerintem, hogy ezután mi történt...

***

- Na lenyugodtál? 

  Ryan huppant le az ágyamra, miközben ébredeztem.

- Öhmm...hát azt hiszem.

  Forgatta a szemeit.

- Felesleges minden amit csinálsz.

- Ezt hogy érted?

- Úgy Destiny, hogy bármit csinálsz, úgysem az lesz. Itt már minden előre ki van találva és meg van tervezve. 

  Elkerekedtek a szemeim.

- Ryan... te...te tudsz valamit?

  Hirtelen az ajtó irányába nézett, mégsem volt ott senki. Behunyta a szemeit, majd sóhajtott egyet. 

- Kérlek - majdnem elsírtam magam. - Ha tudsz valamit arról, hogy mi folyik itt...

  Mégis elbőgtem magam. Istenem. 

- Ne bízz senkiben Destiny! Undorító az az álszentség ami itt folyik. Azt javaslom, hogy vedd kezedbe az irányítást.

- De Ryan! Hogy vegyem a kezembe az irányítást, amikor jelenleg fel sem tudok kelni az ágyból? 

- Okos vagy te, Des. Hamar rá fogsz jönni arra, hogy mi folyik itt.

  Leesett az állam. A saját testvérem tud mindenről, mégsem mond el nekem semmit. 

- Ezt te most komolyan gondolod, Ryan? Mit tettem én, amiért ezt érdemlem? Kérlek egy okot mondj!

Csak a földet bámulta szokás szerint. 

- Nem olyan egyszerű ez! Itt nagyon kemény és durva dolgok vannak a háttérbe. Ezért is költöztem el otthonról.

- Micsoda? Te elköltöztél otthonról?

- Persze, édes drága édesanyánk miatt. Nem bírtam vele egy házba maradni. 

- Ryan...mi ez az egész? 

  Felém fordult és suttogni kezdett. 

- Az anyánk, Simpsonék, az orvosok...egy utolsó hazug mind. Eljátszák, hogy mennyire sajnálnak, közben meg a pénzről szól az egész...Ameddig te itt fekszel, egy ágyhoz kötve, Bradley életben van. Sőt...rohadt jól van.