Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

7.

                Brad szemszöge

- Des! – erőteljesen rászóltam, de nem érdekelte.

  Felpattantam a kanapéról és utána futottam, de sajnos már késő volt.

  Kinyitotta az ajtót és mindketten megpillantottuk Sarah-t.

  Úgy látszik nem értett a szóból.

  Destiny megijedt tőle, megpróbálta becsukni az ajtót, de hirtelen elájult. Gyors voltam és sikerült elkapnom.

  Sarah újra kinyitotta az ajtót és benézett rajta.

- Bejöhetek? – kérdezte.

  Hülye liba.

- Viccelsz? Ennyire rohadt nehéz felfogni? Mit nem lehetett azon érteni, hogy takarodj innen? Tudod, amit mondtam a kórházba is. Most azonnal fogod magad és elhúzol innen, oké?

- De én beszélni szeretnék veled... - suttogta.

- Mégis ki a francot érdekel, hogy te mit akarsz? Nézz már rá! –mutattam itt Destiny-re. –A legjobb barátnőd már retteg tőled, felfogtad? Mert egy elmebeteg vagy.

- Brad, én...tudod, hogy...én szeretlek.

Sírt. Jézusom.

- Aha, oké. Képzeld, én is szeretek valakit...

Ránéztem Destiny-re és gyengéden megsimítottam az arcát.

- ...de ezt a valakit most hoztam haza a kórházból, mert a legjobb barátnője egy idegbeteg és hozzávágott egy rohadt poharat. Nem vagy normális Sarah, fogd fel!

  Felálltam és az ajtóhoz léptem.

- Most pedig menj el és felejtsd el egy életre Destiny-t, meg persze engem is. – ahogy kimondtam, rácsaptam a bejárati ajtót.

  Eddig még Destiny kedvéért elviseltem ezt a csajt, de most már betelt a pohár.

  A legjobb haverom, James mutatta be nekem Emily-t és Sarah-t. Emily, James barátnője. Sarah pedig csak eljött vele kísérőként az egyik koncertünkre. Már ott is próbált rám nyomulni Sarah, de én semmit nem akartam tőle. Napokig zaklatott és nem hagyott békén, mivel mindenhova követett, kérdezősködött rólam és hívogatott. Már itt rájöttem, hogy nem százas a csaj, de utána megismertem Destiny-t. Fogalmam se volt róla, hogy ők hárman legjobb barátnők. Gondolom Sarah nem tudta elviselni, hogy én Des-el vagyok.

  Lassan felemeltem Destiny-t a földről és a kanapéra fektettem. Bekapcsoltam a tévét és beszéltem hozzá, hátha felkel.

  Fél óra múlva is csak a tévét bámultam és simogattam az arcát, mikor kinyitotta a szemét. Azonnal közelebb húzódtam hozzá és segítettem neki felülni.

- Jó reggelt, cica! Megint...

- Már ennyi az idő? – suttogta.

03:18.

- Igen, kicsit sokat aludtál. - mosolyodtam el, bár a helyzet egyáltalán nem volt ilyen szép.

- Itt volt Sarah, ugye? – vonta fel a szemöldökét.

- Öhmm...igen, itt volt.

- Elmeséled, hogy mi volt ez az egész? – láttam, hogy könnyek csordulnak végig az arcán.

  Természetesen, elmeséltem neki, hogy hogyan történt mindez és hogyan ismerkedtem meg a lányokkal.

  Mikor a sztori végére értem, döbbenten felém nézett és az ajkába harapott.

  Elmosolyodtam majd megcsókoltam, újra és újra. Mind a két kezével átkarolt, majd magamra rántottam. A nyakát kezdtem csókolgatni, mire megragadta az ingemet és elkezdte kigombolni.

- Des! – suttogtam. - Ezt nem ké...

- Nem érdekel! – mondta halkan és végre sikerült leszednie rólam az inget.