Mikor szaladni kezdett az apám, azonnal utána futottam a biztonsági őrökkel együtt. Bradley, aki utasította őket, tovább énekelt a színpadon, majd miután vége lett a Last Night -nak, azonnal lesietett és a nyomomba eredt. Nem tartottam jó ötletnek, de mikor megszólalhattam volna, már rég beért és elkapta a kezem.
- Destiny, hagyd - zihálta Brad, miközben néztem, ahogy végleg elfut apám.
A biztonságiak is visszafordultak, mire Brad csak legyintett egyet és kérte, hogy menjenek vissza a koncertre.
Mikor bementek, csak a fejemet ráztam. Brad megölelt, mire halk zokogásban törtem ki.
- Kiengedték, érted? Félek.
- Nyugi, cica - ölelt át - nem lesz baj.
- El akarok innen menni! - jelentettem ki, majd megindultam. - Gyere, menjünk!
- Öhmm...Des...van egy aprócska bökkenő.
- Mi? Nem hiszem el, hogy ... - kezdtem volna bele mondókámba.
- Az, hogy odabent kb. ezer ember van aki azt várja, hogy visszamenjek és lenyomjam a koncert végét - húzta el a száját, mire elnevettem magam.
- Ja tényleg.
Letöröltem a könnyeimet és visszasiettünk a koncertre.
Életem legrosszabb fél óráját kellett azon a széken töltenem ami a backstageben volt, miközben zajlott a koncert. Akárhányszor felnéztem a telefonomból, úgy éreztem mintha figyelnének és mindenhol az apámat kerestem. Megfordult már a fejembe minden hülyeség. Talán visszajött a koncertre, hátulról megtámad, megüt, elájulok, elrabol és az egész család ezt a hírekből fogja megtudni.
Na igen, nem kicsit lettem paranoiás.
Aznap éjszaka aludni sem bírtam, hanem fel-alá mászkáltam a lakásban, de így is rettegtem. Egyébként is félek a sötétben, de mivel Brad aludt, nem olthattam csak úgy fel a villanyt, nehogy felébredjen. Össze-vissza forgolódtam az ágyban, de nem jött álom a szememre.
Másnap reggel, csak feküdtem és úgy éreztem meghalok. Nem éreztem biztonságban magam. Ameddig Bradley aludt, én még csak le sem tudtam hunyni a szemem, mert olyankor rémképek ugrottak be. A Range Roverről, Davidről, ahogy megüt, ahogy Bradet megüti és mindenki mást akit szeretek.
- Jó reggelt szívem - adott egy puszit Brad a fejemre.
- Jobbat - morogtam a takaró alatt.
- Mi a baj? - rántotta le rólam.
- Semmit nem aludtam.
- Des...szerintem te tényleg paranoiás vagy. - kelt ki az ágyból.
- Köszi, hogy megérted, mellettem állsz és támogatsz. Aranyos vagy.
Lementem a konyhába és kávét kezdtem csinálni, ugyanis úgy éreztem, hogy nélküle nem élném túl a napot.
- Nézd mit találtam! - jött el mellettem Brad, majd elém nyomta telefonját ahol egy cikk volt.
"Bradley Simpson tegnap megszakította egyik londoni koncertjét ismeretlen barátnője miatt, akinek állítólag ellopták a pénztárcáját, majd az elkövető kifutott a koncertről. A biztonsági őrök és maga a lány is próbálta elkapni a tolvajt, de minden hiábavaló volt, ugyanis az elkövető megszökött. A lány ezek után heves zokogásban tört ki, majd visszasiettek a koncertre Bradleyvel."
Nevetésben törtem ki, majd Bradre pillantottam, aki nem nevetett.
- Ez elég vicces - jegyeztem meg. - Viszont azt nem tudtam, hogy csináltak rólunk képeket.
- Nem baj, ez jó, ha a sajtó csak ennyit tud.
- Ezt hogy érted? - néztem rá kérdően.
- Úgy, hogy nem tudnak rólad semmit, azon kívül, hogy ismeretlen lány vagy és ez a pénztárcás is elég érdekes, mivel nem ez történt, de lehet hogy ez így sokkal jobb.
Normál esetben most megsértődtem volna, de igaza volt. Minél kevesebbet tudnak rólam annál jobb.
- Itt a kávéd - nyújtottam neki a bögrét, majd leültünk az ablak elé.
Az ablakon lévő esőcseppeket nézegettem, majd az utcán lévő emberekre összpontosítottam. Egy anyuka négy gyerekkel, egy idős bácsika, egy tini lány aki éppen a buszra vár és egy fekete BMW ami a házunk előtt parkolt. Egy kopasz férfi ült benne és egyenesen a szemembe nézett.
A bögre szinte kiesett a kezemből és hátrálni kezdtem.
- Bradley, az az ember figyel minket és a házat! - túrtam bele a hajamba idegesen és már éreztem, hogy elsírom magam.
- Destiny, fejezd be kérlek! - kinézett ő is, de már nem láthatott semmit, mert hirtelen kifordult az utcából a kocsi.
- Brad! - kiabáltam. - Biztos vagyok benne, hogy minket figyelt. Nem vagyok hülye. Rossz érzésem van, nagyon. Félek, hogy valami történik velem, veled vagy a családdal és úgy érzem, hogy ez már nem játék. Szólnunk kell a rendőrségnek.
- Des, hagynod kell magad megnyugodni. Szólj anyukádnak, hogy most pár napig nem leszel elérhető, mert elmegyünk innen. De nehogy mondj bármit is Davidről.
- De Brad, én...
- Nem! - rázta a fejét - Na pakolj, elmegyünk Brightonba egy pár napra, ameddig csillapodik ez az egész.
Uhh és itt is lennék a második résszel:) Remélem tetszett<3
Minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok! <3
ESTÁS LEYENDO
Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfic- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom! - Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést! - Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét. - Simpson. Brad Simpson. Bevallom, tetsz...
