Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

2.

- Szóval, ha jól értettem, akkor te ma este mozizni fogsz azzal a Brad gyerekkel, én pedig egyedül leszek? - kérdezte Emily, mikor másnap reggel odarohantam hozzá és elhadartam a tegnap történteket.

- Ahogy mondod! Vagyis nem úgy...

- Destiny, megígérted! – fordult el tőlem Emily.

Nálunk hagyomány, hogyha valakinek születésnapja van, az az előtti éjszakát nála töltjük. Sarah, Emily és én.

- Tudom, de ott leszek! Este megkérem Brad-et, hogy ne haza, hanem hozzád vigyen.

- Honnan tudod, hogy nem magához fog vinni? - kuncogott.

- Mozizunk, érted? A közeli plázában... - akadtam ki.

- Biztos vagy te ebben? Én a helyedbe vigyáznék.

- Emily! - szóltam rá. - Hagyjuk ezt, oké? A lényeg, hogy ott leszek nálad este és ünnepelni fogunk.

- Megegyeztünk! Jön Sarah is, ugye?

- Fogalmam sincs.

- Mit veszel fel este? – vigyorodott el.

- Még nem tudom.

- Hűha, akkor elég komoly problémának nézel elébe! Adok néhány jó tanácsot: 1. Ne öltözz túl! 2. Lehetőleg...

- Köszi, de szerintem egyedül is boldogulok.

Óriásit tévedtem.

Hétre jött értem Brad, de én fél órával előtte még csak a szekrényem előtt toporogtam és dobáltam a ruháimat az ágyra. A ruháim fele túl hétköznapi, a másik fele túl elegáns volt.

- Ezt nem hiszem el! - mondtam a ruhák közt keresgélve.

Csak farmerjaim voltak, vagy egy fekete szoknya.

A szoknya mellett döntöttem, amit egy kicsit magasabb sarkú bokacsizmával és egy egyszerű felsővel vettem fel.

A tükör elé álltam és mikor megállapította anya, hogy nem nézek ki rosszul, a fürdőszobába indultam.

Sose szerettem sminkelni, de ez most kivételes alkalom volt.  Csak pár dolgot tettem fel, de az is elég volt. A hajamat csak simán kivasaltam, mikor csengettek.

Idegesen lesiettem, de akkor már késő volt.

- Szóval,  te lennél Brad – vigyorgott anya, mikor ajtót nyitott.

- Igen, én volnék – nevetett a srác.

- Szia! – köszöntem.

Felnézett, nem szólt semmit. Csak engem bámult.

- Mehetünk?

Eléggé zavarban voltam.

- Jaa...persze – mondta, majd elindult előre.

- Akkor jó, szia anya!

- Örültem, Mrs. Black! – kiáltott vissza Brad.

- Ugyan! – legyintett anyu. – Szólíts csak Leila-nak!

- Menjünk már! – suttogtam.

Brad csak nevetett, majd beültetett a kocsiba.

- Mit nézünk? - érdeklődtem.

- Mit nézzünk? - fordult felém mosolyogva.

Tuti, hogy elpirultam.

- Valami vígjátékot néztem ki – mondta, majd kifordultunk az utcánkból.

- Tökéletes!

*  *  *

A film eszméletlen jó volt, nagyon sokat nevettünk rajta. Miután kijöttünk, csak beültünk egy kávézóba és beszélgettünk.

- Mondj olyan dolgot magadról, amit nem tudok! – szólalt meg Brad.

- Mindent tudsz rólam  - nevettem.

- Reméltem is – röhögött ő is.

- Inkább mondj te!

- Van egy bandám!

- Komolyan? – lepődtem meg.

- Igen. Énekelek és gitározok.

- Ne már. Én erről miért nem tudtam? Tudsz énekelni?

- Nem kérdezted.

Mindketten elnevettük magunkat.

- A következő randi az lesz, hogy eljössz az egyik koncertünkre! – mondta.

- Szóval, lesz következő randi? – dőltem hátra vigyorogva.

- Lesz! – mosolygott.

Mondtam Brad-nek, hogy Emily- hez vigyen, mert ott alszok náluk. Elmagyaráztam neki is, hogy miért.

- Értem. Jó barátnők vagytok, igaz?

- Legjobbak – nevettem.

Odaértünk.

Brad kinyitotta előttem a kocsiajtót és elkísért a kapuba.

- Nagyon jól éreztem magam! – mosolyogtam.

- Én is, köszönöm ezt a csodálatos estét!

Bólintottam egyet, majd ránézett a számra. Lassan közelebb jött és felém hajolt. Lehunytam a szemem, ajkuk már összeért, mikor...

- Destiny! – kiáltott Sarah, amitől annyira megijedtem, hogy majdnem lefejeltem Brad-et. – Gyere, kész a süti!

Abban a pillanatban legszívesebben megöltem volna Sarah-t.