- Szóval, ha jól értettem, akkor te ma este mozizni fogsz azzal a Brad gyerekkel, én pedig egyedül leszek? - kérdezte Emily, mikor másnap reggel odarohantam hozzá és elhadartam a tegnap történteket.- Ahogy mondod! Vagyis nem úgy...
- Destiny, megígérted! – fordult el tőlem Emily.
Nálunk hagyomány, hogyha valakinek születésnapja van, az az előtti éjszakát nála töltjük. Sarah, Emily és én.
- Tudom, de ott leszek! Este megkérem Brad-et, hogy ne haza, hanem hozzád vigyen.
- Honnan tudod, hogy nem magához fog vinni? - kuncogott.
- Mozizunk, érted? A közeli plázában... - akadtam ki.
- Biztos vagy te ebben? Én a helyedbe vigyáznék.
- Emily! - szóltam rá. - Hagyjuk ezt, oké? A lényeg, hogy ott leszek nálad este és ünnepelni fogunk.
- Megegyeztünk! Jön Sarah is, ugye?
- Fogalmam sincs.
- Mit veszel fel este? – vigyorodott el.
- Még nem tudom.
- Hűha, akkor elég komoly problémának nézel elébe! Adok néhány jó tanácsot: 1. Ne öltözz túl! 2. Lehetőleg...
- Köszi, de szerintem egyedül is boldogulok.
Óriásit tévedtem.
Hétre jött értem Brad, de én fél órával előtte még csak a szekrényem előtt toporogtam és dobáltam a ruháimat az ágyra. A ruháim fele túl hétköznapi, a másik fele túl elegáns volt.
- Ezt nem hiszem el! - mondtam a ruhák közt keresgélve.
Csak farmerjaim voltak, vagy egy fekete szoknya.
A szoknya mellett döntöttem, amit egy kicsit magasabb sarkú bokacsizmával és egy egyszerű felsővel vettem fel.
A tükör elé álltam és mikor megállapította anya, hogy nem nézek ki rosszul, a fürdőszobába indultam.
Sose szerettem sminkelni, de ez most kivételes alkalom volt. Csak pár dolgot tettem fel, de az is elég volt. A hajamat csak simán kivasaltam, mikor csengettek.
Idegesen lesiettem, de akkor már késő volt.
- Szóval, te lennél Brad – vigyorgott anya, mikor ajtót nyitott.
- Igen, én volnék – nevetett a srác.
- Szia! – köszöntem.
Felnézett, nem szólt semmit. Csak engem bámult.
- Mehetünk?
Eléggé zavarban voltam.
- Jaa...persze – mondta, majd elindult előre.
- Akkor jó, szia anya!
- Örültem, Mrs. Black! – kiáltott vissza Brad.
- Ugyan! – legyintett anyu. – Szólíts csak Leila-nak!
- Menjünk már! – suttogtam.
Brad csak nevetett, majd beültetett a kocsiba.
- Mit nézünk? - érdeklődtem.
- Mit nézzünk? - fordult felém mosolyogva.
Tuti, hogy elpirultam.
- Valami vígjátékot néztem ki – mondta, majd kifordultunk az utcánkból.
- Tökéletes!
* * *
A film eszméletlen jó volt, nagyon sokat nevettünk rajta. Miután kijöttünk, csak beültünk egy kávézóba és beszélgettünk.
- Mondj olyan dolgot magadról, amit nem tudok! – szólalt meg Brad.
- Mindent tudsz rólam - nevettem.
- Reméltem is – röhögött ő is.
- Inkább mondj te!
- Van egy bandám!
- Komolyan? – lepődtem meg.
- Igen. Énekelek és gitározok.
- Ne már. Én erről miért nem tudtam? Tudsz énekelni?
- Nem kérdezted.
Mindketten elnevettük magunkat.
- A következő randi az lesz, hogy eljössz az egyik koncertünkre! – mondta.
- Szóval, lesz következő randi? – dőltem hátra vigyorogva.
- Lesz! – mosolygott.
Mondtam Brad-nek, hogy Emily- hez vigyen, mert ott alszok náluk. Elmagyaráztam neki is, hogy miért.
- Értem. Jó barátnők vagytok, igaz?
- Legjobbak – nevettem.
Odaértünk.
Brad kinyitotta előttem a kocsiajtót és elkísért a kapuba.
- Nagyon jól éreztem magam! – mosolyogtam.
- Én is, köszönöm ezt a csodálatos estét!
Bólintottam egyet, majd ránézett a számra. Lassan közelebb jött és felém hajolt. Lehunytam a szemem, ajkuk már összeért, mikor...
- Destiny! – kiáltott Sarah, amitől annyira megijedtem, hogy majdnem lefejeltem Brad-et. – Gyere, kész a süti!
Abban a pillanatban legszívesebben megöltem volna Sarah-t.
YOU ARE READING
Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfiction- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom! - Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést! - Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét. - Simpson. Brad Simpson. Bevallom, tetsz...