- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom!
- Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést!
- Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét.
- Simpson. Brad Simpson.
Bevallom, tetsz...
Egy év elteltével is imádtam Bradley minden egyes nevetését, a szemeit, a hangját és még sorolhatnám azokat, amiért belé szerettem. Semmi sem változtatott a kapcsolatunkon ezalatt az idő alatt. Természetesen voltak jelentéktelen dolgokon veszekedések, de az minden kapcsolatban van. A vitáink után úgy érzem, hogy az is csak azért volt, hogy megerősítse a kapcsolatunkat.
Anyukámmal és a barátaimmal is tökéletes kapcsolatom van még mindig. Emily, a legjobb barátnőm mindenben támogat és bármikor ott van ha szükségem van rá. Sarahval szinte nem változott a kapcsolatunk, ugyanúgy barátnők vagyunk, de ő nem teljesen olyan mint Emily, miután megtudtuk, hogy testvérek vagyunk.
A rózsaszín köd viszont hamar eloszlott a mai nap után.
~Tizenkét órával ezelőtt~
Az erkélyajtó nyitva volt, mivel szél hasított be a szobába. A napfény belepte a szobát, mikor kinyitottam szemeimet. Megfordultam, tapogatózni kezdtem, viszont nem volt mellettem senki. Gyorsan felkaptam egy pólót, de még így is alig takart a nálam kétszer nagyobb ruhadarab.
Bradley a korlátnak támaszkodott és teát kortyolgatott, mikor kisétáltam az erkélyre. Átkaroltam hátulról, majd hirtelen összerezzent.
- Megijesztettél.
- Bocsi - pusziltam meg, majd a fürdőszobába sétáltam.
- Most miért mész el? - kiabált utánam.
- Rendbe hozom magam, mert ahogy most kinézek, az elfogadhatatlan.
Jól gondoltam.
Nem mondom azt, hogy smink nélkül nem mernék kimenni utcára, sőt. Most sem szoktam annyira sminkelni magam, de ez a "reggeliarcom" borzalmas.
- Nekem így vagy tökéletes - szólalt meg Brad a hátam mögül, mintha hallotta volna gondolataimat.
- Letusolok - kitessékeltem Bradet a fürdőszobából, majd beálltam a zuhany alá.
Az aznap esti koncerten gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, mikor ajtó csapódást hallottam, de nem foglalkoztam vele.
A hajamat mostam, mikor egy kéz érintette meg a csípőm. Azonnal megfordultam és a mellettem lévő ruhátlan Bradet találtam a tusolóban.
Elvigyorodott, majd végigmért, miközben egymás előtt álltunk. Ajkába harapott és szinte letámadott, mielőtt vad csókolózásba kezdtünk. Felemelt, majd lábaimat köré fontam. Simogatni kezdett, majd szívni a nyakam, mire apró nyögések hagyták el a számat.
- Ez a reggel is elég jól kezdődik. -gondoltam magamba, mire elmosolyodtam.
* * *
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy fekete szoknyánál, felsőnél és egy sima farmerkabátnál döntöttem.
Gyorsan elköszöntünk a bátyámtól és kisiettünk a házból.
Mikor bepattantunk a kocsiba, már így is késve voltunk. Brad kétszer annyival ment, mint amennyivel normál esetben szokott menni. Végül behoztuk a késést és megálltunk egy számomra ismeretlen épület előtt. Bent egy hatalmas nézőtér volt és a színpad ahol már a fiúk próbáltak.
Emily éppen Jameset ölelgette amikor megérkeztünk. Fogalmam sincs, hogy most ők együtt vannak-e vagy most éppen szünetel a kapcsolatuk. Kiszámíthatatlan.
- Des - kiáltotta el magát amikor meglátott, majd egyből odaszaladt hozzám.
Engem is ölelgetni kezdett, de mikor elengedett már Bradley nem is foglalkozott velem, hanem felkapta a gitárját és felszaladt a színpadra.
Két óra múlva már telt ház volt és a rajongók türelmetlenül várakoztak a fiúkra. Én a backstageből figyeltem az eseményeket.
- Srácok kezdés van! - mondta a fiúknak egy srác, majd mindenki összepacsizott a koncert előtt még egy utolsót.
- Ha végeztünk elviszlek valahova - mondta Brad, miközben a hajammal játszadozott.
- Hova? - lelkesedtem.
- Meglepi - adott egy utolsó puszit a homlokomra, majd a srácokkal együtt kirohantak a színpadra.
Hirtelen sikítozás,ordítozás és kiabálás töltötte be a helységet. Ez volt a kedvenc részem.
- Helló, London! - nevetett Brad, mikor már a mikrofonba beszélt.
Az első számuk az I Found A Girl volt, majd ezt követte a Last Night. A dal alatt a közönséget nézegettem, mikor hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Brad szeme is odatévedt és még az éneklést is abbahagyta. A végtagjaimból kiment az erő, mikor megpillantottam a legrosszabb rémálmomat. A férfit aki egész végig engem nézett és mosolygott.
- Hát újra látjuk egymást, apa - suttogtam.
Az első kérdésem az lesz, hogy megkérdezem milyen volt a börtön. De szerencsére a biztonságiak megelőztek és kicipelték a közönség közül az embert, mert Bradley időközben már lejött a színpadról és szólt nekik. Felém indult Brad, de akkor egy sokkal fontosabb dolgot akartam elintézni.
Sarkon fordultam és futni kezdtem, hogy megkeressem hova vitték apámat.
Köszönöm a sok csillagot és kommentet az előző bejegyzésre<3
