Az egyik szerkesztővel sikerült megbeszélnem egy találkozót, aki másnap reggel az irodájában fogadott.
Az odavezető úton többször is azon töprengtem, hogy tényleg bemenjek-e. Hiszen ha most beszélek a szerkesztővel, nem csak az én, hanem a Bradley maradandó szabadságát is feladom. Viszont annyira vitt a bosszú, hogy azon kaptam magam, hogy már a szerkesztővel ülök szemtől szemben a StarTv irodájában.
- Köszöntelek nálunk Destiny! Én Kate vagyok, velem beszéltél telefonon. A telefonban azt mondtad, hogy tudsz pár olyan dolgot mondani Bradley Simpsonnal kapcsolatban, ami mindenkit érdekelne.
- Igen, van pár olyan...dolog.
- Hát akkor hallgatlak - mosolygott a szerkesztő.
Nagy levegő...semmi baj, Bradley ezt tette velem, vissza fogja kapni. Bosszú, Destiny. Bosszú.
- Bradley Simpsonnal körülbelül két éve ismerjük egymást. Másfél éve lehetünk együtt...vagy hát a fene tudja már - nevettem el magam, pedig pontosan tudtam, hogy másfél éve vagyunk együtt.
- Mesélj kérlek, mégis hogyan találkoztatok?
- Mi egy iskolába jártunk, viszont egy erdőben találkoztunk, ami persze fura. Aznap este ismerkedtünk meg. Aztán ahogy telt az idő, egyre többet találkoztunk, randiztunk stb.
- Mi van a balesettel? - kérdezte, miközben folyamatosan jegyzetelt.
- Ez kicsit bonyolult, hiszen engem aznap este elraboltak - röhögtem el magam. Ha ezt nekem más mesélné így, akkor biztosan nem hinném el.
- Elraboltak? - akadt meg a körmölésben.
- Igen, az apám. Ez igazából egy más sztori, de Bradley megpróbált megmenteni, viszont akkor karamboloztunk. Én kórházba kerültem, őt pedig azóta nem láttam, egészen a műsorotokig.
- Értem - letette a tollat és sóhajtott egyet. - Destiny, szerintem ne is raboljuk továb egymás idejét.
- Tessék? - háborodtam fel. - Tudom, hogy kicsit hihetetlen, de ez megtörtént. Nem hazudok.
- Van rá bármilyen bizonyítékod? - húzta el a száját.
- Hát...öhmm...izé...nincs, de esküszöm igazat mondok.
- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket! Viszlát, Destiny!
Ráztam egyet a fejemen, sarkon fordultam és becsaptam az ajtót.
Hihetetlen, hogy nem fogják ezt az egészet leközölni. Eljöttem London másik végébe, kockáztattam a saját biztonságomat, voltam olyan bátor, hogy elmondtam ezt az egészet valakinek...a semmiért.
A könnyeimmel küszködtem, miközben sétáltam le a metróhoz.
De akkor hirtelen eszembe jutott egy zseniálisan borzalmas ötlet. Visszafordultam és kettessével szedtem a lépcsőfokokat. Átvergődtem az embereken az utcán és berontottam a szerkesztőséghez.
Szó nélkül ledobtam a telefonomat Kate asztalára, aki ijedten nézett vissza rám.
- Nézd meg! - utasítottam. - Mindent! A fényképalbumtól kezdve, az SMS-eken át...mindent! MOST!
Felvont szemöldökkel kezdett bele a telefonom tartalmának tanulmányozásához, viszont mikor megtalálta a közös képeinket, akkor leesett az álla. Lapozgatta a képeket és úgy látszott rajta, hogy még most sem tudta elhinni.
- Ezeket...lementhetem a gépemre? - kérdezte.
- Persze - vágtam rá azonnal.
Végig sikerült néznem a délutáni StarTV adást, ahol természetesen megjelentek a közös képeink, az információk rólam és minden más, amit megemlítettem Katenek.
Ryan azonnal hívott.
- Des, ez zseniális! Végre megtudja az egész világ.
Gonosz mosolyra húzódott a szám, majd kikapcsoltam a TV-t.
Tényleg igaz a mondás, hogy a bosszú édes. Olyan jól éreztem magam a történtek után, hogy írtam a barátnőmnek, Emilynek, hogy ezt bizony ma este megünnepeljük.
Fél óra telhetett el, mikor a telefonom megcsörrent. Ismeretlen.
- Igen? - szóltam bele, miközben éppen próbáltam kiválasztani a ruhát, amit este felvehetnék.
- Destiny - szólt bele az a hang, akinek egyáltalán nem kellett volna beleszólnia. - Bradley vagyok és láttam a StarTV adást...
- Hoppá, ez valószínűleg téves lesz! - mondtam és nevetve letettem.
Szeretnék minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánni!❤️
YOU ARE READING
Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfiction- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom! - Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést! - Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét. - Simpson. Brad Simpson. Bevallom, tetsz...