Reggel a sötétítők ellenére is elég világos volt. Lassan kinyitottam a szemem, majd ránéztem a telefonomra. 08:21.
Brad egyik keze az enyémen volt, a másikkal pedig átkarolt. Ezek szerint ő sem ment suliba, hanem inkább maradt velem.
Arra gondoltam, hogy lemegyek a konyhába és készítek valami reggelit mire felébred, de a lejutás nem volt annyira egyszerű.
Kidugtam a lábam a takaró alól, már csak a felső testemmel volt gond, ugyanis Brad teljes erejével magához szorított. Óvatosan leemeltem a kezeit rólam, mire szerintem vette az adást és elfordult. Könnyebb volt, mint gondoltam. Kinyitottam az ajtót, és lesiettem a lépcsőn, majd benéztem a hűtőbe, ahol csak egy doboz tej, tojás és még ki tudja mikori pizza. Brad azt mondta, hogy napok óta egyedül van itthon. Látszik. Mivel nagyjából megvolt minden a palacsintához, ezért elkezdtem összedobni a hozzávalókat.
Nem vagyok valami nagy konyhatündér, de a palacsinta sütés az megy. Miközben készültek, én gyors elmosogattam, mivel Brad nem nagyon tette az utóbbi napokban.
- Odaég! - kaptam fel a fejem, és rápillantottam a serpenyőben lévő korom fekete palacsintára, ami másodperceken belül a kukába landolt. Jöhetett a következő, de most már megfogadtam, hogy ott fogok állni előtte, és figyelni fogom.
Megfogtam a serpenyőt és a magasba dobtam a palacsintát – mintha valami profi lennék - , ami megpördült és visszaesett a helyére.
Elég büszke voltam magamra, de a hangokból ítélve nem csak én. Brad egész végig ott állt mögöttem és nézte a produkciómat. Tapsolni kezdett, mire ijedtségembe felugrottam.
Elfordítottam a fejem, hogy meg ne égjen a palacsinta, majd rádobtam a tányérra. Egy újabb adagot merítettem a serpenyőbe, de hátra se néztem és azt gondoltam, hogy Brad leült az asztalhoz.
Hát nem. Egész végig a hátam mögött állt, csak én ezt nem vettem észre.
Két kezét a csípőmre tette, amitől újra felugrottam. Brad elnevette magát és megfordított. Mosolyogva a szemébe néztem és megcsókolt. Két keze a derekamon pihent, én pedig átkulcsoltam ujjaimat a válla felett.
Lassan eltolt magától és közel hajolt a fülemhez.
- Megégett! - suttogta, gonosz vigyorral a képén.
A bunkó.
Azonnal megfordultam és kihajítottam a kukába a palacsintát, miközben Brad győzedelmesen röhögött.
* * *
- Ma nem akarunk valamit csinálni? – kérdeztem, miután megettük a palacsintákat és a kanapén feküdtünk.
- Neked pihenned kell! – válaszolta egyszerűen.
- De nem akarok! – felültem és lebiggyesztettem alsó ajkam. – Már nem fáj semmim.
- Akkor ez gyors volt – nevetette el magát.
- De tényleg! Menjünk el ma este valahova! Péntek van.
- Igazság szerint, én már elígérkeztem valahova estére...
- Ohh... - lehajtottam a fejem. Hát jó.
- Szívesen magammal vinnélek, de neked most tényleg pihenned kéne.
- Persze, nem gáz. - azonnal felpattantam és a cuccaimat kezdtem pakolni. Nem tudtam, hogy mégis mi ütött belém.
- Most mit csinálsz?
Miután összeszedtem a ruháimat, a kabátomért nyúltam.
- Hazamegyek.
- Dehogy mész! - felállt és elkapta a kezem.
- Brad! Semmi baj, menj ahova...ahova szeretnél. Köszönöm, hogy „vigyáztál" rám de most már ideje hazamennem.
Ezzel kiléptem az ajtón és úgy tettem mintha meg sem halottam volna ahogy Brad a nevemet kiabálta.
Mégis mit képzeltem? Hogy egész nap velem lesz és vigyáz majd rám? Így is csak anyám bízta meg ezzel. Neki is van élete, mint ahogy azt enyhén közölte velem. Még jó hogy nem várom el tőle, hogy arra a helyre is elvigyen magával, ahova majd este megy.
Szépen haza metróztam és lehet, hogy senki nem hitte volna, de egyedül haza is találtam. Útközben megnéztem a telefonom, amin 6 nem fogadott hívás volt Brad-től, de hidegen hagyott. Persze, szerettem volna visszarohanni hozzá, de ezt nem lehetett.
Beléptem az üres házba, besiettem a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Átöltöztem és elkezdtem filmezni. A telefonomat lenémítottam, miközben jégkrémet majszoltam. Egy idő után abbamaradt a telefonom rezgése, amiért kicsit meg is lepődtem.
Emily suli után átjött és persze neki is elmeséltem a történteket. Nem értette a viselkedésemet, de én ezt láttam akkor a legjobbnak.
- Mi van akkor, ha ezzel most elrontottál mindent? – tette fel a nagy kérdést.
Csak lehajtottam a fejem és tovább ettem a csokikat és a jégkrémet. Erre a kérdésre még én sem tudtam a választ.
Sarah se volt ma suliba és olyan pletykákat terjesztenek, hogy elvileg kiiratkozik a suliból.
Miután Emily elment, csak járkáltam a házban és vártam, hogy újra hívjon Brad. Elhatároztam, hogyha hív akkor felveszem és tisztázzuk a dolgokat. De nem hívott.
Idegesen leültem a konyhába és még több kaja után kezdtem keresgélni.
Délután öt óra lehetett, mikor csengettek. Senkit nem vártam, kivéve egy embert. Szinte futottam a bejárati ajtóhoz, mikor már másodszor nyomta meg a csengőt. Izgatottan ajtót nyitottam.
- Mehetünk? – kérdezte Brad, aki az elég menő bőrdzsekijében állt az ajtónkban, míg én melegítőben és egy elég menő nyuszis papucsban megcsókoltam.
Megérkeztem a kilencedik résszel is:) Remélem tetszett és bocsi, hogy megint ennyit kellett várni.:/
Viszont, ha szeretnétek még több Vampsos fanfictiont olvasni akkor nézzétek meg
és
könyveit is:) <3 <3
YOU ARE READING
Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfiction- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom! - Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést! - Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét. - Simpson. Brad Simpson. Bevallom, tetsz...
