- Mi van köztetek? – szólalt meg Sarah a konyhában, miközben én a forró sütit eszegettem.
- Csak elvitt moziba.
- Én erről miért nem tudtam? - háborodott fel.
- Nem kérdezted – nevettem el magam.
- Attól még nyugodtan elmondhattad volna... - suttogta.
- Bocsi! Tényleg! De annyira váratlanul jött ez az egész. Tudod, hogy nekem még nem volt úgy... senkim. Először én se akartam elhinni, hogy egy Brad féle szóba áll velem.
- Ugyan, miért ne állna szóba veled? – vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom...talán azért, mert ilyen helyes.
- Az igaz, hogy helyes, de várjunk csak! – gondolkozott el – Te teljesen belezúgtál!
- Lehetséges – röhögtem.
Megnéztünk két romantikus filmet, amin mind a hárman sírtunk. Elég viccesen néztünk ki.:)
- Játszunk „Felelsz vagy Mersz"-et! – javasolta Sarah.
Mivel unatkoztunk, mindketten beleegyeztünk.
- Emily! – kezdtem. – Mesélj csak az új fiúdról!
Elmesélte Emily, hogy az új pasiját James-nek hívják és egy koncerten találkoztak. Imád gitározni, mint Emily. Elvileg nemsokára találkozhatunk vele és be is mutatja nekünk.
- Destiny! Mersz?
- Merek! – nevettem.
- Hívd fel Brad-et és kérd meg, hogy azonnal jöjjön vissza, mert meg akarod csókolni!
Sarah vihogott, miközben a fejemet fogtam.
- Hát te hülye vagy, Emily! – jelentettem ki, majd Sarah kikapta a kezemből a telefonom.
- Gyerünk! – ordibálta Emily, majd Sarah tárcsázta is Brad-et.
- Azonnal tedd le! – kiabáltam, miközben Emily már fetrengett a nevetéstől.
Csak megfordult a fejemben, hogy Brad mégis mit gondolna rólam. Egy nagy lendülettel ráugrottam Sarah-ra és kiesett a telefon a kezéből. Azonnal felkaptam, majd kinyomtam, mert hál' istennek még nem vette fel.
- Majdnem elcsesztétek az egyetlen, rendes, értelmes kapcsolatom egy sráccal.
- De csak majdnem! - szólalt meg Emily, mire kitört belőlem a röhögés.
- ÉJFÉL VAN! – kiáltott fel Sarah.
- Boldog szülinapot Emily! - mondtuk egyszerre.
A szokásokhoz híven Emily kívánt, majd megöleltük.
Pár perccel később a telefonom megcsörrent. Brad. Te jó ég, mit mondjak neki?
- Szia! Bocsi, nem akartalak zavarni... csak véletlen hívtalak. - elhadartam az egészet.
- Szia –nevetett. - Semmi baj, egyébként mizujs?
Meglepett ez a viselkedés.
- Hát öhmm semmi...igazából.
- Jaj, bocsi. Rájöttem, hogy most én zavarok, mert te éppen egy csaj buli közepén vagy. Majd beszélünk!
- De nem is zavarsz... - mondtam, de addigra már lerakta.
* * *
Másnap reggel eléggé fáradtan ébredtem, mert hajnali háromig fent voltunk. Beszélgettünk, nevetgélünk és még két filmet is megnéztünk.
Mikor felkeltem, már senki nem volt a szobában, ezért lementem a konyhába, ahol Emily éppen palacsintát csinált.
- Szép jó reggelt, álomszuszék! – köszöntött Sarah.
- Mióta vagytok fent? – leültem, majd lehajtottam a fejem az asztalra.
- Körülbelül egy órája.
- Jézusom.
A telefonom hirtelen megrezzent, majd mikor ránéztem a képernyőre, elmosolyodtam.
„ Hölgyem, megengedné, hogy elfuvarozzam suliba?-Brad"
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni:( De azért remélem, hogy tetszik az új rész és köszönöm a visszajelzéseket<3
YOU ARE READING
Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction
Fanfiction- Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet sem tudom! - Igazad van! - sóhajtott fel. - Elnézést! - Szóval? - szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét. - Simpson. Brad Simpson. Bevallom, tetsz...