Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

8.

*Destiny szemszöge*

  Fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok, de azért letéptem róla az inget. Brad élvezettel nézte a történteket, majd lassan levette rólam a pólómat. Először még csak a számat és a nyakamat csókolgatta, mire egyre lejjebb és lejjebb vándorolt. Lehunytam szemem és a hajába túrtam. Lekapta rólam a nadrágot és a földre hajította a többi ruha közé. Nem tudom, hogy mégis hogyan, de a konyhába kötöttünk ki. Észre sem vettem, de már csak boxerba volt. Ajkaink egymást érintették és kezei a melleimen pihentek. Felültem a pultra és lábaimat köré fontam, mire vadul kezdte szívni a nyakam. Végig simítottam kezem a felsőtestén, mire ő a melltartómat kezdte kikapcsolni.

  Ekkor megszólalt az a hülye telefon.

  Brad tovább folytatta amit elkezdett, de én a képernyőre néztem.

  „Anya"

  Brad csak azt morogta, hogy hagyjam, de tudtam, hogy ezt fel kell vennem. Kimásztam alóla, mire idegesen megrázta a fejét. Kezembe vettem a telefont és gyorsan felpattantam. Egy szál bugyiba és melltartóba siettem be Brad szobájába és vettem fel a telefont.

- Szia Anya!

- Te jó ég, kicsim... - megkönnyebbült, de közben sírt is – Jól vagy? Hazaengedtek? Nagyon sietek haza, de még csak most tudtam elindulni.

- Nyugi, anya! Semmi baj és igen, jól vagyok.

- Hála az égnek! Megkértem Brad-et, hogy vigyázzon rád addig, amíg haza nem érek. Beszéltem az orvosoddal, szóval suliba se mész ezen a héten. Lehet, hogy még utána se egy darabig...Istenem, hogy lehetett ez? Sarah-val összevesztetek? Mi történt? Hívott a bátyja, de nem vettem fel.

- Anya! –szóltam rá.

- Bocsi, de egyszerűen nem értem ezt az egészet. Sarah, mégis...mit képzelt? Nem ilyennek ismertem meg.

- Hát én se, hidd el! – nagyot sóhajtottam.

  Ekkor megláttam a nappaliból kivánszorgó kócos hajú, ruhátlan Brad-et. Ajkamba haraptam. Felém közeledett.

- Na jól van, anya. Le kell tennem! Majd hívj, ha hazaértél! Szia.

  Letettem a telefont és felálltam. Ki akartam menni a szobájából, de megragadta a kezem és felvett a hátára.

- Bradley! - szóltam rá. - Tegyél le azonnal!

  Hirtelen ledobott az ágyra és lassan rám mászott.

- Tessék! – suttogta a fülembe.

Csókolózni kezdtünk, mire Brad-nek SMS-e jött. Tovább csókolóztunk.

04:58.

Brad-nek még egy SMS-e jött. Fújtatott egyet, mire elnevettem magam.

- Kidobom ezt a szart az ablakon, komolyan mondom. - suttogta, majd levette a kezét rólam és megnézte a telefonját.

  Egyfolytában csak nevettem.

  Szó nélkül kisétált a szobából, mire én befészkeltem magam az ágyába. Lehunytam a szemem és halkan nevetni kezdtem. Pár másodperc múlva visszasétált a szobába és befeküdt mellém az ágyba.

- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg.

- Kérdezz – suttogtam.

- Mi most...? – elakadt a mondat végén. – Érted.

- Hát...igen? Mi most...úgy...elvileg igen, nem?

- Hát... de.

  Pár másodperc múlva mindkettőnkből kitört a röhögés és közben átkarolt.

- Ezt megbeszéltük – puszilta meg a homlokom.

Nagyooon-nagyooon köszönöm az 1000 megtekintést. :o Imádlak titeket<3 <3 El sem tudjátok képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy tetszik nektek a sztori és a sok komment is amit írtok...ahhh*-*<333 Köszönöööm<3