Beautiful War - h.s. (hungarian)

3.

Egy halk sóhaj kíséretében csaptam be hangosan hátam mögött az ajtót és rúgtam le lábaimról cipőimet. A másnaposság kellemetlen tünetei még mindig ott lappangtak a testemben, teljesen lebénítva a gondolataimat.

Hajamba túrtam, ahogy beljebb léptem a lakásba és szemeimet forgatva álltam meg a nappali ajtajában, ahol Louis a kanapén ülve x-boxozott. Hetekig hobbija volt, hogy a kanapén éjszakázott, míg nem is olyan régen, végre talált magának egy kiadó lakást.

-Nem, nem, nem igaz!!!- kiabálta, és egy hajszál választotta el attól, hogy a joystick-t a tévébe vágja. Ha megtette volna, a következő a feje lett volna, az biztos.

-Louis, azt hittem visszaadtad a kulcsokat.- dörmögtem. Az ajtónak támaszkodtam, karjaimat összekulcsoltam mellkasom előtt és kérdőn néztem rá. Ujjai idegesen nyomogatták a gombokat és bármivel is játszott ekkora átéléssel, egyáltalán nem ment neki.

-Ja ja, Perrie engedett be. Bulit tart ma, gondoltam előbb beugrok.- rántotta meg vállát és még egy pillantásra sem méltatott, miközben beszélt.- Egyébként a konyhában van.- tette hozzá, még mindig a játékra meredve.

-Mi?! Ezt mégis... Perrie!- karjaim rongyként hullottak mellém, ahogy szédelegve, de ellöktem magam az ajtótól és a konyhába intéztem lépteimet.

Perrie a hűtő előtt guggolt és próbálta bepasszírozni az utolsó pár sörösüveget az alsó polcra. Egy pillanatra felém fordította fejét és szélesen elmosolyodott, majd visszafordult és halkan káromkodva próbálkozott tovább.

-Ugye csak viccelsz?- kérdeztem teljesen megsemmisülve, ahogy jobban körbenéztem a konyhában.

Mindenütt műanyagpoharak sorakoztak, felkészülve az estére. Valószínűleg az egész délelőttöt bevásárlással töltötte, ahogy végignéztem a tömény alkoholos üvegeken és a sörös üvegek is megszámlálhatatlan mennyiségben sorakoztak a hűtőben. A pulton különböző színű, és valószínűleg piszok erős koktélok voltak... ismerve Perriet, gyilkos italokat kreált ismét.

-Nyugi, Rose. Csak a szűkös baráti kör jön.- nyugtatgatott, de az ő hangja is bosszús volt, ahogy még mindig a hűtő előtt görnyedezett.

-Látom, látom...- fintorogtam aprókat bólintva és az asztalnak támaszkodtam.- Mennyien leszünk? Huszan, harmincan?- kérdeztem cinikusan.

-Kérlek.- nézett rám kérlelve, majd feladva a harcot három üveget a pultra tett.

-Csak semmi stressz Rose, Thierry is itt lesz.- csatlakozott hozzánk egy idegesítő vigyorral az arcán Louis. Perriere kacsintva kezébe fogott egy üveget amit egy laza mozdulattal kibontott és belekortyolt.

-Te hívtad meg?- meredtem közben Perriere, aki ártatlanul mosolyogva megvonta a vállát.

Már szóra emeltem volna a számat, de Perrie megelőzött. Louis végig csak mosolyogva figyelt minket.

-Láttalak tegnap titeket...

-Mindenki látta őket tegnap...- vágott közbe Louis nevetve, de Perrie nyomatékos nézése egyből elhallgattatta.

-És szerintem, megérné a próbálkozást.- folytatta, mintha Louis meg se szólalt volna. Várakozva nézett rám, míg én kifejezéstelen arccal meredtem rá.

Sosem fog megtörténni.

-Megyek, lezuhanyzok.- feleltem és sarkon fordultam, Louis mögöttem pedig hangos nevetésbe kezdett ismét.

***

-Még soha... Még soha nem estem ki az ablakon.- vigyorgott Liam és Louis felé sandított, aki bosszankodva hajtotta le sorban az ötödik tequiláját.