Beautiful War - h.s. (hungarian)

37.

Harry szemszöge

„Tyler irodájában vannak."

Visszacsúsztattam a zsebembe a telefonomat, miután elolvastam Niall üzenetét. A bárpultnál ültem egy pohár whiskyvel, várva a megfelelő alkalmat. A lábaim megállás nélkül jártak és a szívem kétszer olyan gyorsan zakatolt, mint általában. Minden rezdülésre felkaptam a fejem, ami cseppet sem volt jó, tekintve, hogy a hely vagy ötször olyan zsúfolt volt, mint általában.

Liam a terem túlsó végében állt, erősen összpontosítva Vincent embereire, akik gyanútlanul szórták szét az anyagot mindenkinek, aki élt és mozgott.

-Thierry az ajtónál van, leváltotta Pault.- Zayn hirtelen termett mellettem. Intett a csaposnak, aki töltött neki is a whiskyből.

-Louis?- kérdeztem és egy nagyot kortyoltam a poharamból. Az alkohol végigégette a torkomat, szemeimet összeszorítottam és még most is csak abban reménykedtem, hogy Rose még mindig Chicagoban van.

-Az előtérben próbál elvegyülni, de kétlem, hogy el tudná vonni Thierry figyelmét.- ingatta fejét Zayn.

-Muszáj lesz neki.- hördültem fel. Percről percre egyre feszültebb lettem. A meccs lassan elkezdődött és Pete emberei az első szünetben érnek ide.

-Nem tudom, haver.- sóhajtott fel Zayn, lehajtva poharának egész tartalmát.- Mindenre perceink vannak, amikor ideérnek.- a poharat a pultra csapta és felkönyökölt rá.

-Niall az irodánál vár, kezdés előtt kinn kell már lenniük.- Zayn csak bólintott és körbenézett. Fejével Liam irányába biccentett, én pedig az órámra pillantottam. Kevesebb, mint fél óránk volt csak.

-Nem tudom...- motyogta Zayn, elmerülve gondolataiban, szemei körbe-körbe jártak körülöttünk.

A telefonom ismét rezgett egyet a zsebemben.

-Mi lenne, ha Rose...-

-Rose Chicagoban van.- vágtam egyből szavába, ledöntve a poharam maradék tartalmát. Nem akartam, hogy bármi köze legyen ehhez az egészhez. Sosem akartam és már az első pillanatban nemet kellett volna mondanom neki.

-Tudom.- sóhajtott fel szem forgatva.- De ha felhívná telefonon, az talán elég időt adna nekünk.- fejezte be az ötletét ami egy cseppet sem tetszett.

Zsebemből elővettem a telefonomat és megnyitottam Niall újabb üzenetét.

„Gáz van, Vincent téged keres."

-A francba.- szitkozódtam magamban, Zayn kérdőn nézett rám.- Ha Louis nem tudja megoldani, legyen.- sóhajtottam fel és hátranéztem a vállam fölött. Vincent már csak pár lépésre volt tőlünk.- Vincent akar valamit, megleszel?- kérdeztem gyorsan, Zayn csak bólintott és előszedte a telefonját.

Tudtam, hogy azonnal szól Rosenak.

-Styles!- Vincent hangja áttörte a körülöttünk lévő hangzavart, keze erősen csapódott vállamnak, ahogy köszönt.- Azt hittem már el se jössz ma este!- hatalmas kényszert éreztem, hogy a mosolyt azonnal letöröljem az arcáról, de mint mindig, mozdulatlan maradtam.

-Ki nem hagynám.- erőltettem egy mosolyt az arcomra. Egy fokkal nyugodtabb lettem, mikor kezét végre levette a vállamról és lazán a pultra könyökölt, ügyet se véve a csaposra.

Egyáltalán nem iszogatni jött ide, főleg nem hozzám.

Hangosan felnevetett, tudtuk mindketten, hogy hatalmas öröm lett volna számomra, ha Ivant ma véresre verik. De egyedül csak én tudtam a tényleges, valódi okát, hogy miért nem hagytam volna ki ezt az estét, semmi pénzért.