Beautiful War - h.s. (hungarian)

5.

-Az utat figyeld, az utat figyeld!- kapaszkodott a vezető üléshez Niall. Perrie vastagon húzott szemei összeszűkülve méregették őt a tükörből, majd visszapillantott az útra.

Niall egy hangos, de kevésbé sem nyugodt sóhaj kíséretében dőlt hátra mellettem és rémülten nézett ki az ablakon. Keze súrolta a combomat, amitől reflexszerűen húzódtam el, Harry vállába ütközve, aki hangosan felszisszent és szúrós szemekkel nézett rám.

-Óvatosan!- szólt rám mély hangján és szemei karján leragasztott tetoválását figyelték.

Szóra sem méltatva húzódtam el tőle, észben tartva, hogy a jelenlétének teljes kizárása legyen az egyetlen célom. Órákon keresztül csak az idegesítő kérdéseit hallgattam és a még annál is idegesítőbb vigyorát kellett elviselnem.

Sajnos nem vettem számításba, hogy Perrie őt is kedvesen elhívja vacsorázni, és vele és Niallel kell nyomorognom a hátsó ülésen, miközben – mint mindig – Zayn kényelmesen az anyósülésen cseveg Perrievel. Az egyetlen dolog, ami vígasztalt az volt, hogy Niall rémesen félt Perrie mellett az autóban, amit valljunk be, az ember pár perc után meg sem kérdőjelezett. Én csupán csak hozzászoktam, hogy nem tud vezetni.

-Hová megyünk?- kérdeztem, ezzel még inkább kizárva Harry pillantásait.

Perrie és Zayn elgondolkodva pillantottak egymásra és a szemem sarkából láttam, ahogy Niall lélegzetvisszafojtva kezdi ismét markolászni Perrie ülését. Halványan elmosolyodva vártam a választ.

-Menjünk a Ray's-be.- szólalt meg mellettem Harry.

-Rendben, haver.- bólintott Zayn, mire én már szóra nyitottam volna a számat, de Perrie hirtelen óriásit fékezett.

-Piros volt asszony!- kiáltott fel Niall. Perrie gyilkos tekintettel fordult hátra és méregette Niallt.

-Még egy szó, és kiraklak az autómból!- szűrte ki összeszorított fogsora között a szavakat.

-Zöld van.- jegyezte meg halkan Zayn. Perrie egy mély lélegzettel fordult előre és indultunk el ismét.

-Lehet, hogy jobban is járnék vele.- jegyezte meg halkan Niall.

A Ray's az egyik legjobb hamburgerező volt a környéken, bár nem sokan jártak oda. Kellőképpen ügyesen el volt rejtve ahhoz, hogy több ember figyelmét is felkeltse, ami nagy kár volt. Még sosem ettem Ray hamburgerénél finomabbat.

A fickó egy zseni volt, de őrült is, amiért felvette Louist konyhai kisegítőnek.

Már besötétedett, mire a parkolóhoz értünk. A környék üres volt, csak néhány ember lézengett az utcán és az étterem előtt is alig állt autó.

-Hello srácok!- szinte visszhangzott Louis hangja, mikor mind kiszálltunk a kocsiból. A bejáratnál állt a falnak dőlve, teljesen ráérősen, mintha semmi dolga nem lenne.

-Hé, Lou! Látom dolgozol!- nevetett Zayn, majd kezet fogtak.

-Csak szünetet tartok.- vont vállat, közben lekezelt a csapatunk többi tagjával.

-Persze, már legalább három órája.- jegyeztem meg cinikusan. Szemei felém tévedtek és csodálkozva meredtek rám. Jól ismertem már ezt a nézést, és tudtam jól, mi következik ezután.

-Áh, Rose! Veled mindig öröm találkozni!- köszöntött tettetett csodálattal, majd Harryre pillantott, aki mellette állt.- Látom most már Harryt is megtiszteled a társaságoddal.- vigyorgott.