Beautiful War - h.s. (hungarian)

10.

Annak ellenére, hogy nemrég ért véget a nyár, a feltámadt szél már-már csípte az arcomat. Hajam szanaszét szállt a levegőben, ahogy egyre közelebb értünk az épülethez. Perrie közben részletesen elmesélte, miért is osont ki Ryan lakásából hajnalok hajnalán egy szó nélkül, és hogy mennyire kellemetlen lesz a következő műszakjuk ezek után a jövő héten.

Villódzó, színes fények hívták fel a figyelmem, amik a raktárház törött ablakain keresztül vetődtek a koromsötét utcára. Már messziről hallani lehetetett a dübörgő zenét és egyre több ember gyűlt az épület különböző bejáratai köré.

Talán Niall mégsem tévedett akkorát, mint ahogy képzeltem.

Perrie feszülten kapott karom után, mikor készültünk a tömegbe sodródni.

-Megkeressük a többieket?- kérdezte túlüvöltve a zenét és a körülöttünk kiabáló embereket. Szemei félve csillantak meg a szín kavalkádban, ahova csöppentünk. Halványan elmosolyodtam és közelebb hajoltam hozzá.

-Csak sodródjunk az árral.- nevettem fel, ami végre felváltotta Perrie rémült tekintetét egy széles mosolyra.

Perrie kezét szorongatva – hogy el ne veszítsem a tömegben – törtem utat magunknak. Annak ellenére, hogy a megszokottnál is korábban értünk ide, egy-két részeg ember belénk ütközött, vagy ügyet se vetve ránk táncoltak tovább a dübörgő zenére. Végül szemeim felcsillantak, ahogy megpillantottam a sörös hordókat és egy hosszú, direkt erre az alkalomra kialakított pultot. Előtte óriási tömeg táncolt égbe emelt kezekkel, fölöttük pedig egy DJ állt a keverőpult mögött.

-Igyunk valamit!- kiáltottam hátra, Perrienek.

Figyelmen kívül hagyva a sok részeg lányt a pulthoz verekedtük magunkat. Egy kisebb fintorral az arcomon álltam az egyik szőke mellé, aki már cseppet sem tűnt szomjasnak és a pultos srác minden egyes mozzanatát csodálattal kísérte. Perre halkan nevetett mellettem és ahogy észrevett minket a férfi, kikért valamit. bármennyire is próbáltam figyelni, a zaj elnyomta a mellettem lévő hangokat és csak értelmetlen kiáltás volt mind. Pár pillanattal később Perrie a kezembe nyomott egy piros poharat, amiből áradt a whisky szag. Szélesen elmosolyodtam és a levegőbe emelve a poharamat elismerően bólintottam. Perrie utánozta mozdulatomat, majd egyszerre ittunk bele. Kevesebb, mint fél órával később már a tömegben táncoltam, míg Perrie csatlakozva a többi nőhöz, tovább csodálta a pultos srácot.

A falak és az emberek körülöttem vörösben táncoltak, a hozzá párosuló fehér fénnyel felváltva vibrált és ellazította minden egyes porcikámat az alkohollal és a zenével együtt. Napok óta nem éreztem magam ennyire felszabadultnak és ahogy teltek a percek, a fejemben állandó helyet kapott problémák szépen lassan eltűntek. Sorra váltakoztak a velem táncoló férfiak, karjaik szinte észrevétlenül kúsztak körém néha körbeölelve derekamat, vagy feszültek teljesen hátamnak mellkasukkal. Nem érdekelt senki és semmi, mígnem megpillantottam őt. Mozdulatlanul állt a terem másik végében, és bár néhány ember mindig táncolt, megszakítva szemkontaktusunkat, tudtam, hogy töretlenül csak engem néz.

A harag, ami minden egyes vele töltött alkalommal – vagy csak nevének hallatán – végigáramlott testemben, most nem jött. Hiába vártam az elsöprő érzelmi hullámokat, amik az idegszálaimon táncoltak, akárhányszor szemembe nézett, most nem jöttek. Ajkai egyenes vonalban értek össze, smaragdzöld szeme még a tömény cigarettafüstön és a villódzó fényeken keresztül is a vesémbe hatolva csillogott. Haja szanaszét állt, mintha nemrég ismét beletúrt volna és utáltam magam a tény miatt, hogy pontosan tudtam minden egyes mozdulatát mikor ujjait végigvezette göndör hajában.