Beautiful War - h.s. (hungarian)

28.

Minden ember másként esik szerelembe, a maga sajátos módján. Észrevétlenül történik, mégis egy adott pillanatban, sziklaszilárdan tudod, hogy megtörtént és már semmit se tehetsz ellene. Ott lehet egy elvétett nevetésben, vagy egy kedves szóban és te mégsem fogod tudni, hogy ez az egyetlen, tulajdonképpen jelentéktelennek tűnő pillanat egy másodperc alatt megváltoztatja az életed.

Legalábbis eddig a reggelig, én meg mertem volna esküdni erre.

Mert amikor kinyitottam a szemem és Harry velem szemben feküdt az ágyban, halkan szuszogva, tudtam, hogy valami megváltozott bennem. Olyan volt, mint mikor megfeledkezel róla, hogy a légzésed tulajdonképpen a figyelmeden kívül történik, egy megszokott, természetes folyamat, amire még csak oda sem figyelsz napközben... de mikor erre rájössz, hirtelen csak arra tudsz figyelni, hogy levegőt vegyél.

Én csak a forró tenyerére koncentráltam, ahogy az oldalamon pihent a pólóm alatt. A haja az arcába lógott és a szempillái néha-néha megremegtek, az ajkai résnyire nyitva voltak és éreztem, ahogy a levegő, amit kifújt az arcomnak ütközik és felmelegíti a bőrömet. Nem mertem mozdulni és talán még levegőt venni sem volt merszem, hátha felébresztem. Csak csendben figyeltem, ahogy a halvány fények, amik a kinti, borongós égről szűrődtek be a szobába megvilágítják az arcát. Óvatosan végigsimítottam a kulcscsontja mentén, ujjaimat végighúzva a tetoválásain, amik egyenként igéztek meg engem, még jobban magával ragadva engem.

-Hm...- sóhajtott fel, ahogy ujjaim megcsiklandozták bőrét a madarak szárnyai mentén. Kezét oldalamról hátamra simította és közelebb húzott magához. Fejét nyakamba fúrta és abban a pillanatban végigjárt rajtam a hideg, ahogy megéreztem ajkait a bőrömön. Ujjaimat hajába csúsztattam, amitől ismét halkan felsóhajtott és én csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire tökéletes lenne, ha minden reggelem így indulna.

De aztán szemeim Harry éjjeliszekrényére tévedtek és tudatosult bennem, hogy már fél órája a galériában kéne lennem. Bármennyire is volt tökéletes és teljességgel hihetetlen ez a pillanat, kezeim eleresztették Harryt és elhúzódtam tőle.

-Hova mész?- kérdezte a szokottnál is mélyebb és rekedtesebb hangon és laposakat pislogott, takaróját még jobban magára húzta.

-Dolgozni. Már bent kéne lennem.- feleltem és mikor készültem kimászni az ágyból, ujjai csuklóm köré fonódtak. Vállam fölött hátranéztem és zöld szemei álmosan néztek vissza rám.

-Maradj.- dörmögte. Már a nyelvem hegyén volt, hogy igent mondok neki. Bármit megtettem volna, hogy még legalább öt perc erejéig így láthassam, de szemeim előtt ott lebegett Lana arca is, ahogy fáradtan próbálja tartani az iramot egymagában.

-Muszáj mennem.- nyögtem ki végül és kikeltem az ágyból, Harry pedig egy hangos fújtatás kíséretében fordult a hátára, majd lelökte magáról a takarót.

-Mit csinálsz?- kérdeztem tőle, mikor megálltam a fürdő ajtajában. Az ágy szélén ült és a haját próbálta eligazgatni, sikertelenül.

-Elviszlek.- rántotta meg vállát és rám nézett, arcáról tisztán le lehetett olvasni, hogy számára ez természetes volt. Fölösleges lett volna akár egy percig is vitatkoznom vele és a legfurcsább az volt, hogy nem is akartam.

Ajkaimat összeszorítva bólintottam és még egy hosszú, elidőző pillantás után magamra zártam a fürdő ajtaját. Megpróbáltam a lehető legelfogadhatóbb kinézetet összehozni magamnak, holott úgy éreztem magam, mint akit jól megrágtak és még ki is köptek. A hajamat egy laza copfba kötöttem, miután a göndör tincseim makacsul szanaszét álltak. Arcomat megmostam és hosszas tűnődés után megmostam a fogam Harry fogkeféjével. Miután átöltöztem kimentem a fürdőből. Harry már az ágy végében ült, felöltözve és a telefonja képernyőjére meredve. Az ajtó halk nyikorgására egyből felkapta fejét és zöld szemei csillogva néztek vissza rám. Mosolyomat megpróbáltam visszafogni, mikor megláttam, hogy haját copfba kötötte, akárcsak én. Elgondolkodtató volt azonban, hogy melyikünknek állt jobban, mert még így is hevesebben kezdett verni a szívem, ha ránéztem.