Beautiful War - h.s. (hungarian)

19.

Rendőrautók szirénája és türelmetlen sofőrök dudaszója zengte körbe a várost. Kezdett sötétedni, apa ajtaja előtt álltam és már vagy ötvenedszerre kopogtattam.

Nem jött válasz.

Türelmetlenül, kezeimet kabátom zsebébe dugva léptem oldalra, hogy benézzek az ablakon. Csípőm a hideg korláthoz ért és nem nagy meglepetésemre, semmi mozgást, vagy halvány fényt nem láttam a lakásban.

-Remek.- sóhajtottam fel és még egy utolsó pillantást vetve az ajtóra fordítottam hátat a háznak.

Napok óta nem beszéltünk és már vagy ezer éve nem járt a galériában. Lana aggódik érte és természetesen én is. De kezdtem feladni az érte folyó küzdelmemet.

A tervezettnél előbb indultam el Zayn házához, a hideg időnek köszönhetően pedig még taxiba is ültem. Fáradt voltam, a galériában kiállítás lesz a hétvégén és tripla annyi munkánk volt az eddigieknél Lanaval, plusz még egy-két órát eltöltöttem a vásznak között is.

Miután kifizettem a fuvart felsétáltam a lépcsőn és ezúttal kopogtatás nélkül nyitottam be. Az eddigi péntek estékkel ellentétben ma nyugis volt minden. Halk zene szólt, alig érezhető füst gomolygott a folyosókon, be a szobákba és jókedvű beszélgetés szűrődött a hallba, ahol álltam. Levettem a kabátomat és felakasztottam, cipőmet gyorsan levettem és a falhoz toltam, a többi mellé. Táskámat vittem magammal a nappaliba, ahol a többiek is voltak.

-Chicago!- kiáltott fel Louis, ahogy az ajtóba léptem. A kanapé szélén ült, szinte lefolyva róla, keze lelógott a karfáról. Mintha csak egy rongybaba lett volna kócos hajjal.

-Sziasztok!- nevettem és leraktam táskámat az egyik üres székre.

Perrie és Zayn egy fotelban ültek, teljesen elmerülve egymás társaságában. A kanapé másik felén Niall ült egy sörrel a kezében, intenzíven figyelve a múlt vasárnapi focimeccset, és valószínűleg azt motyoghatta magában, hogy miért nem rendes focit néznek. Bár ez is ritka pillanat volt, hogy egyáltalán rávették, hogy NFL-t nézzen a tévében. Louis és Niall között Liam ült, teljesen belemerülve a telefonjába, még az érkezésem sem zökkentette ki. Előttük a földön pedig, Harry ült. Hátával a kanapénak dőlt, lábait felhúzta mellkasához, egyik keze az asztalon pihent, ujjai között egy szál cigaretta füstölt. Másik tenyere térdén pihent. Arca fáradt volt és másodpercről másodpercre egyre jobban látni lehetett, hogy arcát különböző sérülések lepték be. Alsó ajka fel volt szakadva, bal szeme teljesen bevérzett és bedagadt, körülötte zöldes-lilás árnyalatú volt bőre. A tegnapelőtti vitánk ellenére tegnap este találkoztam vele néhány perc erejéig, de akkor még semmi baja nem volt. Vajon mi történhetett? Vajon kivel verekedett?

-Korábban jöttél.- szólt kedvesen Perrie, teljesen elkényelmesedve Zayn karja alatt. Halványan elmosolyodtam látványukon, biztos voltam benne, hogy végre valami történni fog.

-Majd később elmagyarázom.- legyintettem, ezúttal egy kényszeredettebb mosollyal. Harry felpillantott, haja szemébe lógott, de így sem takarta el sérülését.- Szorítsatok nekem helyet.- motyogtam Niallnek és Liamnek, miközben próbáltam kerülni Harry pillantását. Egyfolytában csak az járt a fejemben, mikor vérző hassal állított be hozzám az éjszaka közepén, vagy mikor hetekkel ezelőtt egy saroknyira innen láttam több férfivel verekedni. Vajon most is ez történt?

-Oh, ne már! Mégis mit művelnek ezek a pályán?- Niall felkiáltott, hatalmas vehemenciával mutogatva a tévé felé.

-Tíz dolcsiba, hogy öt percen belül pontot szereznek.- mondta Louis egy széles vigyorral arcán, fejét hátradöntve a párnákra.