Beautiful War - h.s. (hungarian)

39.

Két nap telt el.

Dühös voltam, de megpróbáltam Zayn és Louis szavaival nyugtatgatni magam. De a harag, az a kétségbeesett és tehetetlen harag, amit ismét Harry váltott ki belőlem, sehogy sem múlt el.

Kedd este volt és Perrie végeláthatatlan unszolására összeszedtem magam és elmentem vele az egyik kisebb szórakozóhelyre. Látta, hogy valami bántott és sejtette is, hogy Harry is közrejátszott benne – de nem tett fel egyetlen kérdést sem.

A hely tele volt, bár Brooklynban nehéz lett volna egy olyan helyet is találni, ami ne lett volna tömve bármelyik nap a héten.

Zayn és a többiek is velünk jöttek, aminek Perrie kifejezetten örült, csak azt nem tudta, hogy valójában az ünneplésükön volt a hangsúly. Vincentnek öt emberét kapták el péntek este, de egyik sem volt olyan szerencsés, mint Harry.

Harry, Harry, Harry... A gondolataim csak körülötte jártak és képtelen voltam tenni ellene bármit is.

-Hé, Rose!- Niall oldalba bökött, miközben korsóját a magasba emelte és szélesen vigyorgott mellettem. Az asztalnál ültünk és a hangos zenét túlüvöltve próbáltunk beszélgetni.

Arcomra egy kisebb mosolyt erőltettem és megfogtam a poharam, amiben fogalmam sem volt, hogy mégis mi lehet. Perrie egyik koktélja volt a sok közül, amiket ki szokott kérni. Számomra érthetetlen nevük volt és a színük alapján nem is akartam tudni, hogy mik lehetnek benne.

Mindannyian koccintottunk és annyit ittunk amennyit csak bírtunk. A koktélom édes volt, de határozottan kiéreztem belőle a whiskyt. Legalább egy jó dolog történt ma este.

-Gyerünk Rose! Érezd jól magad...- nyaggatott Perrie a másik oldalamon ülve, miközben a többiek beszélgetni kezdtek. Niall volt sajnos a leghangosabb és az ő száját hagyták el a legnagyobb hülyeségek, amik csak fokozódtak minden egyes korsó után.

-Jól érzem magam.- vontam vállat és ezúttal kisebbet kortyoltam a poharamból.

Perrie szem forgatva utánozta mozdulataimat, majd ő is letette az asztalra a poharát.

-Akkor talán csak társaságra lenne szükséged.- pislogott rám ártatlanul, de tudtam jól, hogy mit akar kihozni ebből az egészből.

-Eszedbe se jusson!- néztem vissza rá szikrákat szóró szemekkel, amin jót mulatott.

-Ne már, Rose! Régen buliztunk már és az utóbbi időben egyik se volt olyan jó, mint régen!- nyaggatott továbbra is és bár cseppet sem örültem neki, de kezdtem egyre jobban hajlani arra, amit mondd. És ha csak egy kicsit is elengedem magam, egy hajszálnyi kis esélyem még mindig van arra, hogy elfelejtem Harryt. Ha csak pár órára is, de megszabadulnak tőle a gondolataim.

-Oké. Rendben.- sóhajtottam fel szem forgatva, halvány mosollyal arcomon. Perrie halk ujjongásba kezdett és megragadta a poharát, fejével aprón enyém felé bökött.

Hezitálás nélkül ledöntöttük mindketten a maradékot és a bárpulthoz mentünk a következő körért.

Perrie ezúttal fejenként három vodkát kért ki, amit hangos nevetések közepette tüntettünk el rövid idő alatt. A testem kezdett egyre inkább az ütemre mozogni, ahogy az alkohol szépen lassan elérte a hatását. Újabb két kör után már a tömegben táncoltunk, szemeim újra és újra körbejártak körülöttem.

Az alkohol és a jókedv egy cseppet sem vált be. Mindenhol őt kerestem.

Hajamba túrtam, miután egy újabb fickót toltam el magamtól, aki magabiztosan megcélozta a nyakamat ajkaival és kezét a derekamra tette. Perrie csak a kezével intett egyet neki jelezve, hogy eltűnhet és nevetni kezdett.