E V O L U T I O N - A leszármazottak

Huszonötödik fejezet

Androméda-galaxis, Othala-rendszer, Terra

03:04

- Dandártábornagy, üzenetet fogtunk egy titkosított csatornán. A küldés helye a... - a százados pislog párat, majd a rövid mozdulat után ismételten a képernyőre mered, hogy megbizonyosodjon arról, valóban jól látja - A Föld - jelenti végül kétkedve.

A dandártábornagy azonnal felpattan a székéből és válasz nélkül hagyja el az irodáját. Azonnal az irányítóterembe siet, nem törődve egyéb teendőivel. Odaérve beáll a pultok által létrehozott félkörív közepére és a századosra pillant.

- Tegye ki a képernyőre - utasítja.

A katona engedelmeskedik, és a kivetítőre küldi az üzenetben talált felvételt. A tábornagy szemei tágra nyílnak, amikor meglátja a lánya arcát. Szemöldöke összeszalad és kérdő tekintettel hallgatja végig az üzenetet. Először kétkedve fogadja a lánya által hallottakat, de miután leellenőrzik a kódokat, úgy dönt, hogy hisz neki.

- Az Alpha, Beta, Omega, Epszilon és Delta egységeket küldje a laxon anyabolygóra, az Omikront pedig a Fölre - adja ki a parancsokat - Lambda-4 támadási terv, négy oldalról közelítsük meg a Teranoux-rendszert. A Théta és a Szigma egység kezdjen készülődni, és amint készen állnak induljanak a Riononra! Elsöpörjük őket a Föld színéről!

- Uram, elképzelhető, hogy ez csak egy trükk - mondja óvatosan a százados.

- Nézze katona, igaza van, lehet, hogy csapda, de ha nem az, akkor elszalasztunk egy remek lehetőséget. Most végre van remény! - A dandártábornagy belebámul a kivetítőn látott lánya szemébe. - Ha pedig valóban csapda, akkor csak pár hónappal előbb halunk ki, mintha nem tettünk volna semmit.

A százados bólint, és azonnal továbbítja a katonai vezető parancsait a kijelölt egységeknek és persze személyes megjegyzésként nem felejt el egy rövid tájékoztatást küldeni a katonáknak arról, hogy talán van remény a győzelemre.

Tejút Galaxis, Föld

2 órával korábban...

Sonja kiáll a terem közepére és végignéz a társain. Itt az ideje annak, hogy megpróbáljon valami lelkesítő beszédet mondani, valami ösztönzőt, amely segít majd a többieknek tovább küzdeni. Mindigis utálta ezeket, mert úgy gondolja, képtelen bármiféle alaptalan reménysugarat ébreszteni az emberekben. Szerinte ez hazugság, ő pedig gyűlölte, ha hamis ábrándokat kellett ébresztenie az emberekben. Most viszont, ha csak fikarcnyi esély is volt, de a tudat, hogy lehetséges véghez vinni az akciót elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát. Mindenki ráemelte a tekintetét.

- Mikor idejöttünk - fordul a csapata tagjaihoz - azt hittük, hogy ki kell békítenünk egy népet - a földiekre néz - most viszont nem csak a Földiekért küzdünk, hanem a mi otthonunkért is, a Terráért. Azt hittük, hogy annak már vége, ám most mégis találtunk egy lehetőséget arra, hogy megmentsük a bolygónkat. De most már nem csak a Terra a tét. Jelenleg két bolygóért küzdünk, és ha elbukunk ártatlanok is meghalnak a mi együgyűségünk miatt. - Hangja elhalkul az utolsó pár szónál, ám mikor az újabb mondatba kezd, ismét visszatér az erő a szavaiba - A tervünk sikerére nagyjából negyven százalék esély van. Kevesebb, mint a fele, de a semminél több. Nagyon összetett, és ezért ha bármi balul üt ki, akkor vége, de más lehetőség nincs. Ez az egyetlen esélyünk, és tudjátok mit? Sikerülni fog! Mi vagyunk a népeink legjobbjai, kiknek sikerülne, ha nekünk nem? Most szétválunk, de folyamatos rádió-kapcsolatban maradunk, és mindenről tájékoztatjuk egymást. Sok sikert kívánok! - kiáltja elszántan.