E V O L U T I O N - A leszármazottak

Huszonnegyedik fejezet

Tejút Galaxis, Föld 18:45

- Ez volt Pierce üzenete - motyogja Cierra - Figyelmeztetett minket.

- Az nem lehet, a laxon mérnökök átnézték - rázza a fejét Myra. - Azt mondták minden rendben. A francba - kiáltja. - Mennyi idő még ideér a népetek?

- Minimum tizenkét óra - felel Cierra. - De kizárt, hogy a laxonok tudta nélkül elhagyják a naprendszert - rázza meg a fejét. 

- Kitalálnak majd valamit - zárom le.

Myra a füléhez kap, és felteszi rá a kezében tartott kis szerkezetet.

- Itt Myra, vétel - mondja - Értettem, indulunk. Myra vége. - Megnyom egy gombot rajta, amitől az eszköz kikapcsol. - Megvannak a társaitok.

***

Ian és Sophie a falnak dőlve ülnek mikor belépünk a terembe. A hat radikális katona velük szemben pihen, míg Kyle és Aaron az ajtónál állnak. Ian felém fordítja a fejét.

- Azóta nem beszéltünk, hogy megtudtuk az igazat - mosolyodik el fájdalmasan. Bólintok, összeszorított ajkakkal. - Te hogy viseled?

Borzasztóan, felelném legszívesebben, de egy hang megállít ebben. Apám szavai visszhangoznak a fejemben. Sose lássák rajtad, hogy gyenge vagy. Igaza van. Én vagyok a vezetőjük, nekem kell irányítanom őket, mert nem omolhatok csak úgy össze. Ha én, a parancsnok nem leszek erős, akkor ki más?

- Jól - felelek az öcsémnek. - Te?

- Totál kivagyok - nevet visszafojtottan.

Ez Ian, ami a szívén az a száján. Ezért mindig is nagyra tartottam őt. Mindig kiállt amellett amiben hitt és nem félt ellent mondani másoknak. A tekintetem Sophie-ra vándorol, akit nemrég még Nicole-nak neveztem. Bár legszívesebben szálanként tépném ki a haját, ismét visszaemlékszem apu szavaira. Az érzelmeid nem befolyásolhatják a tetteidet. Ez az első számú szabály.

- Te, hogy vagy, Sophie? - kérdezem. A hangomban egy cseppnyi utálat vagy harag sem hallatszik. Inkább érdeklődés keveredik a rideg közönnyel.

- Jól vagyok - hajtja le a fejét - Jól leszek - korrigál. - Nem tudom - rázza a fejét. - Amiket tettem... meg tudom indokolni őket, de már nem érzem igaznak. Mintha nem is én tettem volna...

- Idővel majd minden tisztább lesz. Ne próbáld megérteni mi történik, csak fogadd el! - tanácsolom.

- Köszönöm - motyogja. Bólintok. Majd belekezdek azon információk elmondásába, amit megtudtunk.

***

- A rohadékok - emeli fel a hangját Sophie, miután a végére értem.

A kezembe veszem a táblagépet és betáplálom a Lokális-Galaxiscsoport térképét. A földre helyezem a gépet, a többiek pedig köré gyűlnek.

- Ez itt a Föld - mutatok az egyik pontra - ez pedig a Terra. - Az Androméda galaxis másik szélénél egy kört rajzolok - Ez a Teranoux-rendszer, ahol a laxonok anyabolygója található. - Kicsinyítek a térképen, hogy a kijelzőn mindhárom pont megjelenjen. - A Föld naprendszere és a Teranux-rendszer közötti távolság körülbelül 2,6 millió fényév, azaz szükség van átjátszó állomásokra, amik növelik az üzenet terjedési sebességet. Ahhoz, hogy élő képet kapjunk, hat állomás összehangolt működése kell, azaz ezeken a helyeken - mutatok a piros pontokra, melyek pont hatfelé osztják a két bolygó közti egyenest - vannak. A hatos állomás képes továbbítani az üzenetet a Terrára, de a laxonok is észlelni fogják, így rájönnek majd, hogy itt vagyunk - ismertetem.