꧁Egy Rossz Lány Élete꧂[Amy Bell] [1./2.Évad/Befejezett]

17. A jószívű Joseph.

Lassan a szemeimhez tettem kezem, a nap örömmel ébresztett fel ahogy érzékelem..
Alig látok.

Dörzsölgetem szemeimet.

Felnéztem a mennyezetre és hirtelen megmozdult Jon keze a vállamon, a mellkasán van a fejem.
Felnéztem az arcára és örömmel látom, hogy ő még az igazak álmát alussza.. Nem akarom felkelteni, de a haja olyan vicces, ahogy eltakarja az ablak felőli azaz a bal szemét. Levakarhatatlan vigyor telepedett az arcomra, olyan jó mellette lenni..
Vissza gondolván az estére, akaratlanul nagyot sóhajtottam.

Mi van velem? Ez nem jellemző rám, hogy vissza gondolván egy kellemesen vad éjszakára, egy örömteli sóhaj szökik ki a számon hirtelen?... Ez fura, de nagyon jó.
Az arcán, minden apró kis részlet vonzza a szemeimet, nem tudom, nem őt pásztázni...
Azt érzem, hogy beletudnék bújni.

Na jó, ebből most lett elég, Amy ne légy hülye, ő más mint te.. Nem szerethetsz belé, nem szabad. A munkád mellett nem menne ez az egész..

Vagy már beleszerettem?? A gondoskodása a csillogó szemei amikor rám néz, a lágy érintése, az illata, a vicces és érzelmes arca, már magába bolondított volna?

Na ez az én szerencsém.. Ez a negyedik napja, hogy tudok a létezéséről és ezen a napon kívül, még három napig lehetek vele és majd minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Akarom én azt??
Elakarom én engedni ezeket a védelmező karokat??

Teljesen becsavarodtam azt hiszem.

Óvatosan kimásztam az ágyból és vissza vettem a hálóingem, majd a konyha felé vettem az irányt, de akaratom ellenére, vissza pillantottam rá a szobám ajtajából és mosolyra húzódott a szám.
Előre fordulva, folytattam utam az étkezőbe.

Nem szabad elvesztenem a fejem, lehet már ma vissza kellene mennem dolgozni.. Reggel 8:00 óra van, szóval nem lenne késő...
Leültem az asztalomhoz és kezeimbe temettem az arcom. Nem tudom, hogy mi lesz ezek után, de azt tudom, hogy soha nem fogom őt elfelejteni.

Hirtelen egy rövid csengetésre lettem figyelmes.
Ki lehet az? Lehet, hogy vissza jött a kis kínai fiú?
Felálltam kimentem a bejárati ajtómhoz és bele szóltam a kaputelefonba, de nem kaptam választ.
Áhh biztos nem is olyan fontos..
Nem sokkal később kopogást hallottam, ismét odamentem az ajtóhoz és kinéztem a kukucskálón. Joseph az, egy nagy pohár kávéval a kezében.
Mint ha tudná, hogy most erre van szükségem...

Becsuktam gyorsan de halkan a szobám ajtaját, de hirtelen kapcsoltam, hogy egy szál semmiben vagyok és hát így még sem nyithatok ajtót, pláne nem Joseph-nek.

Majd elbújok az ajtó mögé..

Kinyitottam az ajtót egy kicsit és elbújtam az mögé, csak a fejem látszott ki..

- Jó reggelt Amy.. Egy ideje nem jöttél, szóval gondoltam, hogy majd én jövök.- Egy mosollyal mondotta végig, de hirtelen felvonta szemöldökét, mert nem értette, hogy miért bujkálok.

- Jó reggelt Joseph. Hehe látom és sajnálom, hogy nem mentem, de egy ideje nagyon elfoglalt vagyok..- Érezem hogy pirulok...

- Ohh értem.. Talán egy férfi került az életedbe? - Egy halvány mosolyt véltem felfedezni az arcán és egy kis szomorú tekintetet..

Elmondjam? Vagy ne? Hát.. Inkább nem hazudok neki, olyan jó hozzám.

- Mondhatni - Egy kis mosoly került arcomra..
- Behívnálak, csak tudod egy vékony hálóing van rajtam és nem akarom magam mutogatni..-
Mint ha ezt nem is én mondtam volna.. Na ez szép.. Gratulálok Amy..

- Ohha.. Örülök, hogy végre rád talált a szerelem. - Csalódottságot véltem felfedezni az arcán és valahol sajnáltam... Talán inkább nagyon is...

- Csak a kávét szerettem volna odaadni, nem szándékoztam bemenni. - Mosolyodott el majd felém nyújtotta a kávét.

- Egy pillanat és hozom a tárcám. - Mondottam, de Joseph rávágta, hogy nem kell a pénz, ez ajándék.
Rámosolyogtam, majd átvettem a koffein tartalmú élet vizemet, majd elköszönt és hívta a liftet..
Szívem szakadt meg a szomorú arca miatt, de tudtam hogy nem tehetek semmit.

Majd vissza mentem a konyhába és a még meleg nagy kávé, két pohárba elfeleztem és leültem az asztalhoz. Vártam Jon-t, hogy felkeljen, mert őszintén szólva, már hiányzott a pillantása.