꧁Egy Rossz Lány Élete꧂[Amy Bell] [1./2.Évad/Befejezett]

57. Emlékeim és egy nagy hír!!

Újra előtörtek blőlem az emlékek, a szívembe mart a kínzó tudat, hogy megint ilyen állapotba kényszeritette életem értelmét, Scott vagy is Jon.

Jon Lewis, már egyszer a halál torkába üzte, azt a nőt aki nekem a vilagot, az életet jelenti.
Normalis esetben nem félnék attól hogy meg hal Amy, de ez a helyzet nem normális. Egy éve koponya töréssel 11 napig kómában feküdt és most újra eszméletét vesztette. Nem tudom, hogy mennyi az esélye annak, hogy károsodot-e az agya azon pontja, melyen egy éve sérülést szenvedett. Nagyon remélem hogy nulla, mert ha ismért kómába kerül vagy rosszabb, akkor én felkeresem Jon Lewis-t és habozás nélkül megölöm.

Nem félek a következményektől, mert annál nagyobb fájdalmat semmi és senki nem tudna okozni, mint hogy elveszitsem Amy Bell-t. Nekem ő az igazi álom nő, akiben becsülöm a kitartást, az irántam való öszinte szerelmét és a szeretetét a barátaink felé. Ha visszamegyünk, vagy visszamegyek New York-ba, akkor meg keresem Jacob-ot is és még a szart is kiverem belőle.
Tönkre tették lelkileg és fizikailag is, a csöpp kis szépségemet. Soha nem bocsaltom meg istennek, ha maradandó agyi karosodást kapot, vagy ha rosszabb.
Amy-n és a barátaimon kivűl, színte nincs is másom aki számít. A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot, mert borzasztóan sznob-ok. A nagyszüleimmel is csak a nyaraló miatt álltam szóba, hogy Amy-t születés napja alkalmábó elvigyem New York-ból, mert tudtam hogy kell neki pihenés és idő, hogy átgondólja a dolgokat, hogy jól cselekedett-e, amikor felmondott a Club-ban.
Bár szerintem ez nem is kérdés!

Amikor az utazás elött felhívott Jennyfer és Amy vette fel, akkor az arcáról súgárzott a düh, a félelem és az elkeseredetség. Teljesen megértettem az utána lévő reakcióit, csak fájt. Nagyon és iszonyatosan fájt, hogy nem hagyta, hogy elmagyarázzam.
Nem is én lettem volna, ha nem csapott volna be, akkor közénk valami. Förtelmesen rosszúl éreztem magamat, amikor megszólalt P!nk, legszomorúbb száma az autóban. Tudtam, hogy Amy is azt érezte, amit én.
Félelmet, tanácstalanságot és kínzó pokóli fájdalmat.

Akkor vágott pofán a felismerés, hogy tennem kell valamit, amikor órákig ültünk egymás mellett az autóban. Vezetés közben csak is arra gondoltam,
hogy találnom kell egy pihenőt. Minden áron felakartam hívni Jennyfert, hogy szépen magyarázza meg Amy-nek az egészet, mert ha nem kaptam volna vissza Amy kegyeit, akkor búcsút inthetett volna az állásának..
Első nap, az este folyamán végre felhívott, hogy beszélhessen Amy-vel. Igaz, hogy addigra már kibékültünk, de nekem akkor lett teljes az egész...

Nem tudok másra gondolni, csak a múltra, amiket átéltem, amikor még Amy nem szeretett.
Nekem, ő az egyetlen olyan dolog az életben, aki miatt valóban érdemes élnem, nélküle egy semmi, egy senki vagyok. Annó mindig alig vártam a reggeleket, hogy végre lejöjjön, a minden napi kávéjáért.. De amikor elkezdett elmaradozni, értelmetlennek láttam már, ott dekkolni, ezért hamar vissza is mentem a kávézóba, az íródámba.

A szívem szakadt darabokra, amikor megláttam, hogy kapcsolatban van Facebookon azzal a döggel.
Törtem zúztam az íródámban, nem lehetett hozzám szólni, örjöngtem a fájdalomtól. Egy kész idegroncs lettem, csak a kapcsolati státusz láttán.. Ekkor határoztam el magam, hogy elköltözöm, de akkor a napokban kaptam a hírét, hogy Amy Bell, korházba került. A levegő megfagyott az íródámban, a lélegzetem elállt és berohantam hozzá. Színte majdnem minden nap bent voltam és néztem élettelen testét. Tudtam hogy él, de alig lehetett látni, hogy még köztünk van..
Keserves fájdalmat éreztem és minden este imadkoztam az úrhoz, hogy adja vissza, egész formájában és hogy rájöjjön az igazságra, hogy én szeretem őt. Majd mikor felépült, hosszú idő után, nehezen, de elértem a szívéig, rájött arra hogy az igaz szerelem, mind végig az orra elött volt és magához ragadta az alkalmat, hogy éljen az esélyel. Nekem az volt a legboldogabb napom, amikor az ágyon hülyéskedtünk, az út elött egy nappal és arra kérlelt, hogy hajoljak oda hozzá, mert súgni szeretne valamit.
Az a puszi, amivel az arcomat illette, teljesen elvarázsólt.. Majd mikor én mohó módon, kértem még egyett, akkor az a szájra puszi, nálam mindent eldöntött. Elöntött a vágy, amit évek óta tápláltam íránta és nem bírtam magammal... Ajkaira olvadtak ajkaim és vadul éltem a helyzettek, egy percre sem akartam elengedni, de hirtelen Hanna benyitott és szétváltunk. De akkor is tudtam, hogy Amy, végre kezd érezni irántam és amikor végre kettesben voltunk nálam, az az éjszaka volt a legszebb, a legjobb és soha nem fogom elfelejteni!
Minden apró kis részletre emlékszem, a vágy hatalmába keritett minde kettőnket. Követelőző és kéjes hangjai még a mindig a füleimben csengenek..
A Santa Monica-i együttléteink is, maga volt a mennyország a gyönyőr, de viszont a pokól is egyben. Szamomra azért volt mennyország, mert végre a karjaim közt tarthattam őt.
Pokól pedig azért volt, mert nem tartott örökké..

Most pedig itt állok a mentő autóból kiszállva és azt nézem, hogy hogyan szedik ki azt a nőt, akiért meghalnék.. Vígasztalhatatlan a helyzet, jobb csak akkor lesz, ha majd mondja az orvos, hogy minden rendben van vele..

*****

A mentősök átadták az ápolóknak Amy-t, én pedig végig a kezét fogva, haladok az ápolók és a hordágy tempójával..

- Kérem úram maradjon itt, értesiteni fogják Miss.Bell állapotáról.- Mondta az egyik nővér.

Leültem a várakozóban, könyökeimmel a térdeimen támaszkodtam és tenyereimbe temedtem arcom..
A történteken gondolkodom és azon, hogy mit fogok majd mondani, ha magához tér..

***

Már nem tudom hogy mióta várok, idegtépő a várakozás, már a srácok is megérkeztek és nyugtatgatnak. Érzem, hogy a szemeim felvannak dagadva, szinte alig látok. Férfi létemre, az est leforgasa alatt, rengeteget sírtam, most csak is azért nem sírok, mert itt vannak a barátaim és nyugtatgatnak..

Hirtelen két fekete férfi cipőt pillantottam meg, majd egyből felnéztem rá, amint megláttam tekintetét magamon, felpattantam.

- Hogy van?? Jól van???- Faggattam az orvost.

- Nyugalom igen, minden rendben van velük, nem esett baja sem a magzatnak, sem az anyukának.- Mondta az orvos egy nagy mosolyal.

Magzat?... BABA?????

Sziasztok, ime Joseph gondolkodási menete és emlékei... ^_^ Remélem tetszett ez a rész!

Szeretném megköszönni, a rengeteg bíztató Kommentet és az üzeneteket és a Vote-okat!!!!! :')
Annyira jólestek, hogy elpityeregtem magam és egyáltalán nem szégyellem ezt bevallani.. :')
Látom, hogy érdemes nektek írom, mert eszméletlenül
jó közönség vagytok!! ^_^ Érdemes nektek ezt csinálnom, mert nagyon látszik a kommentek és a Vote-ok alapján, hogy becsülitek a munkám és ez hihetetlenül nagy örömmel tőlt el!! Nagyon szépen köszönöm!! :')

Nem sokara jövök az új részel! ^^... Puszi nektek!! ^^... <3