꧁Egy Rossz Lány Élete꧂[Amy Bell] [1./2.Évad/Befejezett]

64.Hihetetlen ez a Jon..

Nagyon bambán néznek ránk, nem tudom hogy mi olyan furcsa.. Joseph egy szál boxerben ül, én pedig Jos pólójában és egy bugyiban.. Nem értem..

- Amy, Joseph! Szedjétek magatokat rendbe, mert megyünk bulizni!! Találtunk egy tök jó helyet és most oda szeretnének Amber-ék is menni.- Mondta Hanna és a döbbent arcát felváltotta egy huncut vigyor. De Jon még mindig bamba néz és ez kezd idegesiteni..

Ránéztem Joseph-re, remélem nincs kedve menni, mert én iszonyat hulla vagyok.. Vissza nézett rám és látom szemeibe hogy szívesen elmenne.

-Ahh.. Jóó..- Feleltem. Joseph mosolyra húzta ajkait, majd átölelt és már el is ment rendbe rakni magát.. Hanna is eltünt valamerre, Jon pedig velem szemben áll.. Minden máshoz lenne kedvem, csak vele nem akarok most beszélni.. Lehet hogy azt hiszi, hogy ismét minden happy, hát akkor nagyot téved.

Hirtelen leült mellém.

-Hmm.. Már értem, hogy Joseph miért van oda érted annyira.. Dögösebb lettél, mint voltál.- Mondta és csábos vigyorát a retinámba égette...
Hánynom kell ettől az elcsépelt dumától.. Tudom hogy csak a bugyimba akar nyúlni..

-Hahaha.. Nagyon vicces vagy.. Legalább ő nem lépett le mint egyesek..- Nem tudom, hogy miért hoztam fel..

- Ezt megbeszéltük már nem?- Kérdezte és felvonta szemöldökét.

- Igen, de akkor is..- Vágtam rá és eltoltam az ennivalót, majd felálltam hogy a pultra tegyem.

Hirtelen megölelt hátulról.

-Ahhh.. Na már tudom hogy mi hiányzott annyira.- Mondta és a nyakam hajlatába temette arcát.

- Jon!! - Rászóltam.

- Jó..jó tudom.. De most mond azt, hogy nem akarnál velem egyer kef...- Félbeszakítottam.

-Nem!! Úgy hogy engedj el! Ne kezdjük előről, mert nincs kedvem megint a kórházban kikötni..- Vágtam rá..

Hirtelen a nyakamba csókolt és az egyik kezét a hasamról lassan és óvatosan, a combomra csúsztatta..

Ezt nem hiszem el.. Egy éve ezért ölni is képes lettem volna, most meg inkább azt érzem, hogy jobb ha elenged...
Nem hazudom, valamiért egy picit vonzódom Jon-hoz, de nem akkor sem lehet, mert Joseph a párom és a babánk a hasamban növekszik...

Leszedtem magamról a kezeit, majd vele szembe fordultam és meg hátráltam, de pultba ütköztem..
Jon Lewis nem hiheti azt, hogy akárhányszor vissza tér hozzám, akkor egyből meg is kap..

Felém lépkedett, én viszont a pult miatt már nem tudtam hátrálni.. Egyik kezét az arcomra tette és megcsókolt, én csak mereven állok. Hirtelen megemelt és a pulta rakott, a lábaimat szétnyitotta és folytatta az ajkaim ostromlását..

-Mmm.. Nee.. Hagy..!!- Ellenkezem, de ő annál inkább folytatja..

- Észre..fognak...venn!!- Próbáltam mondani, de ő még levegőhöz sem akart engedni..

Teljesen magához szoritott, igy eltolni sem tudtam..
Mi lesz ha Joseph belép és ezt meg látja?? Istenem ilyen nincs..

Sejtettem, hogy az előtérben alkotott színészi előadásának ez volt a célja, hogy hozzám férkőzzön..

Hirtelen abba hagyta az ajkaim ostromlását.

-Gyere, szedjük össze a cuccaidat és lépjünk le! Szökjünk meg! Elvetetjük a babát, úgy is túl fiatal vagy még egy gyerekhez, élned kell més és méghozzá velem kell élned!!- Mondta és a szemeimbe szegezte hívógató tekintetét.

- Te meghibbantál?? Legyen már eszed!! Nem szeretlek hahó!!- Mondtam, de ő egy őrült vigyorra húzta ajkait..

- Mond azt, hogy soha nem akartál volna elszökni velem!! Joseph túl jó fiú hozzád, te az én vadmacskám vagy..- Mondta és ismét az ajkaimra tapadt..

Ez egy őrült.. Mi a szart képzel ez?? Ja majd tuti leszek olyan hülye, hogy lecserélem a bíztost a bízonytalanra..

-Engedj már el!!- Förmedtem rá és most sikerült kicsit eltolnom magamtól.

- Te egy őrült állat vagy..- Mondtam és végre letudtam szállni az asztalról..

- Az lehet, de a tied!- Mondta egy döglesztően csábos vigyorral.

- A francokat!- Vágtam rá, majd sarkon fordultam és az előtérbe vettem az irányt.

Hirtelen megragadta a karomat, becsukta az ajtót és neki nyomott. A karjaival támaszkodik és eszeágában sincs elengedni.

- Tudom hogy velem fogsz jönni, mert ezer százalék, hogy Joseph soha nem tudott úgy meg kefélni és nem is fog tudni, ahogy én tettem. Tudom hogy minden percben csak arra gondolsz, hogy mikor duglak meg!- Mondta és meg nyalta a felső ajkát. Erre reflexből pofán vágtam.

- Nem tudsz te rólam semmit!!- Amint kimondtam, már meg is bántam, ha bár, ki tudja.. ;)

- Imádom amikor ilyen vad vagy!!!!- Mondta és ajkamra tapadt..

Majd abba hagyta és meg hátrált.

- Kezedben van a döntés, hát válasz cica!- Mondta, majd kacsintott egyet, én elálltam az ajtóból és ő kiment..

Fúúú... Ha tudnád hogy mit tartogatok neked te köcsög.. Hahaha.. Csak jöjjön el az én időm!!!

Sziasztok!!! ^^... Szeretném meg köszönni, hogy a I and the solitude [Calum Hood] Blogomat is olvasátok és hogy szeretnétek, hogy folytassam! ♥
Fogom folytatni, illetve oda is sűrűben fogok részeket publikálni, csak elöbb ezt befejezem. :)
Már nincs sok rész hátra, talán kedvesebb is mint gondolnátok. >.< De szerintem nem is baj, mert nem akarom már sokáig húzni a lényeget! ^^...
Nagyon örülök hogy ennyien követitek ezt a story-t, öröm nektek írni. De hát sajnos, nem lehet örökké húzni vonni, mert idő után uncsi lesz.. ^^...

Na szerintetek? Mit tartogat Amy, Jon-nak?? ;)
Nem sokrára jön az új rész. Puszi!! ^^... <3