꧁Egy Rossz Lány Élete꧂[Amy Bell] [1./2.Évad/Befejezett]

53. Hihetetlen..

- Miért engednélek el? - Kérdezve suttogta és abba hagyta az erőszakos csókot, de még mindig szorosan fog.

- Mert nekem te már nem kellesz!! - Suttogtam, de valahol érzem belül, hogy nem mondtam teljesen igazat, de nekem Joseph fontosabb. Belehalnék ha elvesziteném Jos-t.

- Mert az a festett Szőke pasas kell mi?- Suttogva vágta rá kérdését..

- Igen, ő kell! Nem szerettem volna belé, ha te nem hagysz el. De elmentél és azt is tudom hogy miért.
Tudom, hogy te egy író vagy és azt amit végigjátszottál velem, azt te előre megírtad.- Suttogtam. Bármennyire is fáj, de ez így van.

-Nyugi, nekem sem kellesz és soha nem is kellettél. Az igaz, hogy író vagyok. Szeretnék egy szíveséget kérni.- Suttogta.

- Na mond, aztán engedj el!- Parancsoltam rá suttogva.
Na ez nagyon fájt.. De tudtm, hogy sosem kellettem neki, de ezt fájt hallani.

- Úgye, most már tudod, hogy az egész, csak a regényem miatt volt, ami kettőnk közt lezajlott. Na de nem rég lett kész a folytatás, még nem adtam be, mert ennek most teljesen megtörténtnek kell lennie.. Mindenhol ott vannak a lesifotósok, azt nézik, hogy mit hogyan csinálunk kette és a barátaid. Igaz, csak egy két barátodról írtam, nincsenek ennyien benne a regényemben, de majd kijavítom. A lényeg az, hogy el kell játszanod a szerepeket amiket mondok és nem esik senkinek bántódása..- Félhangosan mondta.

-Mi a történeted folytatása? - Suttogtam és egy könnycsepp folyt le az arcomon a félhomályban.

- Az hogy vissza hoztak a halálból, nem sikerűlt az öngyilkosság. Új életet kezdtem, de viszont újra találkozni fogunk, ami ma történt meg. Scott Patterson-nak, az unokatestvérednek adom ki magam és ismét felforgatom az életed, de te fülig belém esel, de nem tudod igazán, hogy kit válasz..- Suttogva mondta végig, a regénye folytatását.

- Értem. De mi a vége?- Suttogva vontam kérdőre.

- Azt nem mondom el, majd meglátod. De muszáj végig játszanod, mert a drága Josi-kád, meg tudja az igazat és teljesen összefog törni.- Válaszolta Suttogva.

- Oké.. Akkor végig játszom a szerepem, de arra kérlek, hogy ne bántsd őt és utána szálljki az életemből és soha ne térj vissza, oké?- Suttogva kérleltem.

- Talán. A lényeg az, hogy most feltünés mentesen menj vissza a barátaidhoz, 5 perc múlva a férfi mosdóból fogok kijönni, utána pedig együtt töltjük a napot a barátaidal.- Suttogva mondta, a regénye általi szerepemet.

- Jó.- Feleltem suttogva és elengedett, ő felkapcsolta a villanyt és a férfi mosdóba ment, én pedig elszörnyülködve nézem arcom, a tükörben.

Rendbe kell raknom magam..

Letöröltem sminkem, mert tudom hogy úszni is fogunk, a hajamat meg igazitottam. Vettem egy nagy levegőt és kimentem a többiekhez. Ők csak néztek rám, érthetetlenűl bámulták a színészi arcom. Leütem Joseph mellé.

- Hol voltál ilyen sokáig? - Kérdezte Joseph.

- Áhh hallod, egy förtelem volt a hajam és a sminkemet is lemostam, mert csak elkenődne.- Válaszoltam egy erőltetett mosolyal az arcomon..

Akkor is végig csinálom ezt az egészet és a végén, végre Joseph-el lehetek és az a seggfej békén hagy, egyszer és mindenkorra...

Joseph elmosolyodott és átkarolt.

Olyan bűntudatom van Istenem. Sajnálom Joseph-et, de ezt kettőnkért teszem. Nem fogok Jon Lewis-be, azaz Scott Patterson-ba szeretni. Mert nekem Joseph boldogsága, mindennél többet ér...

Csak azt nem értem, illetve nem tudom, hogy Jon(Scott), honnan tudta, hogy ide fogunk jönni?
Egész végig nyomon követhette az életemet, az egy év alatt??

- Ha vissza jött az unokatesód, akkor keresünk 6 napozóágyat, aztán szórakozhatunk, Oké szépségem?-
Kérdezte, egy nagy mosolyal az arcán, Joseph.

- Persze, oké.- Feleltem

Ajkaimra lehelte édes csókját, nem sokkal később megjelent Jon(Scott).

- Na akkor menjünk. - Vágtra rá William.

Felálltunk és mind a hatan kerestünk napozóágyakat. Nem sok kerés után, találtunk is.
Elfoglaltunk őket, Joseph leült a szélébe, utána én, majd Jon(Scott) mellém, utána Hanna, majd Amber és William..

Talán még élvezném is a nap melegét Joseph mellett, ha nem kellene két tűz között lennem.. Fejem, Joseph felé forditottam, aki megfogta a kezem.

-Szeretlek- Mondta egy nagy mosolyal az arcán.

- Én is, mindennél jobban!- Feletem és egy könnycsepp akart előbújni, de nem hagytam. Joseph iránti öszinte érzelmeim segítenek, ezt az egészet végig játszani, hogy végre eltűnjön újra Jon(Scott)..

- Amy Hugi, nem jösz úszni??- Kérdezte egy nagy meg játszott mosolyal az arcán Jon(Scott). Közben jelezte szemeivel, hogy bologassak egy igent..

Ezt nem hiszem el.. Miért én kerülök mindig, ilyen helyzetbe?? Tudom hogy mindent el kell mondanom Hanna-nak, mert nagyon néz.
Talán ő tud segíteni, vagy legalább valamit mondani..