꧁Egy Rossz Lány Élete꧂[Amy Bell] [1./2.Évad/Befejezett]

*60.Hanna magányos.*

Óó.. Ha jól láttam, akkor meg mozdult a szépségem, kezd ébredezni.

>Amy<

Ahh.. Szétrobban a fejem.. Hol vagyok?? Joseph?

- JOSEPH!!!!!- Kiabáltam a nevét amikor megláttam, egyből a nyakába borultam... Szorosan elkezdtem ölelni, habozás nélkül vissza ölelt.

Istenem és itt van, nem ment el!!!! Nem hagyott el! Kellek neki!! ...De a baba.. ? Mi lehet a gyermekemmel?

- Amy!!!! Istenem, de jó hogy magadhoz tértél!!!- Mondta és az ajkaimra lehelte aggodó boldog csókját..

Annyira örülök, hogy itt van! Elfogom sírni magamat, örömömben.. Vajon szóljak neki a babáról? De lehet hogy elvetéltem..

- Ne csinálj rendszert abból, hogy eszméleted vesztve a kórházban kötsz ki. Tudod hogy miken mentem keresztűl az est folyamán?? Azt hittem megörülök.. De szerencsére nincs gond!- Mondta és szorosabban kezdett ölelni, de nem annyira mint szokott.

- Hahaha.. Nem áll szándékomban, nem én akartam így, de hát ez van sajnos.. Ha Jon felbukkan, akkor tuti, hogy mindig a kórházban kötök ki. Joseph, beszélnünk kell!- Mondtam és a mosolyom eltűnt arcomról és Joseph-éről is.

- Valami baj van?? Ne..- Félbeszakítottam.

- Hát... Attól függ, neked lehet hogy nem, de nekem nagyon..- Mondtam, de már megbántam, hogy belekezdtem..

- Nem tudom, hogy mi az, de kérlek ne izgasd fel magad, mert az nem tesz jót nektek.- Suttogta Joseph, majd hirtelen az ajkaihoz tette a kezét.

>Joseph<

Óó.. Baszus.. Hogy nem tudom befogni a pofám..
Most nagyon furcsán néz rám, ezt a beszólást igazán hanyagolhattam volna. De annyira örülök, hogy magához tért, hogy azt szavakba önteni nem tudom..

- Ezt hogy értetted?- Kérdezi Amy és a meglepett arca, elárulta, hogy már pedig igen is hallotta, amit én hülye ki kotyogtam..

Nem fogok kertelni..

- Hát.. Én.. Meg tudtam, hogy..Apa leszek..- Mondtam és hirtelen könybe labadtak az örömtől, szemeim..

- Jaj de jó!! Akkor ezek szerint nincs semmi baja!!!
Na és, mond örülsz??- Kérdezte egy nagy fülig érő mosolyal.

- Mi az hogy!!- Feleltem és ő újra a karjaimba borult, én meg csak óvatosan ölelem, mert nem akarom, hogy valami baja legyen a babának.

- Mond és te jól vagy életem?- Kérdeztem, nem tudom hogy mit csináltam volna, ha valami nagyobb baja lett volna Amy-nak, de Jon-t tuti hogy kibeleztem volna.

>Amy<

Úgy imádom, amikor aggodalmaskodik, érzem hogy szeret. Eszméletlenül boldog vagyok, látom szemeiben hogy valóban nagyon örül a babának.

-Persze, jól vagyok..- Mondtam és mosolyra húztam ajkaim.

Hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek, majd egyből kinyílt az ajtó.

Az egyik Orvos lépett be, majd az ágyam végénék lévő táblát kezdte vizsgálgatni, majd rám nézett.

- Szép jó reggelt kívánok a kis mamának és az apukának. Elvégzek egy két rutin vizsgálatot és szerintem haza is mehetnek utána.- Mondta és az arcán ott lapult egy öszinte mosoly.

- Rendben.- Feleltem, Joseph pedig csak bolintott.

Az ágyam mellé lépett az orvos és belevilágított a szemeimbe, majd elkezdte tapogatni a fejemet.