꧁Egy Rossz Lány Élete꧂[Amy Bell] [1./2.Évad/Befejezett]

27. Hanna döbbent arca.

Hanna házához értünk, letörölgettem a könnyeim.

- Na most nézd meg hogy nézel ki. Hanna egyből észre fogja venni, hogy sírtál...- Egy pici mosolyal próbálta felszárítani a könnyeimet, de a duzzadt szemeimen, semmi nem segítene.. - Gyere ide te szépség. - Megint átölelt. Hmm.. Istenem.. Mi lenne velem Joseph nélkűl? Már jó ideje vigyáz rám.
Miért nem Jon teszi ezt?

- Évekig vágytam rá, hogy megölelhesselek, de mostanában elég sokat vagy a karjaim közt, virágom. - Fel nevetett halkan és gyengén.

- Hát igen.. Ne haragudj ez miatt..- Kicsit én is felnevettem és meg dörzsőltem a szemeim, majd elakartam hirtelen húzodni Joseph-től, de a hülye ülés miatt vissza dőltem hozzá és az arcunk nagyon közel kerűlt egymáshoz.
Joseph az ajkamra tekintett hirtelen, de egyből zavarba is jött és persze én is.

- Bocsi.. Csak a..- Joseph félbeszakított.

- Tudom, tudom, értem. Na de gyere szálljunk ki. -
Mosolygot rám majd elengedett.
Ilyen hülye helyzetbe kerülni is csak én tudok...Hmm. Ez durva volt..

Kiszálltunk, majd a kapucsengőhöz mentünk, de valami oknál fogva, jobbra néztem és mint ha Jon-t láttam volna, a szívem hevesebben kezdett verni, megdörzsöltem a szemeim, de már nem volt ott.

- Minden rendben? - Kérdőn néz rám Joseph.

- Persze, azt hiszem..- Joseph megsimogatta a hátam, majd maga elé engedett és a lift-hez mentünk..

Szótlanul várjuk a felvonót, én a talajt pásztázom és Jon-ra gondolok, Joseph meg hát, nem tudom, csak áll zsembre tett kézzel...

Nehezen, de megérkezett a lift, majd beszálltunk.
Felfelé menet, ismét csend volt, talán túl nagy csend.. Nem tudom miért, de eszembe jutott a szűzességem elvesztése.
Öszinte leszek, örültem valahol, hogy Joseph volt a zorró álarc alatt, mert így nem valami idegen balfaszal feküdtem le. Jó oké később, sok balfaszal feküdtem le...
Joseph arcát nézve, látom hogy valamin nagyon gondolkodik, mert eléggé elvan bambulva.. Min járhat az esze?

*Joseph szemszöge*

Hmm..Nem gondoltam volna, hogy majd egyszer eljön ez a nap is, amikor Amy-nak szüksége lesz rám.. Annyira jó hogy mellette lehetek, de nagyon fáj a tudat, hogy csak addig, amig Jon elő nem kerül.

Persze, hogy fontos nekem Amy boldogsága és ezért ki is fogok szállni az életéből, amint előkerül Jon.
Bár ez kicsit fura nekem, hogy igy eltűnjön valaki.
Miért ment el? Hát a munkát azt meg lehetett volna beszélni. Na és én miért nem láttam a kórházban soha ezt a férfit? Lehet elketültük egymást.
Mindegy is, a lényeg az, hogy Amy és a baba boldog legyen, más nem számít. Az életemet is odaadnám értük.

*Joseph Szemszöge vége*

Felértünk Hanna lakásának szintjére, Joseph kinyitotta nekem a lift ajtaját és előre engedett.
Az ajtóhoz lépkedünk, Joseph még soha nem volt itt elvileg, de még is tudja, hogy meik Hanna lakása, az autóban is keveset kellett navigálnom és ez fura. Lehet hogy lesz köztük valami? Nem bánnám, mert akkor nem lenne ilyen szomorú Joseph és Hanna is boldog lehetne végre.

Bekopogtunk.

Joseph engem néz és mosolyog, de már megint úgy, mint annó a tojásos balaesetnél. Nagyon helyes srác és borszasztóan jószívű és talán belé tudtam volna szeretni, ha Jon színre nem lép.

Hanna ajtót nyitott és döbbenten nézi az arcom, valami van rajta?

- AMY!!!!- Kiabálta és átölelt, hát de tudta hogy jövök nem? Nagyon erősen ölelget.

- Joseph, azt hittem hogy egyedül vagy, de ekkora ajándékot még soha nem kaptam.- Könnyes szemekkel ölelget. Na de várjunk csak??
Azt hitte hogy egyedül jött Joseph?? Óó itt tuti lesz valami háháhá.. Ez az..

-Gyertek be!- Nagy mosolyal invitál be minket Hanna, a lakásába.

Be is mentünk.

Hanna lakása mindig is szebb volt az enyémnél, szinte a falak, a szobák is úgyan úgy vannak, csak sokkal szebb és jobban be van rendezve..

Bementünk a szobájába és leültem a kanapéra, Joseph a velem szemben lévő fotelba, Hanna meg mellém.

- De buta vagyok, kértek valamit inni? - Egy varázslatosan nagy mosolyt fúrt Joseph és az én szemembe.

- Hát egy pohár víz jól esne.- Mondtam és mosolyogtam.

- Víz?? Na ne már.. Bontsunk egy pezsgőt, hogy végre magadhoz tértél a kómából. -Mondotta Hanna.

- Nem ihat alkoholt Amy. - Mondotta Joseph egy résen lévő védelmező szemekkel.

- Mert? - Hanna értetlenkedik.

- Mert terhes vagyok - Egy halvány kis mosolyra húztam az ajkaim.

- Micsoda???- Döbbenetét az arcomba szegezte.