~Jungkook pov.~
Vizesen trappoltam be a házba és magam után hangosan csaptam be az ajtót, hogy a többiek is rájöjjenek,hogy én is itthon vagyok. Persze...Amikor elindulok akkor még hétágra süt a nap és amikor pedig a két kezem lerohad a rájuk nehezedő szatyroktól,akkor meg úgy esik az eső, mintha dézsából öntötték volna.
-Megjöttem! - ordibáltam, hogy az emeleten lévők is meghallják.
-Kajaaaaaaaa - Robogott le a lépcsőn V miközben a konyhában segített kipakolni a vásárolt cuccokat Jin.
-Jin hyuuung - nyújtotta el V, de meg sem várta míg reagál, egyből folytatta - Mi lesz a kaja? Éhen halok. Uu és lesz desszert? - Amíg V pörgött, addig mi is végeztünk a pakolással,ezért Jin neki is állt főzni.Kimentem a nappaliba, ahol Suga es J-hope xbox-ozott Rap Monster pedig a telefonját nyomkodta.
-Sugaaa. Nekem miért nem szóltatok,hogy játszotok? Én is akarok!- nyávogtam folyamatosan
-Nem én tehetek róla, hogy nem voltál itthon,de gyere csak - Flegmán kezdte a mondatot,de a végére belevitt egy kis kedvességet,amit szóvá is tettem.
-Yongi,te lázas vagy? Vagy miért lettél ilyen kedves? -tettem homlokára a kezem, kicsit talán túljátszva, de a végére elröhögtem magam.Végül leültem kettőjük közé a kanapéra és én is beszálltam, bár fogalmam sem volt,hogy mit is játszunk tulajdonképpen. Rájöttem, hogy ma nem is találkoztam Jiminnel.
-Nem láttátok Jimint? -kérdeztem
-Asszem' lent edz a pincében- kaptam a választ J-hope-tól. Egy kicsit elbambulhattam,mert már csak arra eszméltem fel, hogy V az ölembe ugrik és elkezd csikizni. Én persze mindig is csikis voltam ezért elkezdtem rugdosódni a kanapén, amit a többiek nem néztek jó szemmel. Fulldoklásom Jin mentette meg, azzal,hogy kész van az ebéd.~V pov.~
Jin mondta, hogy kész az ebéd és menjek le szólni Jimininek. Leszálltam Kookról és szaladtam a pincébe. Amikor leértem Jimin éppen póló nélkül súlyzózott. Észrevette, hogy nézem, ezért megfordult egy szemöldök felhúzás kíséretében érdeklődés képpen.
-Kész az ebéd úgyhogy gyere enni, mert mindenki éhes- hadartam gyorsan,majd fülig pirulva felrohantam a lépcsőn. A konyha előtt megálltam,hogy rendbe szendjem magam,hiszen még mindig éreztem, hogy az arcom lángol.~Jungkook pov.~
Már réges régen az asztalnál ültünk V-t és Jimint várva. Először V jött be a konyhába, kissé pirosló arccal, mögötte Jimin vigyorogva egy fehér trikóban, ami alig takart valamit. V leült mellém Jimin meg vele szemben foglalt helyet. V-vel elég jól ismerjük egymást, sőt bátran kijelentem,hogy ő áll legközelebb hozzám, de nem tudtam,miért viselkedik ilyen furcsán most. Tudatlanságomat átváltotta egy másik érzelem: A féltékenység. Nem tudtam, hogy miért, de iszonyatosan idegesített, hogy Jimin zavarba tudta hozni V-t. Nem bírtam enni és egy légkörben lenni velük, miközben itt enyelegnek előttem.
-Köszönöm Jin,nagyon finom volt az ebéd.
-De hát nem is ettél semmit
-Öhm, nem igazán vagyok éhes- füllentettem és gyorsan felsiettem a szobámba, amit kulcsra zártam, nehogy valaki utánam jöjjön.
Amint elfordult a kulcs megfordultam és lecsúsztam az ajtó tövébe, felhúzott lábakkal meredtem magam elé és gondolkodtam. Azon, hogy mik ezek a lányos kirohanásaim mostanában, hogy miért érzem magam furán V közelében, hogy miért vagyok féltékeny. Nem tudom meddig ültettem a földön, de kopogást hallottam. Felálltam és kinyitottam az ajtót.
-Bejöhetek?-kérdezte, mire én csak bólogattam és félre álltam, hogy be tudjon jönni. Leült az ágyamra, majd maga mellé mutatott, hogy üljek oda. Megtettem, amit kért, majd kérdő és érdeklődő tekintettel néztem rá.
- Jungkook- csak akkor mondja ki a nevem, amikor mérges vagy komoly dolgokról szeretne beszélni, máskülönben Kooknak hív- Miért rohantál evés nélkül a szobádba,miután Jiminék megérkeztek? Mi a baj?- kérdezte aggódóan. Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejem és azon rágódtam,hogy elmondjam-e neki vagy ne. Lassan felemeltem a fejem és belenéztem Jin szemébe, de nem tudtam,hol kezdjem az egészet.
-Emlékszel még, amikor fél éve elmentünk a vidámparkba?-bólintott.--------------------------------------------------- Sziasztok! Mint látjátok még ma tudtam hozni az első részt, szerintem rövid és unalmas lett. :D Nemsokára hozom a következőt is. Puszi: ChanChan

VOUS LISEZ
I Need You [Vkook]
FanfictionEgy történet, melyben a lehetetlen is lehetséges. Képes vagy elviselni a fájdalmat? Az évekig tartó kínokat? A boldogságot? Aztán megint csak a kínokat... "Csak aludni akartam, álmok nélkül és repülni, szárnyak nélkül a sötétség felé, ahol minden ol...