I Need You [Vkook]

Chapter 2.

~Jungkook pov.~

-Emlékszel még, amikor fél éve elmentünk a vidámparkba?-bólintott -Ti elmentetek a tükörterembe és mi V-vel felültünk az óriáskerékre. Ugye Tae nagyon fél a magasban és amikor már a tetején voltunk, akkor a fejét a nyakamba fúrta és a kezével a derekamat ölelte.-Itt nagyot sóhajtottam- És akkor elfogott valami furcsa érzés és ez az érzés a szerelem, amit csak ma ismertem be magamnak.-Jin csak meredt maga elé, hogy feldolgozza az előbb hallottakat.
-Tehát neked bejön V!?-inkább kijelentésnek hatott, mint kérdésnek.
-Igen -vakargattam a a tarkóm szégyenlősen.
-Akkor mire vársz még? Mondd el neki!
-De ha neki én nem jövök be neki ÚGY? Ha ő neki már van kiszemeltje? Láttad ma is hogy nézett Jiminre. Nem kockáztathatom a barátságunkat az én érzelmeim miatt. Inkább magamban szenvedek és majd valamikor úgy is elmúlik.-Mondtam kissé lemondóan.
-Egyáltalán nem tudhatod,hogy mit érez, ha meg sem kérdezed. Szerintem holnap állj oda elé és mondd el neki, amit ma nekem mondtál, biztos értékelni fogja. Tae nem szokott senkit sem elítélni. Egy próbát megér. Sok szerencsét!-Megveregette a vállam, majd kisétált a szobámból. Többször lejátszódtak szavai a fejemben,de meg így sem kaptam bátorságot.

Rájöttem, hogy még nem is zuhanyoztam, így abban a pillanatban felugrottam az ágyamról és a fürdőbe trappoltam. A fiúk be szokták zárni a fürdőszoba ajtaját. Legalábbis eddig azt hittem.
-Öhmm, bocsi. -Motyogtam zavartan,amikor rányitottam az éppen zuhanyzó Taehyungra. Azonnal sarkon fordultam és lehajtott fejjel indultam vissza a szobámba. Valószínűleg most teljesen piros az arcom. Basszus, miért nem tudok egyszer az életben kopogni? Miért pont Tae zuhanyzott? Ahj, egy rakás szerencsétlenség vagyok. Nem baj Kook, ez is csak te lehetsz. Szidtam magam gondolatban.

Egy kis idő múlva halkan nyitódott a szobám ajtaja. Felkaptam a fejem és az ajtó irányába néztem.
-Zavarok?- Válaszul csak megráztam a fejem -Haragszol most rám valamiért? Történt valami, amit nem mondasz el nekem Jungkook és ez nagyon zavar, hisz így nem tudok segíteni -Nézett rám hatalmas kiskutya szemekkel. Oh,ha tudná az igazságot. Egy apró félmosolyt erőltettem magamra majd válaszoltam neki.
-Nem, nem haragszom. Nem tudom mi van velem mostanában, de ne aggódj, nincs semmi baj, csak keveset alszom - Még hazudni sem tudok neki, ugyanis mindenhova néztem, csak rá nem, de ezt ő is észre vette.
-Biztos csak ennyi?
-Biztos! -Magához húzott és egy nagy ölelést kaptam tőle. Abban a pillanatban a kezem elkezdett izzadni, a szívem hevesebben vert, amit remélem nem vett észre. Mélyen be szívtam az illatát és lehunytam a szemem. Mint minden tökéletes pillanatnak, ennek is hamar vége lett.
-Egyébként azt akartam mondani, hogy szabad a fürdő...persze, ha J-Hope nem foglalta el.
-Köszönöm. Akkor jó éjt!
-Várj!
-Igen? -kérdeztem, mert sehogy sem tudtam rájönni, hogy mit akart.
-Nem aludhatnék nálad, mint régen? -Persze az angyali mosoly nem maradhatott el.

Most erre mit mondjak? Ha igent mondok, akkor én leszek a világ legboldogabb embere, de vannak reggeli bajaim ágyék tájékon nélküle is, nemhogy vele. Ha meg nemet mondok, akkor ő is szomorú lesz és én is.
-Jól van!-egyeztem bele- Akkor megyek zuhanyozni, addig ágyazz be!- Felálltam majd össze borzoltam a haját és mentem is elvégezni a fürdőszobai tevékenységeimet.

~Taehyung pov~

Nagyon örültem, hogy beleegyezett, hisz pár hete nem engedte, hogy itt aludjak. Valamiért hatalmas biztonság érzet kerít hatalmába, ha itt lehetek Jungkookkal. Szeretem, ha átölel, miközben azt hiszi, hogy alszom, de eszem ágában sincs pont olyankor aludni, amikor a legközelebb érzem magamhoz. Tudom, hogy valamit nem mond el nekem és ez nagyon aggaszt. Régen mindig tudtam, hogy mi járhat a fejében, de az utóbbi időben eléggé megváltozott. Gondolkodásomat az ajtó nyitódása szakította félbe, azt hittem Kokkie lesz az, de Jin lépett be az ajtón.
-Hát te?-Kérdezte felhúzott szemöldökkell.
-Jungkookie-nál alszom!-Vigyorogtam Jinre aki bólintott, majd jó éjszakát kívánva elment. Közben Jungkook is megérkezett és bebújt a takaró alá. Követve a példáját én is befeküdtem mellé.
-Akkor jó éjt TaeTae!
-Neked is Kokkie!-Viszonoztam, majd oldalra fordultam és vártam, hogy átöleljen, de semmi ilyen nem történt. A hátamra fordultam, lássam, hogy mit csinál. Ő is a hátán feküdt és a plafont bámulta ezerrel, miközben én Őt bámultam, ezt persze észre vette. Teljesen felém fordult a testével, így én is oldalra fordultam. Végül Ő szólalt meg először.
-Nem tudsz aludni?
-Amíg nem ölelsz át, addig nem is fogok tudni! -Jelentettem ki amire felkapta a fejét
-M...mi?-Dadogta. Nem tudta, hogy én mindig ébren voltam ilyenkor. Átfordultam a másik oldalamra, megfogtam a kezét és átraktam a derekamon, majd amikor biztos voltam benne, hogy nem veszi el onnan, elengedtem és lehunytam a szemeimet.
-Na most már tényleg jó éjt!-Ez volt az utolsó mondat, amit még hallottam,majd elnyomott az álom.

------------------------------------------------------
Sziasztok! Mivel elkapott a vágy,hogy írjak, ezért egy kicsit hamarabb hoztam ezt a részt. Köszönöm, hogy elolvastátok! Puszi: ChanChan