I Need You [Vkook]

Chapter 9.

~ Jungkook pov ~

Miután elváltak ajkaink Tae hatalmasat ásított, eldöntöttük, hogy elmegyünk aludni. Lekapcsoltam a villanyt a konyhában, Taehyung megvárt az ajtóban, majd együtt cammogtunk vissza a hálószobába.

-Olyan fáradt vagyok! -dünnyögte a párnába

-Aludj, holnap korán kelünk! -suttogtam bele a fülébe, átkaroltam és lassan mindkettőnket elnyomott az álom.

Reggel én keltem előbb. Felém fordulva aludt, szája résnyire ki volt nyitva. Annyira békésen aludt, hogy nem akartam felkelteni, de sajnos muszáj volt. Elkezdtem simogatni gyengéden az arcát, mire morgott egyet, de nem kelt fel.

-V, kelj feeeel! -ráztam meg óvatosan a vállát. Semmi, nem kelt fel. Sóhajtottam egyet és gyenged csókokat adtam az arcára. Erre a tettemre azonnal felkelt. Megfordított, így én kerültem alulra és lassú, lágy csókba hívta ajkaim.

-Jó reggelt! -köszöntem neki, miután elváltak ajkaink.

-Jobb nem is lehetne! -kacsintott és újra megcsókolt. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő a rajzfilmekben, amikor megcsókolja őt a szőke hercege, illetve jelen esetben a barna hercege. Minden reggel erre szeretnék felkelni.

Amikor megvolt a reggeli lustulás, eldöntöttük, hogy csinálunk valami ennivalót. Lassan, kézenfogva haladtunk lefele a lépcsőn, utána be a konyhába. Már mindenki az asztalnál ült és evett, pedig azt hittem, hogy még alszanak.

-Jó reggelt! Csináltam rántottát, ha kértek -szólt Jin

-Nektek is és köszi Jin! -mondtam

-Köszi anyuci! -mosolygott Tae és leült enni. Követtem a példáját és én is leültem falatozni.

---

Teltek, múltak a hetek, hónapok Taeval egyre jobban össze melegedtünk. Úgy érzem megtaláltam az igazit, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert Ő az első szerelmem. Mivel csak V-nek van francia ágya, ezért átköltöztem az Ő szobájába. Szinte minden időnket együtt töltjük, általában sétálunk, tévét nézünk, beszélgetünk, alszunk.

~ Taehyung pov ~

A parkban sétálunk egymás melett, kezeim a zsebemben lapulnak, nem akarom, hogy bárki megtudja, hogy mi egy párt alkotunk. Nem azért mert nem szeretem Kokkiet, hanem rettenetesen félek az emberektől és meg akarom Őt védeni tőlük. Olyan világban élünk, ahol, mindenkit elítélnek valamiért. Apróságokért is. Ha tetoválásod van, ha piercinged van, ha más színű a hajad vagy éppen ha önmagad vagy. A nagyobb dolgokért kirekesztenek, állatként kezelnek. Gondolok itt a homoszexuálisokra vagy az emósokra. Csúfolnak, bántó dolgokat vágnak a fejedhez, amit -ha igaz, ha nem- de te magadra veszel. Nem gondolnak bele mások helyzetébe, nem értenek meg, hisz nem is ismernek. Valótlan adatokat osztanak meg egymással rólad, hogy mégjobban kirekesszenek, hogy azt hidd, hogy te nem közéjük tartozol. De ebben az egy dologban igazuk van. Te nem vagy olyan, mint Ők. Te különleges vagy! Egyedi gondolkodás módod van, ami pozitív irányú. Van egy sor, amibe az emberek nagyrésze áll, te kiléptél a sorból. Ne érdekeljen, ha ujjal mutogatnak, összesúgnak a hátad mögött vagy rosszabbik esetben az orrod előtt. Meg kell nekik mutatnod, hogy te erős vagy, nem törhetsz össze pár idegen ember véleménye miatt. Embereket látok, de emberiséget nem...

-Min gondolkozol ennyire? Háromszor tettem fel egy kérdést, de még mindig nem válaszoltál! -rángatott vissza Jungkook hangja a valóságba.

-Ne haragudj, azon gondolkodtam, hogy mennyire örülök, hogy vagy nekem! -mondtam neki mosolyogva.

-Oké, elfogadom a választ! -vigyorgott rám szélesen. Lehunyta a szemét és fejével felém hajolt, hogy megcsókolhasson. A vállalnál fogva eltoltam magamtól, mire egy kérdő tekintettel találtam szembe magam.

-Na jó Taehyung. Mi az isten van veled? Nem figyelsz rám, nem mondod el mi a baj és nem hagyod, hogy megcsókoljalak! Mi a baj? -kérdezte dühösen. Nem válaszoltam, csak lehajtottam a fejem.

-Jó, megértettem. Szégyelsz engem. Én is szégyelném magam, ha a helyedben lennék.

-De... -kezdtem volna el magyarázkodni, de nem hagyta

-Nincs de. Megmondtam neked az elején, hogy te döntesz. Azt felelted, hogy szeretnéd ezt a kapcsolatot. Lehet rosszul döntöttél -sírva fakadt és elrohant. Megilletődve álltam percekkel később is egy helyben. Azt hiszi nem szeretem. Nem érti, épp azért tettem, mert meg akarom védeni minden rossztól.

Sokáig állhattam, mert mire feleszméltem már sötét volt. Elindultam haza, meg akartam vele beszélni a dolgokat, hogy miatta tettem. Amikor haza értem csak a nappaliban égett a lámpa, úgyhogy egyből odabmentem, hátha ott van Jungkook, de persze pont Ő nem volt ott.

-Mit csináltál Kokkie-val? -kérdezte meg Jimini. Szemeiben haragod és dühöt fedeztem fel.

-Hosszú sztori... -vakargattam a tarkóm

-Hát időnk az van, de jobban jársz, ha magadtól kezdesz el beszélni -fenyegetett meg Jin

-Tehát elmentünk a parkba, ahol beszélt nem figyeltem rá, aztán meg akart csókolni, de eltoltam magamtól, utána elkezdtünk veszekedni és elfutott. Nem tudjátok hol van?

-Először is, miért tetted? Nem szereted Őt? Másodszor, itthon volt, összelakolta a cuccait egy táskába, majd elment. Nem mondta, hogy hová. Sajnos nem tudtuk megállítani -sóhajtott fel J-Hope

-Ahj, akkor bárhol lehet -gondolkodtam hangosan. Elég valószínűtlennek tartottam, hogy a sziklához ment, mert most már tudja, hogy ismerem azt a helyet.

-A kérdésre nem is válaszolsz? -kérdezte szomorúan Jin

-Azért nem csókoltam meg, mert szeretem -mindannyian furán néztek rám

-Te nem vagy normális! -tájékoztatott Suga

-Mármint, aish ez hülyén jött ki. Úgy értettem, hogy nem akartam neki fájdalmat okozni, ha látták volna az emberek egy fiúval csókolózni, biztos elítélték volna. Én meg akartam védeni az emberek véleményétől.

-Ezt miért nem mondtad el neki? -kérdezte meg Rap Monster

-Szerinted nem probáltam meg? Szóhoz sem engedett jutni! -egyre jobban kezdtem el aggódni. Sötét van, egyedül van egy veszélyes környéken, ráadásul Ő még gyerek.

-Mit tegyek? -rogytam le sírva a kanapéra

-Szedd össze magad, ne sírj, mint egy kiscsaj, légy férfi! -adta az első tanácsot Suga

-Menj és keresd meg! -jöttek a további javaslatok

-Köszönöm! Maradjatok itthon, hátha hazajön. Én addig nem jövök vissza, amíg meg nem találom! -jelentettem ki és elindultam az ajtó felé.

-Vigyázz magadra! -szóltak még utánam, majd kiléptem a házból.

------------------------------------------------------
Figyelem: Megint nincs átolvasva -lustaságból-, úgyhogy szorrí :D

Sziasztok! Köszönöm, hogy elolvastátok! Továbbá. TÖBB, MINT 1.000 MEGTEKINTÉS. KÖSZÖNÖM! Remélem ez a rész (is) tetszett.

Ebben a fejezetben van egy rész az elítélésről, azt az egyik legfontosabb személynek írtam, remélem tudni fogja, hogy neki/róla szól. ♥ Légy erős! FIGHTING!♥
ChanChan