I Need You [Vkook]

Chapter 6.

~Taehyung pov ~

Amikor azt mondta, hogy szerelmes belém, lesokkoltam. Nem számítottam rá. Bámultam magam elé és próbáltam feldolgozni, hogy a legjobb barátom meleg... és engem szeret. Miért nem vettem észre a jeleket? Biztos utalt rá valami. Hogy lehetek ennyire vak?

-É.. és erről tud valaki más is? -kérdeztem meg félénken

-Csak Jin. De Ő magától jött rá - Ő sem nézett rám.

Nem értem. Eddig is ilyen volt? Azt hittem, hogy teljes mértékben hetero. Mindig elpirult a lányok közelében, erre most tessék. Meg tud lepni az biztos.

-Figyelj Jungkook, én ezt elfogadom és megértelek, de én nem tudom, hogy mit érzek. Kérlek adj még gondolkodási időt. Ha lesz valami, te leszel az első, aki tudni fog róla.

-Persze és köszönöm - motyogta lehajtott fejjel. Annyira zavarban volt. Megöleltem és kimentem a szobából.

-Jimin, Bejöhetek? -kopogtam be ChimChim ajtaján.

-Persze, gyere csak. -leült az ágyára és megütögette maga mellett a helyet, hogy üljek oda.

-Na mesélj, mi újság?

-Megígéred, hogy amit el fogok mondani, nem adod tovább senkinek? -kérdeztem, habár tudtam, hogy úgysem mondana el ilyesmit senkinek

-Igen, de miről van szó? -ráncolta össze a homlokát

-Múltkor említetted, amikor edzettél, hogy szerinted Jungkooknak bejövök. Hát...izé... igazad volt. Most mondta el, hogy tetszem neki. Remélem most nem hiszi azt, hogy vége a barátságunknak.

-És akkor mire vársz?

-Hogyhogy mire várok? -kérdeztem értetlenül

-Neked is bejön, nem?

-Nem. Vagyis nem tudom - sóhajtottam -De megígértem neki, hogy mindenképpen átgondolom.

- Jó, ez okos volt -bólintott elismerően- Te meg azt szeretnéd tudni, hogy meleg vagy e?

-Igen, jól lenne tudni.

-Csókolj meg!

-Mi? -kaptam fel a fejem

-Ha ki akarod deríteni, akkor csókolj meg, mert ha Junkookiet csókolnád meg és nem éreznél semmit, akkor azt hinné, hogy csak játszadozol vele.

Végül is igazat mondott Jimin. Ki kell derítenem, hogy érzek-e valamit a saját nemem iránt.
Lassan hajoltam oda hozzá, megfogtam a tarkóját és magam fele húztam. Orrunk hegye már összeért amikor lehunyta a szemeit. Én is ezt tettem. Majd ráhajoltam az ajkaira. Először csak rajta tartottam, majd finoman elkedtem mozgatni számat. Végig nyaltam alsó ajkát, mire szétnyitotta a száját és elmélyítettem a csókot.

-Jimin, Jin szólt, hogy... mi az isten? - Lépett be a szobába Jungkook. Majd azzal a lendülettel ki is rohant az egész házból .

-Jungkook várj -kiabáltam utána, de tudtam, hogy már nem hallotta. -Maradj itt! -Szóltam Jiminnek.

Nem tudom hová mehetett. Egy ötletem volt csupán. A szikla. Régebben mindig oda ment, ha valaki bántotta Őt, vagy rosszul érezte magát. Onnan az egész várost be lehetett látni. Gyönyörű szép a kilátás. Soha nem vitt magával oda senkit, mert úgy gondolta, hogy ez csak az övé. Én honnan tudom, hogy ott lehet? Hát igen. Egyszer amikor mérges volt, akkor követtem Őt ide, de úgy, hogy ne vegyen észre.

Ha itt van, akkor nagyon elrontottam ezt az egész 'Csókoljuk meg Jimint, hogy megtudjam, hogy meleg vagyok-e' témát.

Sikeresen felértem a hegy tetejére, ahol a szikla is van. Azonnal megpillantottam Őt. A szikla szélén ült, lefele lógatta a lábait és szipogott. Utálom, hogy ezt én tettem vele, hogy miattam ilyen. Gyűlölöm magam miatta.

Lassan odasétaltam és leültem mellé. Nem nézett rám, csak bámult tovább a távolba.

-Tudod, ha te nem így érzel irántam, nyugodtan megmondhattad volna. Kevésbé fájt volna, hidd el. De semmi baj, nem mondom el senkinek a kapcsolatotokat, legyetek boldogok -mosolygott szomorúan.

Miért van az, hogy én csak bántani tudok embereket?

-De J...

-Ne Tae. Semmi baj, én tényleg megértem, nem kell tagadnod. -vágott közbe- Ne aggódj, nem haragszom rád, csak magamra, mert olyan naiv voltam, hogy azt hittem, lehet köztünk több, mint barátság. Pedig ott voltak a jelek a szemem előtt. Például, amikor szóltál Jiminnek, hogy kész az ebéd és elpirultál...Felejtsük el ezt az egészet, rendben? -rámnézett, majd vissza a messzeségbe

-Ha hagynád, hogy végig...

-Mondjad, akkor csak a sajnálkozásodat hallgatnám és én ezt nem akarom! -szakított félbe megint.

-Istenem Kook -sóhajtottam, majd megcsókoltam.