I Need You [Vkook]

Chapter 14.

Teltek-múltak a hetek s lassan kiengedték a két fiatalt a kórháznak csúfolt börtönből. A fiatalabb örült, hogy végre láthatja eddigi lakhelyét, mert még mindig nem emlékezett semmire, ami viszont idősebb társait felettébb aggasztotta, hiszen a doki szerint már rég emlékeznie kéne mindennre. Leparkoltak egy hatalmas ház előtt. JungKooknak fogalma sem volt, hogy mihez tudna kezdeni. Megint előjött a szégyenlős énje, ezért TaeHyung segített neki bepakolni a közös szobájukba, illetve körbevezette a kisebbet az egész házban. JungKook sose gondolta volna, hogy ekkora rend lehet egy fiúlakásban. Kérdését hangosan is feltette, amire a válasz egy személy rendmániája volt, név szerint Jin volt az, aki ügyelt a tisztaságra és a rendre.

A fiúk össze ültek, hogy közösen megegyék a Jin által készített ételt, de evés közben a társalgás sem maradhatott el. Nem esett szóba a fiatalabbak balesete előtt történt idő, viszont JungKooknak elképzelése sem volt, hogy miért, hiszen Ő pont erre volt a legkiváncsibb.

Vacsora után mindenki elvonult elvégezni az esti rutinjait, egyedül a maknae ült megszeppenve a párja ágyán, amíg Ő átvedlett egy pizsama szerűségbe, ami egy boxerből és egy fehér kinyúlt pólóból állt. JungKook nem tudta hova nézzen annyira zavarban érezte magát, ám ezt a társa hamar észre vette és egy önelégült félmosoly kúszott az ajkaira. TaeHyung végül elküldte a kisebbet zuhanyozni és fogat mosni, amíg ő maga beágyazta a régen használt ágyat.

Már majdnem elbóbiskolt, amikor JungKook belépett a szobába szintén egy boxer-póló párosításban, majd befeküdt az ágyba háttal a párjának. Próbálta leplezni a zavarát, de TaeHyung már kiismerte szerelmét, így pontosan tudta, hogy mi járhat most a fejében. V közelebb merészkedett és hátulról átölelte társát, akinek erre a mozdulatsorra kétszeresére tágultak a szemei, ehhez ő nem volt hozzászokva. Egy jó érzés kerítette hatalmába mindkettőjüket a kezdeti feszültség ellenére is, aztán közösen -szinte egyszerre- léptek át az álmok országába.

Mindketten békésen aludtak, egyszer sem keltek fel az éjszaka folyamán és ugyanolyan jól keltek fel, mint ahogy aludtak el: Egymást ölelve és szuszogva. Elvégezték a reggeli teendőket, majd lefáradtak a konyhába enni, ahol meglepő módon már mindenki ott volt és valamin ügyködtek. Valójában egy meglepetés torta lett volna a szerelmeseknek, de Jinnek el kellett mennie a boltba tejszínhabért meg marcipánért és ezért rábízta a készülő tortát Sugara, aki persze nem tudott sütni, sőt még figyelni sem, mert annyira fáradt volt, így tehát odagégett (?) a torta, ezáltal hatalmast bűzt elindítva az egész házban. A két fiatal pont azt a pillanatot választotta a belépésre, amikor Jin idegesen össze-vissza csapkod maga körül és teljesen kifordulva magából ordibál, hogy még egy tortát sem lehet rájuk bízni. Idő közben Rap Monster észre vette az ajtóban tétlenkedő fiúkat, ezért próbálta valahogyan csitítani hyungja haragját, amit rövid időn belül véghez is vitt.

Reggeli után közösen eldöntötték, hogy elmennek moziba megnézni egy filmet. A vetítés csak délután háromkor kezdődött, úgyhogy ismételten közkívánatra elmentek előtte bevásárolni, nézelődni. TaeHyung szeretett volna a párjának valami szépet keresni és megvenni, amiről egyből ő fog eszébe jutni a fiatalabbnak. JungKook nem akart semmi konkrétat venni, csak szeretett volna egy jó napot a hyungjaival tölteni, mielőtt elmegy. Igen, JungKook elmegy. Elmegy, mert úgy érzi el kell. Nem bírja már tovább. Nem bír úgy megmaradni az úgynevezett barátai mellett, hogy neki minden jó- és rosszemléke eltűnt. Erre már soha nem fog emlékezni, mert egyszerűen képtelen rá. Egy ideig magának is félt bevallani, de már semmire sem emlékszik a múltjából -és itt nem csak az elmúlt egy-két évről van szó, hanem az egész eddigi életéről-, hogy ki ő valójában. Nem tudja miben tehetséges, hol született, kik a szülei és hogy van e testvére. Nem mondta el senkinek sem, hogy mi történik vele, sem azt, hogy elmegy. Úgy gondolja, jobb, ha ezt most megtartja magának és majd az utolsó percben szól a többieknek, akiknek fájó szívvel ugyan, de így muszáj lesz elegendi a legfiatalabbat. Gondolataiba merülve sétált a négy személyes társaságban, ám neki nem tűnt fel két idősebb társa hiánya, akik elmentek megkeresni a tökéletes ajándékot JungKook számára.

Az idő borzasztó hamar eltelt, már a vetítésnek is vége volt, amikor kint már elkezdett sötétedni és a kis csapat elindult az otthonuk felé. A legeslegfiatalabb holnap reggel, indulás előtt akart beszélni hyungjaival. Már mindent eltervezett; hogy hogy mondja el, hogy vezesse be őket az ő gondolataiba s bajaiba és hogy hogyan is kéne elköszönnie az eddigi lakótársaitól.

Estére -vacsora gyanánt- pizzát rendelt a társaság, mert a legidősebbnek sem kedve sem energiája nem volt már főzni. Mind a heten leültek a televízió elé és valamilyen csögögős nyálas filmet néztek, amire senki sem figyelt, kivéve JungKookot. Ebből a filmből is tanulhatott, mégpedig azt hogy, hogy ne bántson meg másokat az érzéseivel.
A film végére már mindenki laposakat pislogott a fáradtságtól, ezért szép lassan mindeki elment aludni.
TaeHyung ezt a pillanatot tartotta a legtökéletesebbnek, hogy oda adja a párjának szánt kis ajándékát. Legalább annyira izgult, mintha most lenne az első randevújuk, a tenyere izzadt, melege volt és rettentően feszült volt. Érdekelte, hogy a társa miként fog reagálni a meglepetésre.

JungKook belépett a TaeHyunggal közös szobájukba és amíg elment a párja is fürdeni, addig villám sebességgel bepakolta legfontosabb dolgait az ágy alatt tárolandó bőröndjébe. Ismételten elmélyedt a gondolataiba, amikor hirtelen egy kéz megkoccintotta a vállát. A fiú lassan és kétsegbeesetten megfordult, amikor egy gyűrűvel találta magát szemben.

-Ez szeretném, ha a tiéd lenne és ha viselnéd, akkor mindig én jutnék eszedbe! - mosolygott nyugodtan Tae, erre elmosolyodott JungKook is, örült, hogy a másik fiú nem vette észre a bőröndöt. A gyűrűnek természetesen örült, bár nem tudta, hogy miért vagy mire kapta.

- Ezzel a gyűrűvel azt szerettem volna mondani, hogy mindennél jobban szeretlek és majd a jövőben szeretném a másik ujjadra felhúzni -dadogott szégyenlősen az idősebb. JungKook ledermedt. Nem számított rá, hogy a másiknak ilyen tervei vannak a jövőre nézve. Ez az ékszer mindkettőjük számára hatalmas jelentést hordoz, ám ez egyénenkét eltért. TaeHyungnak komoly szándékai, gondolatai vannak a jövőre nézve, ezzel JungKook tisztában volt, de neki ez a gyűrű csak az itt töltött idejére emlékeztette -természetesen csak arra, ami a korházból való kijövetel után történt-.

-K..Köszönöm, de igazán nem kellett volna! -szólalt meg végül. Még beszélgettek egy darabig, majd úgy föntöttek, hogy nyugovóra térnek.

Reggel a maknae kelt fel legelsőnek, bár igazából nem aludt sokat, de szeretett volna még utoljára kedveskedni hyungjainak, ígyhát neki állt palacsintát sütni. A finom illatokra természetesen mindenki előkerült a szobájából és elfogyasztották a reggelit.

-Srácok, figyeljetek mondanom kell valamit... -Valahogyan mégis el kellett kezdenie, mert különben sosem ér a végére. A többiek figyelmesen és kíváncsian nézték a náluk fiatalabb jelenleg zavarban lévő fiút.

-Az a helyzet, hogy valójában fogalmam sincs, hogy kik vagytok, hogy én ki vagyok -a szobában a levegő megfagyott,minden tárgy kiesett a hallgatók kezéből- nem emlékszem semmire az egész eddigi életemből. Én már nem látok esélyt arra, hogy valaha vissza fogom kapni az emlékeimet és szeretnék tiszta lappal indulni egy új városban és egy új környezetben, ezért arra kérlek titeket, hogy ti is felejtsetek el engem... Örökre -amikor kimondta ezt az egy szót TaeHyungra nézett, aki már elég rendesen sírt. Akkor ezek szerint ennyi volt? A közös élet, amit együtt terveztek ilyen hamar és könnyen kárba vész? Nem engedheti el JungKookot, nem, mikor csak most kapta vissza.

-Muszáj menned? Tényleg így érzed? -Kérdezte Rap Mon. Ő megértette, miért megy el a fiatalabb. A válasz csak egy bólintás volt szintén a fiatalabb részéről.

-Ha menned kell, nehezen, de el kell engednelek -jelent meg Suga és Jimin is a látóköreiben. A két fiú szoros ölelésbe vonták a búcsúzót. Mindenki elköszönt már tőle, csak Tae maradt hátra. Ő még mindig ugyanott ült, ugyanabban a pózban, ahogy eddig is. JungKook oda sétált hozzá, majd szorosan átölelte, de úgy érezte ez nem fair a társával szemben, aki viszont szerelmes belé, ezért egy rövid szájrapuszit is adott neki.

-Fogunk még mi találkozni, ne aggódj! -suttogta az idősebb fülébe. Felegyenesedett, mégegyszer búcsút intett, fogta a bőröndjét, majd beszállt a taxiba.

-----------
Kicsit összecsapott lett és elég sok benne a szóismétlés, bocsánat/