I Need You [Vkook]

Season 2. Chapter 5.

-Hé...

-Psszt.

-Kelj már fel! -De nem ment. Most nem, túl jó volt a sötétség, ahogy magába szippantott. Szükségem volt rá. Továbbá most senki nem tudott volna kirángatni a kényelmes ágyamból.

-Vigyázz, mert rád ugrom -próbált megfenyegetni reggeli rosszat-akaróm. Sajnos a hangját nem tudtam beazonosítani, túl korán volt. 

-Akkor számolok....1.....2....-és itt csapott fejbe a felismerés. Gyorsan felültem az ágyamban és szétnéztem. És tényleg ott volt. De jó, most már képzelődöm is.

-Hű, de lassan esett le -röhögött ki halott szerelmem. Mert ő az volt. Nem lehet itt. Nem beszélhet hozzám. Nem nézhet rám. Ő meghalt. Nincs itt, csak a képzeletem próbál becsapni. Nem győzhetnek a hangok, ezúttal nem.

-Ne félj! Tényleg itt vagyok. Vagyis nem itt, de itt. Érted? -kuncog egyfolytában. De miért? És hogy?

-Nem, nem értelek. Hogy lehetsz itt, de mégsem itt? Kérlek, ne játszadozz velem, nem bírja a lelkem.

-Taehyung -nézett rám szeretetteljesen. Érdeklődve bámultam íriszeibe.

-Hm?

-Te most csak álmodsz, szögezzük le az elején, rendben? -áh, így már minden világos; bekattantam.

-Aha, persze, akkor jó éjt -feküdtem volna vissza, ha nem húzott volna vissza pólómnál fogva.

-Beszélni szeretnék veled -unott tekintetemet látva folytatta- Szerinted miért most jelentem meg? Évekkel később. Jelentéktelen lenne? Ha nem érdekel, akkor el is mehetek -mutatott az ajtó felé a hüvelykujjával. Miért talál ki ilyeneket az agyam? 

-Fogalmam sincs, de örülnék, ha magyarázatot adnál, mert rövid időn belül elbőgőm magam -ő tudta, ha gonosz vagyok, akkor az mind önvédelem. Hogy mi elől? Bukás, gúnyolás és vélemények elől. Hiszen így működünk, nem? Ha egyszer megbántanak bizalmatlan leszel. Ha egyszer megbántasz valakit, bátrabb leszel. Én már csak tudom.

-Figyelj, tudom, mit érzel, de a depresszió és az önbántalmazás egyáltalán nem megoldás. Tudom, sokszor elmondták neked, de szeretnék én az lenni, akire valóban hallgatsz. Ha nem is magad miatt, akkor legalább miattam. Gondolom nem lehet most könnyű neked, de ha mindenkit ellöksz, mindenkinek rosszabb lesz. Szeretném, ha tovább lépnél, felszednél valakit és gyönyörű jövőd lenne a jövendőbeliddel. 

-Hogy kérhetsz ilyet? Hiszen csak téged szeretlek! -néztem rá szemeim nedves fátylán át.

-Mert szeretlek -megsimította arcomat, ezzel letörölve pár könnycseppet- tudod, ha valakit még az életünknél is jobban szeretünk, akkor bármit megtennénk értük. Feláldoznánk akár a boldogságunkat, csak, hogy neki jó legyen. Kérlek, had' tegyem ezt. Én csak azt szeretném, ha boldog, sikeres életet élnél. Egy kicsit bizarr, hogy én mondom neked és, hogy így, de előbb nem volt rá alkalmam. Kérlek, bocsásd meg ezt nekem.

-Igazad van, megértem. Nehezen ugyan, de megértem. Azonban nem fogadom el. Nem tágítok mellőled soha.

-Ez mind szép és jó, de én csak az első szerelmed voltam, nem az utolsó.

-Számomra a kettő ugyanaz. Legalább ebben higgy nekem -még sokáig beszélgettünk hasonló dolgokról, amikor eszembe jutott egy kérdés, mely talán nem csak engem foglalkoztat a Földön.

-És milyen a másvilág? Tényleg olyan, mint a filmekben? Van Menny és Pokol? Vannak angyalok és ördögök? -hiába, aki egyszer gyerek volt, az mindig gyerek marad.