I Need You [Vkook]

Epilógus

~TaeHyung pov.~

A temetésen mindenki ott volt, aki csak egy kicsit is ismerte JungKookot. A fodrászától a szomszédig tényleg mindenki, ugyanis a csalája nagy felhajtást szeretett volna neki.
Őt mindenki szerette, egy ellensége sem volt. Hogy is lehetett volna, ha Ő egy földreszát angyal volt?!

A templomban megtörtént a papok, illetve a szóvivők beszéde. Utána a koporsót követve mentünk el az előre felásott földig. A fiúkkal leghátul sétáltunk néma csöndben. Egyikünk sem volt soha sem temetésen, nem tudtuk mit kellene csinálnunk. A pap megint elkezdett beszélni, aztán megtörtént a legrosszabb rész; a koporsót a cserjeszint alá engedték, majd a földet rászorták és a búcsúzkodás után mindenki mehetett haza.

~

Három hét telt el a temetés napja óta. Egy pszichológushoz járok nap, mint nap a fiúk tanácsára. A kezelőm szerint jó lenne, ha leírnám az érzéseimet. Eddig túl nehéz volt, de most megpróbálkozom vele és úgy döntöttem, neki fogok írni.

"Kedves JungKook, drága szerelmem!
Már négy hét telt el azóta, hogy az Úr elvett tőlem. Ez egy nagyon nehéz időszak nekem, mivel nélküled kész katasztrófa vagyok. Csak az jár a fejemben, hogy miattam haltál meg, hogy én tehetek mindenről. Nem tudom elviselni ezt az egészet. Nem láthatlak téged már soha többé, nem érezhetem a csodás illatod, nem ölelhetlek és csókolhatlak meg többé. A temetésed napján elköltöztem a fiúktól, tudod, Ők is sajnálkozva néztek rám, amit meg végképp nem tudtam elviselni. Ígyhát most itt vagyok egy két szobás lepratelepen rögtön a temető mellett. Apropó temető. Minden nap kijárok hozzád és beszámolok a mindennapjaimról, de nem hiszem, hogy érdekelne téged. Hétfőtől vasárnapig ugyanaz a körforgás van; felkelek hajnali ötkor, kijövök hozzád, itt vagyok egész nap, aztán hazamegyek, ha éhes vagyok akkor eszem, aztán megpróbálok aludni. Na jó, ez nem igaz. Még nem említettem neked, de a fiúk elküldtek egy terápiára, tudod pszichológus meg minden, ezért a hét minden napját ott kezdem reggel 10 és este 6 között valamikor. Valójában nem tudom mikor kell mennem, de az orvos mindig felhív, hogy tájékoztasson erről. Elég is ennyi rólam. Beszéljünk inkább rólad. A családod nagyon szeret téged, ugye tudod? Mondjuk nem állnak szóba velem, mert Ők is engem tartanak a gyilkosodnak, hozzátenném, hogy akaratlanul is én voltam a hunyó, ezért igazuk van. De Ők nem érzik azt a fájdalmat, amit én. Én a szerelmem a mindenem elveszítettem, míg Ők a fiukat. Na jó, lehet ez egy picit csúnya volt. Meg tudsz nekem bocsáltani? Igazából már azt sem tudom, hogy mi van velem. Teljesen szét vagyok esve. Már megint magamról beszélek, ne haragudj. Szóval akkor jöjjenek mondjuk a fiúk. Kezdjük például Jiminnel. Tudom, hogy vele az elején nem volt túl jó a kapcsolatotok egy kisebb félre értés miatt, de örülök, hogy végül megbékéltél vele. Suga. Nos, Ő Suga. Őt is megviselte a távozásod, de nem mutatja, hogy neki is fájna, pedig fáj. Csak bele kell nézni mélyen a szemébe. JHope. Az örökké vidám gyereknek mostmár csak hült helye. Ő is egész nap lógatja az orrát. NamJoon próbál mindent kézben tartani, de ez nem jön neki össze, hiszen Ő is összetört. Utoljára hagytam Jint. Ő volt az, aki mindig segített neked, a támaszod volt. Ha Ő nem lenne, akkor mi sem lehettünk volna együtt, ha nem lenne, akkor sosem vallottál volna szerelmet és nem rohanták volna el a hegyre, de ezt már egyszer elmondtam. Van egy lány. Egy lány, akiről régebben meséltél. Az osztálytársad volt még általános iskolában és a gimnáziumban is egyaránt. Szóval egyik nap átjött hozzám és beszélgettünk. Azt mondta te voltál az első szerelme. Nem láttad az arcát miközben beszélt. Rajta láttam leginkább azt, amit én is éreztem. Ő nem csak belül, hanem teljességgel összetört. Képzeld már évek óta bántja magát. Elmondása szerint azért, mert az Ő hibájából nagyon csúnyán összevesztetek gimnáziumban és nagyon szégyenli magát emiatt. De ne aggódj, a lelkére kötöttem, hogy nem bánthatja magát soha többé és Ő megígérte nekem, hogy nem fog megtörténni. Lassan kezdek kifogyni a témákból, úgyhogy abba is hagyom ha nem bánod. Tudd, hogy én mindig is éreztem azt a különleges nem baráti vonzalmat feléd, még ha nem is értettem mi az. Örülök, hogy megismerhettelek, hogy szerethettelek és hogy elengedhettelek. Igen, jól olvastad. Elengedhettelek. Hiszen, ha valakivel megismerkedsz egyszer biztos el kell, hogy veszísd, de én nem veszítettelek el, csak elengedtelek, mert tudom, hogy mi még fogunk újra találkozni. Te mondtad mindig, hogy nincs olyan akadály, amit együtt ne küzdenénk le. Én hiszek benne és benned is. Te hiszel bennem, ugye? Drága egyetlen szerelmem, nagyon   szép álmokat kívánok, de ne aludj az örökké valóságig. Kérlek várjál rám, míg föl nem érek hozzád!

Szeretettel: TaeHyung"

Félbehajtottam a levelet és becsúsztattam a sírkő alá. Tudtam, hogy egyszer olvasni fogja. Hittem benne. 

----
Nagyon rossz lett?😅
Még jön egy köszönet nyílvánítás aztán ennyi😏
Köszönöm, ha elolvastad!