I Need You [Vkook]

Chapter 5.

~Jungkook pov ~

Reggel Taehyung mellett keltem. Kis kifli nagy kifli pózban feküdtünk alsónadrágban. Ez így oké, ebben nem volt semmi furcsa, régebben is így aludtunk. De nem az én szobámban és nem is az Ő szobájában voltunk, hanem a kanapén. Eléggé kényelmetlen volt és nem is tudom, hogy tudtunk aludni ilyen szűk helyen ketten.
Azt sem tudtam, hogy hogyan kerültünk ide, de szépen lassan beugrott, hogy tegnap bulizni voltunk és leültem V-vel beszélni, de többre nem emlékszem, ezért felrohantam Jin hyung szobajába, mert ha valaki tud valamit a tegnap estéről az Ő.
-Jin. Jin kelj fel kérlek, nagyon fontos! -ráztam meg gyengéden, mire hunyorítva, de kinyitotta a szemeit
-Kook, mit csinálsz te itt ilyen korán?
-Csak szeretnék többet megtudni tegnapról. Emlékszel Valamire? -kérdeztem, mire elhúzta a száját
-Biztos akarod tudni?
-Igen, légyszí -néztem rá boci szemekkel
-Mennyire emlékszel?
-Addig megvan, hogy táncolunk és utána elmentem V-vel beszélgetni azt hiszem -vakartam meg a tarkóm
-Huh, hát utána még mi táncoltunk, ti meg beszéltetek, aztán röhögő görcsöt kaptatok mind a ketten és amikor abba hagytátok már mi is ott ültünk, majd kijelentetted, hogy elmész megkeresni Némót. Bementél a wc-be és elkezdtél üvöltözni, hogy 'Némó, tudom, hogy ott vagy Pizsivel együtt, úgyhogy bohóckodjunk együtt'. De ezt Te is megnézheted, mivel JiMin felvette a telefonján.
-Én. Nem. Vagyok. Normális. -meredtem bámultam magam elé. Hogy lehetek ekekira idióta? Lehet tényleg nem kellett volna annyit innom.
-Azt tudtuk, hogy nem vagy normális, egyéb információd nincs? -kérdezte a csipszet zabáló Hoseok.
-Te hogy kerülsz ide?
-Az előbb jöttem be, te nagyokos -forgatta meg a szemeit
-Elmentem reggelit csinálni, ha ezt befejeztétek gyertek teríteni és keltsétek fel a többieket.

Szépen lassan mindenki megérkezett az asztalhoz és neki álltunk enni.

---

Eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad ma elmondok mindent Taehyungnak.
-Tae, beszélhetnénk? -Kopogtam be a szobájába
-Persze! Miről lenne szó? -tekintetét magamon éreztem, de nem néztem rá. Most vagy soha, már nem hátrálhatok meg. Ezen múlik minden.
-Múltkor mondtad, hogy másképp viselkedem a közeledben. Már nem olyan a barátságunk, mint régen. Minden megváltozott -felnéztem a szemébe és láttam, hogy nem érti hova akarok kilyukadni, majd vissza pillantottam a kezemre, mintha valami érdekes lenne ott- Ez azért van, mert egy érzés nem hagy nyugodni, amikor velem vagy. Sokkal boldogabb vagyok ok nélkül, jobban dobog a szívem, a hasamban valami furcsa görcs feleség keletkezik. Hosszú ideig nem tudtam mire vélni ezt, aztán egy pár napja beszéltem Jinnel és Ő jött rá először a valóságra. Azt mondta, hogy ha így érzek, de csakis melletted, akkor lehet, hogy nem vagy közömbös számomra.
-És ez mit jelent? -kérdezte félénken
-Azt, hogy Te vagy az az ember, aki megdobogtatja a szívem. Szebbé teszed a napjaimat a jelenléteddel. Taehyung én szerelmes vagyok beléd. -megint felnéztem rá, de most rettegtem. Kimondtam. Ezt már nem tehetem meg nem történtté. Féltem a reakciójától. Ma este csak sírva tudok majd elaludni. Vagy az örömtől vagy a bánattól. A döntés az Ő kezében van.

------------------------------------------------------
Na hellóka!
Az a helyzet, hogy későn írtam meg ezt a részt, így nem tudom, hogy amit leírtam, annak van-e értelme... Nézzétek el nekem. Siettem, ahogy tudtam a következő rész is nem sokára felkerül. Sok sikert a suliban és jó hétvégét!
ChanChan