I Need You [Vkook]

Chapter 13. & 8. Díj

                  

-És...öhm.....TaeHyung...miért csókoltál meg? –a szobában megfagyott a levegő. Senki sem mozdult meg, érezni lehetett a feszültséget, mely' egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt. Talán rosszat kérdeztem volna?

~Harmadik fél szemszöge~

A szobára letelepedett a némaság, az óra kattogása idegesítően hatott az újonnan kialakított légkörben. Minden szempár a legfiatalabbikon volt, de megszólalni senki sem tudott. TaeHyung lassan lehunyta a szemeit, imádkozva, hogy bárcsak ez egy tréfa lenne JungKook részéről. Ez viszont sajnos nem így volt. Képtelen volt felfogni, miért pont velük, vele történtek meg ezek a szerencsétlenségek. Hosszú idők óta nem érezte ezt a szúró, fájó és kegyetlen érzést. Ez az érzés pedig a hiány volt. A családja is hiányzott neki, de ez másmilyen hiány volt. Olyan volt, mintha elvettek volna tőle valami fontosat. De hát ez meg is történt. A csend kezdett egyre kínosabbá válni, így kénytelen volt valamit kitalálni. De ő nem akart, az igazságot akarta, de az sajnos nem volt opció számára. Már éppen nyitotta a száját, hogy belekezdjen valamilyen egészen hihető tervbe, amit még ki sem talált, de JungKook megelőzte őt a beszédben.

-Én meleg vagyok? –kérdezte teljesen ártalmatlan fejjel. A többiek, ha eddig nem voltak ledöbbenve, akkor most már biztosan. Senki sem hitte, hogy ilyen nyíltan meg meri kérdezni, hiszen a kis maknae nem a bátorságáról volt híres. Jinnek is nehezen sikerült kihúznia a fiúból az információkat Tae kapcsán. 

-Igen, azt hiszem... -eszmélt fel legelőször Suga. Ő sem tudta pontosan, hogy mi zajlik a két fiatal között,  ahogy RapMonster és JHope  sem. JungKookot kicsit meglepte a tény, miszerint ő meleg, de elég hamar sikeresen fel is dolgozta és egyáltalán nem zavarta.

-És akkor te és én....mi..izé...járunk? –kérdezte meg JungKook TaeHyungtól, mert azért mégiscsak róluk van szó, ám ez idáig nemigen szólalt meg. Érdeklődve figyelte a barna hajú fiút a válaszra várva, amit szinte azonnal meg is kapott.

-Igen, vagyis gondolom. Erről még nem igazán beszéltünk –vakarta meg a tarkóját, miközben a szemeivel a földet pásztázta. Hihetetlenül kínos volt ez számára. A jelenleg folyó társaságban nem szereplő emberek lassan és halkan elhagyták a szobát, hogy had' beszéljék meg ezt ketten, hiszen ez nem rájuk tartozik.

A folyosón ezerrel ment a találgatás, arról, hogy vajon most miről is beszélgethetnek. Jimin megpróbált hallgatózni, de a nagy és vastag ajtón át semmilyen hang nem szűrődött ki. A legidősebb megelégelte a fiatalabbak hallgatózását, kémkedését, ezért írt egy üzenetet TaeHyung telefonjára, miszerint hazamentek és holnap jönnek újra, majd elkezdte kiterelgetni a fiúkat és elindultak haza.

Eközben a bent lévő két fiatal csendben ült egymással szemben, arra várva, hogy a másik elkezdje a mondanivalóját, de ez csak nem történt meg. A maknae végül vette a bátorságot és megszólalt:

-Ha mi egy pár voltunk, vagyunk, akkor biztos vannak közös képeink, nem? –Tae erre nem válaszolt, bólintott, majd elővette a telefonját és megmutatta Kookienak a háttérképét, hiszen azon is ketten voltak. A képet  Jimin készítette a baleset előtt 3 nappal. TaeHyung Jungkook mögött állt csukott szemmel, mosolyogva és átölelve a párját, a fiatalabbik pedig két tenyerével eltakarta a saját arcát. A barna hajú megnyitotta a képeit, ahol még több kép és videó jelet meg kettejükről. JungKook érdeklődve nézte a képeket. Boldognak nézett ki. Viszont egy dolog nem hagyta nyugodni.

-Hogy jöttünk össze? –tette fel végül az általa fontosnak vélt kérdést, miközben szigorúan csak a telefon képernyőjét nézte.

-Pár hónapja megváltoztál. Te magad is és a szokásaid.Először azt hittem, hogy ez csak az életkorod változása miatt van, mert velem is így volt, de ez mégis másmilyen volt. Alig ettél, keveset beszéltél, ha egyáltalán megszólaltál, akkor is csak a hyungokhoz szóltál, hozzám egy szótse. Jin azt mondta, hogy ezek a depresszió jelei, de nekünk fogalmunk sem volt,hogy miért lehetnél az. Láttuk rajtad, hogy fáradt vagy, de nem aludtál eleget,karikásak voltak a szemeid. Én nekem tényleg fogalmam sem volt, hogy mi válthatta ki ezt belőled, de nagyon aggódtam érted. Egyik nap Jin elhatározta,hogy beszélni fog veled és akkor Jin elmondása szerint bevallottad neki, hogy szerelmes vagy belém...- ebben a pillanatban a kisebb kihúzta magát és gyorsabban kezdett el lélegezni, de fogalma sem volt, miért –Aztán napokkal később beszélni szerettél volna velem, elmondtad  mit éreztél irántam, de én eléggé össze voltam zavarodva, ezért bepánikoltam. Egy kis  gondolkodási időt kértem tőled, amit természetesen megadtál nekem. Ezután beszéltem Jiminnel is, aki azt javasolta, hogy csókoljam meg, hogy eldönthessem, tényleg meleg vagyok-e, de te abban a pillanaban léptél be a szobájába, majd azzal a lendülettel elrohantál a...