Serious Dream

23. rész

- Jó újra látni, Bo! - mondja nekem Luke, miután elengedtük egymást.
- Téged is! - nézek mélyen a kék szemeibe. Mind a ketten mosolygunk, mint valami pszichopaták.
Tekintetem lejjebb vándorol, és észreveszem Luke felsőtestét. Érzem, ahogy az arcom felveszi a rák színét. Nem tudom mi a bajom, hisz már láttam a strandon póló nélkül...meg amikor a szobában igen felhevülten csókolóztunk.... És itt most megállítom a gondolataimat.
- Szép a színed! - nevet a képembe.
Szúrós pillantással nézek rá.
- Gyere menjünk be, mielőtt valaki meglát! - szól, majd előre megy, én meg követem.
Belépek az ajtón, és szépen leveszem a cipőm, s körülnézek. Jobbra van az étkező, és a konyha, balra meg a nappali. Velem szembe, (avagy a bejárati ajtóval párhuzamosan) van az udvarra vezető ajtó. A nappaliba vezet az útunk, ahol van az emeletre vezető lépcső. Valami furcsa... Túúúlságosan is csendes a ház.
- A fiúk nem sokára jönnek, csak mindegyik a csajánál aludt. - válaszol Luke, a fel nem tett kérdésemre.
Mind ketten leülünk a barna sarok kanapéra, egymás mellé.
- Itthon hagytak egyedül? - kérdezem döbbenten.
- Ja de nem vészes! - legyint.
- Lehet tegnap kellett volna szólnom, és akkor talán, de csak talán, átjöttem volna hozzád, hogy ne legyél egyedül. - húzogatom a szemöldökömet, mint valami perverz, de elnevetem magam.
- A picsába - szál be a játékba, s lemondóan rázza a fejét Lucas. - Mikor érkeztél?
- Tegnap. - válaszolom.
Luke hasa jelzi, hogy éhes, ami azt jelenti, hogy még nem evett ma.
- Azt hiszem, hogy hív a konyha! - fogja meg a hasát. Feláll, s az említett helyiség felé veszi az irányt. Én pedig követem. A konyhában kinyitja a hűtőt, és valami étel után keres. Felülök a pultra, és onnan nézem a csupasz hátát, ahogy az izmok megfeszülnek, oh, és az a formás popó abban a rövidnadrágban! Legszívesebben letámadnám és....
- Te éhes vagy? - szakítja meg, az igen csak pikáns gondolataimat, még mindig a hűtőben kutatva.
- Nem, én reggeliztem. - válaszolom zavartan.
Kiveszi a hűtőből a felvágottakat, a vajat, és neki lát egy szendvicsnek.
- Inni nem kérsz? - teszi fel az ujjabb kérdést.
- De, kérek! Viszont én is ki tudom magam szolgálni. - mondom, azzal leugrok a pult tetejéről.
Luke elővesz egy poharat, majd a kezembe nyomja. Öntök magamnak a pulton található kólából, s azt iszogatom.
Egyszer csak, egy autó ajtaját hallottuk csapódni, aztán röhögéseket. Egymásra nézünk Luke-kal, és várunk. Luke suttogva a bejárati ajtóhoz utasít. Leteszem a poharam, és gyors léptekkel odasurranok. Megfogom a kilincset, és őrjítően lassan nyitom ki az ajtót, míg végül teljesen kitárom, s megtámaszkodom. Mosolyogva figyelem, ahogy a három idióta egymást lökdösi. Amikor meglátnak engem, csak integetek nekik, ők pedig megtorpannak. Hitetlenkedve bámulnak rám, szinte tátott szájjal.
- Na mi van, meglepődtetek? - kérdezem.
Michael kapcsol először, felém kezd rohanni, majd szó szerint rámugrik. Tekintve, hogy egy nálam nehezebb srác ugrott rám, a hirtelen jött súlytól, elvesztettük az egyensúllyunkat, és elterültünk a földön.
- HUGOCSKÁM! - kiáltja, mint egy kisgyerek, amikor meglát egy csillámpónit.
- Oké, oké, nekem is hiányoztál Mickey, de leszállnál rólam?-nyöszörgöm.
Meghallgatta a kérésemet, felpattan, engem pedig felhúz, és szorosan megölel.
Miután elengedett, megölelem sorba a többi fiút is. A nappaliba leülünk a tévé elé, és elkezdünk beszélgetni, az elmúlt egy hétről.
- És mi jó történt veletek? - húzom fel a lábaimat alám, és átkarolom a kezeimmel.
- Á, csak a szokásos! Koncertek, próbák, interjúk. - legyint Michael, és tovább nézi a műsort...ami a Spongyabob.
- Na és te mit csináltál? - kérdezi Ash.
- Otthon voltam, unatkoztam, tetkó szalonban voltam, unatkoztam. - sorolom fel a kezemen. - Egy szóval, semmi érdekes dolog.
- Várj! - néz rám Luke - Azt mondtad, hogy tetkó szalon?
- Igen. - bólintok.
- Megmutatod? - kérdezik egyszerre a fiúk. Még mindig ilyesztő...
- Nem. - válaszolom nemes egyszerűséggel.
Erre besértődnek, mint a pisisek.