Serious Dream

21. rész

Miután két és fél óra múlva, sikeresen megérkeztem Pestre, a Keleti pályaudvaron gyorsan vettem magamnak péksüteményt, mert enni azért kell.
Az emberek rohantak, volt, aki öltönyben, aktatáskával, és volt, aki ugyan úgy, akárcsak én, utazott valahova.

Magam után húzva a bőröndöm, mentem az aluljáró lépcsőjéhez. Megfogtam a bőrönd tetején levő fogantyút, majd amilyen gyorsan csak tudtam lelépkedtem a lépcsőn. Megkönnyebbülve tettem le újra, s a jegypénztárhoz mentem. Vettem a biztonság kedvéért, három jegyet, és már rohantam is a metróra.
A biztonságiak előtt raktam be, az egyik jegyet az ellenőrzőbe, majd a meredek mozgó lépcsőn álltam meg.
Éreztem, a lentről jövő fuvallatot, ami a metrónak köszönhető. Amikor leértem, jobbra fordultam, s vártam a beérkező metrót.
Jó sokat kell utaznom, mivel a tizenötödik kerületből kell eljutnom, a tizenhetedik kerületbe. És bár, a két szám közt nem sok a különbség, de maga a két kerület között, bazi nagy a távolság.
Hallottam, a befutó metró hangját, néhány pillanat múlva, pedig már láttam is. Megállt, kinyílódott az ajtajai, s emberek özönlettek ki rajta. Én pedig be.
Leültem az egyik piros székre, a bőröndöt a lábam közé tettem, hogy véletlenül se mozduljon el.
Egy órát kell most ülnöm. Remek...

*Később*

Vettem egy nagy levegőt, miután kiszabadultam a metró tízméteres körzetéből. A fenekem nem kicsit zsibbadt el, az utazás alatt.
Most már csak annyit kell tennem, hogy átsétálok, az út túloldalán lévő, repülőtérre.
A nagy monstrummal mögöttem, értem be, a repülőtér épületébe. Mivel már nálam volt a jegyem, ezért odasétáltam a a biztonságiakhoz, akik az utazó embereket csekkolták be.
Szerencsére átjutottam, anélkül, hogy beriasztott volna valami. Nem mintha át szeretnék csempészni valamit...
Leadtam a bőröndömet, amit összefogtak egy kötéllel, nehogy baja legyen. Mivel még nem kell felszállni a repülőre, leültem az egyik székre. Közben eszembe jutott, hogy még nem ettem meg a kajám, amit vettem, ezért előszedtem a táskámból, s szépen elfogyasztottam.

Úgy, tizenöt perc múlva, egy női hang közölte, hogy fel lehet szállni a Lononba tartó járatra. Felálltam, közben elővettem a jegyem, és az irataimat. Rajtam kívűl még voltak, szóval beálltam a sorba. Amikor én következtem, átnyújtottam a jegyem, és az irataim a kopaszodó férfinak, majd tovább is engedett.
A repülőre felszállva, megkerestem a helyem, s leültem. Elővettem a telefonom, írtam egy gyors sms-t Suzy-nak, hogy mindjárt indul a gép. Átállítottam a telóm, repülő üzemmódba, majd ugyanezt megcsináltam a tabletemmel is. Úgy döntöttem, hogy megnézem a Csajkeverők-et, Zac Efron főszereplésében. De előtte megvárom míg felszáll a gép.
Nem kell rá sokat várni, pontban délben, megkezdi a felszállást. Amikor már a levegőben vagyunk, kinézek az ablakon, s a felhőket csodálom. Annyira tetszik, hogy készítek egy képet, amit fel is rakok Instára.
Elindítom a filmet, bedugom a fülest, s a filmnek szentelem a figyelmem....

A repülés nagyon jó volt, de már alig vártam hogy leszálljak. Miután közölték, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket mert leszállunk, a gyomrom görcsbe rándult. És nem azért, mert rosszul voltam. Hanem talán csak az izgalomtól.
A földet érés után, mindenki száguldott le a gépről. Örültem, hogy szilárd talajon járhatok végre. Szememmel drága rokonomat, Suzy-t kerestem. Megpillantom szőke haját, majd elkezdek felé rohanni.
- Szia Suzy! - köszönök mosolyogva.
- Szia Bo! Már vártalak! - öleljük meg egymást. - Hogy vagy? -kérdi, közben elindulunk megkeresni a bőröndömet.
Minden féléről beszélgetünk, és a szalagnál állva várom hogy felbukkanjon a poggyászom. Észreveszem, leemelem, felhúzom a karfáját s a parkolóba megyünk a kocsihoz.
Beszállunk, Suzy elindítja a motort, és kikanyarodunk a parkolóból. A rádióban Green day szól, miközben haladunk a hosszú úton "hazafele". Nézem az elsuhanó házakat, a mellettünk elhaladó kocsikat.
Délután negyed kettő van, és tudom mire gondoltok! Ha délben indult a repülő, és két órás volt az út, miért csak negyed kettő van!? Időeltolódás. Szóval, egy órával korábban vagyunk. Majd megszokom.
Egyszer csak, bekanyarodunk egy ismeretlen, de még is oly' ismerős utcába. Szép, családi házak vannak mind a két oldalon, sőt, ezek luxus házak. Voltam már Suzy-nál, így valamennyire ismerem a járást. Suzy-ról annyit kell tudni, hogy a harminchatodik évében jár, szőke, de egy kicsit vöröses haja van, egy itteni hotelben dolgozik, és az egyik barátnőjével, Eleonorával él egy házban. Nagyjából ennyi.
Megálltunk a kétszintes, fehér háznál, amit mostantól otthonomnak kell hívnom. Mind a ketten kikászálódtunk a kocsiból, a csomagtartóból kivettem a monstrumomat, majd beléptem a kapun. Macskaköves út vezetett az ajtóig. Végighúztam a csomagomat, felsétáltam azon a két lépcsőfokon, s bementem a házba Suzy után. A falak egyszerű bézs színűek, és gesztenyebarna padló húzódik a földön. Bal oldalon, van egy szoba, mellette egy kisebb fürdő, jobb oldalon pedig csak egy lépcső, ami az emeletre vezet. Levettem a cipőm, a bőröndömet egyelőre ott hagytam az előszobába, és beljebb mentem a házban. A ház úgy van megcsinálva, hogy a hátsó része két lépcsőfokkal lejjebb van, mint az eleje. Itt helyezkedik el, az amerikai konyha, vagyis balra van a konyha rész, egy pulttal, ahol bárszékek vannak, míg jobbra a nappali. A bútorok színe sötétbarna (mint a padlójé) a kanapé, és a fotel pedig fekete.
Végül van egy nagy üvegajtó, ami az udvarra vezet.
- Kérsz valamit inni? - zökkent ki a bámészkodásomból Suzy hangja.
- Igen, köszi. - válaszolom, azzal visszafordulok az ablakhoz. Egy pillanat múlva, kezembe nyomja a narancslét, majd úgy döntünk, hogy felvisszük a cuccomat, és Suzy segítségével kipakolok.

Again here!
Igen, tudom, ezer éve nem volt rész! És igen, azt is tudom, hogy ratyi rész lett! Ezekért sorry! :(
Magyarázkodni nem akarok, hogy miért késtem, de talán nagyjából mindenki tudja! :)
*Dobpergés*
ELÉRTÜK A 10 000 MEGTEKINTÉST!!! SZENT HABAKUKK!
THANK YOU EVERYBODY!
Love,
Bo.

U.i.: Egy kérdezz-feleleket szeretnék csinálni, szombatig írjatok kérdéseket, akármiről! Több infóért, a facebook-os csoportra keressetek rá! :)