Serious Dream

24. rész

- Luke Szemszöge -

Megébredek, de még mindig csukva van a szemem. Majd boldogság fut rajtam végig, mert eszembe jut, hogy kit tartok a kezemben. A világ leggyönyörűbb lányát.
Kinyitom a szemeim, és elmosolyodok. Bo a két karomban fekszik. Haja kócosan, hosszú lábai felhúzva, szinte összegömbölyödik. Lábaink összegubancolódtak.
Bal kezemmel, benyúlok a pólója alá, pontosabban ami az enyém, és végig simítok a hasán. Nem megyek fel a mellkasáig, mert tudom, hogy nincs rajta semmi. Majd egyszer...
Tovább csinálom, most a mutatóujjammal cirógatom az előbbi felületet. Hirtelen ellöki a karomat onnan, és még jobban magára húzza a takarót, aztán végülis felém fordul. Úgy látszik nem alszik. Upszika...

- Ha még egyszer hozzám nyúlsz, lelöklek az ágyról! - fenyeget csukott szemmel.

Csak kár, hogy engem ez kicsit sem érdekel. Szóval, megfogtam a derekát és magamhoz húztam. Homlokon csókoltam, aztán lehúztam róla a takarót.

- Hé! - rúgja meg a lábam. - Add vissza, hideg van!

- Vannak dolgok az életben, amit már nem kapunk vissza. - mosolygok kaján vigyorral.

- Luke! - csapja meg a kezem. - Többet nem fogok veled aludni! - néz a plafon felé.

Megilyedek erre a kijelentésére, felé kerekedek, és lefogom a két kezét a feje mellé.

- Ezt vond vissza! - vágok durcás arcot.

Hevesen rázza a fejét, közben ficánkolódik alattam.

- Engedj el! - kérlel, s próbál kiszabadulni.

Nemlegesen rázom a fejem, és elkezdem csiklandozni. Ám hamar megbánom, mivel a kezei felszabadulnak, és visszalök az ágyra. Próbál a lábaival és a kezeivel lelökni még az ágyról is, már épp megvalósul, amikor magammal rántom, és együtt esünk le a kemény fapadlóra.

- Áúcs! - jajgatunk fel.

Elég félreérthető pozícióban vagyunk. Én hanyatt fekszem a padlón, ő pedig rajtam és khm... érzem az ágyékomnál a lábaközti területet. Sőt, még a mellbimbóját is érzem a vékony anyagon keresztül. És ezzel most sokat mondtam...
Egymás szemébe nézünk, majd egyszerre tör ki belőlünk a nevetés.
Nagy nehezen felül, de így még félreérthetőbb a helyzetünk. Feláll rólam, aztán én is feltápászkodom a földről.

- Menjünk le! - ajánlom fel.

- Oké, de én előtte elmegyek a mosdóba.

Azzal kisétálunk a hálószobából, ő beslisszol a fürdőbe, én pedig kómotosan lesétálok a lépcsőn, miközben Bo hosszú combjain és rózsaszínes ajkain jár az eszem.
Lent a fiúk éppen reggeliznek, Ashton az asztalnál ülve olvas, akár egy öregember, Calum mellette tömi magába a pirítósokat, míg Michael egy rakás tejszínhabot nyom a... szájába? Hát, ilyen egy átlagos reggel nálunk.
- Szia Lucas! - üdvözöl Michael teli szájjal.
- Sziasztok. - mondom még kissé rekedtes hangon.
A szekrényből leveszem a bögrém, s töltök a pulton lévő koffeinból. Neki dőlök a pult széléhez, miközben a forró utálom kortyolom.
- Milyen volt az éjszaka? - jön mellém kaján vigyorral Michael.
Oktalanul is elröhögöm magam, majd semmit mondóan ránézek a haveromra.
- Nem volt semmi se. - közlöm, a poharam alját nézve.
- Talán kellett volna, hogy legyen valami? - szólal meg Ashton. - Csak mert ez úgy hangzott.
- Nem. - rázom meg a fejem, és le is zártuk a beszélgetést, mert belépett ő.

- Jó reggelt! - köszön a fiúkra nézve.

- Helloka hugi. - rebegteti rá a szempilláit Michael. - Tessék, pirítós!

- Oh, köszi. - veszi el az odanyújtott tányért Bo. - Kérhetek a tejszínhabból is?

Michael a kezébe adja a tejszínhabos flakont, majd Bo a mutatóujjára nyom egy csíkot, végül lenyalja.

- Mi a terv mára? - kérdezi a lány, a pirítóst csámcsogva.

- Hmm...elmehetnénk a Big Ben-hez, a London Eye-hoz. Csak úgy nézelődni. - ajánlja Cal.
Mindegyikünk jó ötletnek tartja, azzal elmegyünk készülődni, s már indulunk is...

Hali! :3
Vegyük úgy, hogy ez egy kis szünet volt számomra. Sok minden történt az elmúlt néhány hónapban. Kirándulások, iskola, sírás, nevetés....
Na de visszatértem! Remélem még néhányan itt maradtatok.
xx. Bo