Serious Dream

22. rész

Az ágyamban forgolódva, nyújtózkodtam, és próbáltam felébredni a pihe-puha párnák közül. Hajam össze-vissza állt, ahogy a végtagjaim is. A takaró félig lelógott az ágyról, így hideg szellő suhant át a testemen. A függönyök között, a nap sugarai világítottak át. Végül sikerült felkelnem az ágyból, hajamat összefogom, telefonomat kezembe veszem, magamra kapom a fekete köntösöm, majd lemegyek a földszintre.
- Jó reggelt! - köszöntöm Suzy-t, aki hálóingben szorgoskodik a tűzhelynél.
- Ó, jó reggelt! Hogy aludtál? - fordul meg egy pillanatra.
- Hm, nagyon jól. - húzom ki az egyik bárszéket, s felülök rá. Suzy elém tesz egy tányért, egy másikat pedig magának, aztán a rántottát és a bacon-t is idehozza. Felül mellém, majd enni kezdünk.
- Mi a terv mára? - kortyol bele a vizébe drága rokonom.
- Lehet, hogy ráírok valamelyik fiúra, mert még azt se tudják hogy itt vagyok.
- Komolyan? - néz rám döbbenten. - Na jó, most fogod magad, és felhívod a szőke herceget!- parancsol rám,mire meghökkenek. Elveszem a telefonom az asztalról, majd (mivel nincs meg a száma) FaceTime-on videóhívást kezdeményezek Luke-kal. Suzy csendben rendezkedik a konyhában, miközben én kimegyek a kávémmal a szabadba, az üvegajtón. A reggeli friss levegő az arcomba fújja a hajam, de jól esik. A nap sugarai, melengetik a bőröm. Leülök az egyik kerti székre, és az erős folyadékot iszogatom.
Luke végre felvette, és izgatottan várom, hogy elmondjam neki.
- Szia! - köszön, amikor kivilágosodik a kép.
Most kelhetett fel, mert még az ágyban fekszik, álmos fejjel.
- Szia - kuncogok a cuki kinézetén. - Nem keltettelek fel?
- Nem, már fent voltam. - dörzsöli meg, borostás arcát. - Régen beszéltünk! - húzza féloldalas mosolyra a száját.
- Ühüm. - értek egyet - Esetleg nem szeretnél találkozni? - kérdezem meg, kertelés nélkül, és várom a reakcióját.
- És hogyan szeretnéd? Teleportálással? - nevet fel. - Hidd el, ha tehetném veled lennék! És ez most nyálasan hangzott. - nevet fel mégegyszer. Vele együtt nevetek, de közben a szívem majd' ki akar ugrani a helyéről. Belekortyolok az italomba, majd miután sikerül lenyelnem, mondom tovább amit eredetileg is akartam.
- És te azt honnan tudod, hogy Magyarországon vagyok, és nem Londonban? - nézek a kamerába, összeszűkített szemekkel, és felhúzott szemöldökkel.
- Ugye csak viccelsz velem!? - döbben meg - Most jól értem, hogy Te, itt vagy, kábé kitudja, talán, néhány utcányira tőlem?? És csak most hívsz fel? - az álla a padlót verdesi.
Én csak röhögök a "kiborulásán".
- Hol is laktok? - teszem fel a fontos kérdést.
- Az Old Queen St. utca, 18-ban. - válaszolja, mire megfogom a bögrém, felpattanok, és berohanok a házba.
- SUZY, HOL VAN AZ OLD QUEEN ST. UTCA? - csapok rá a konyhapultra.
- Itt mindjárt, az utca végén jobbra. - mutogatja az írányokat.
- KÖSZI! - ezt már utólag mondom, mert gyorsléptekkel elindulok az emelet felé.
- Félórán belül ott vagyok! - szólok a még mindig hívásban levő Luke-nak, aki kaján mosollyal elmormol egy "várlak" szócskát, s azzal le is rakom.
A szobámba felérve, lekapom magamról a köntösöm, rádobom a (már így is összegyűrt) ágyra és kinyitom a szekrényem ajtaját. Gyorsan kikapok belőle egy farmer rövidnacit, meg egy fehér, fekete csillagos lenge trikót. Felveszem a ruhadarabokat, húzok a lábamra zoknit, majd a fürdőbe sétálok. A hajamat leengedem és jól végig megyek rajta a kefémmel. Kihúzom a szemem, s a szempilláimat is kifestem. Berakok a fülembe egy sima fekete, kör alakú fülbevalót, és befújom magam a parfümömmel.
Mindezt olyan sebességgel csináltam meg, hogy már rohanok is le a táskámmal, az ajtóhoz. Belelépek a Converse-mbe, elköszönök Suzy-tól, és már rohanok is.
Végig szaladok az utcán, majd a végéhez érve, jobbra fordulok, és már lassabb léptekkel haladok tovább. Megpillantottam a tizennyolcas számú házat, s az utolsó néhány métert sietve tettem meg. A kapunál becsöngettem (azért mégse akartam besétálni), aztán néhány pillanat múlva nyílt is az ajtó, és egy kócos hajú, póló hiányos Luke-kal találtam szembe magam. Egyszerűen elállt a lélegzetem, s ahogy látom, nem csak nekem. A szívem olyan gyorsan vert, hogy azt vártam mikor kapok szívinfarktust.
Mikor észbe kaptam, nem érdekelt, berontottam a kapun, és egyenes Luke karjai felé rohantam. Szó szerint az ölébe ugrottam, lábaimat a dereka köré fontam, karjaimat pedig a nyaka köré. Arcomat a nyakába temettem, s jól mélyen beszívtam a férfias illatát. Luke a derekamat fogta közre, és szorosan tartott, közben egyszer-kétszer körbe pörgött velem. Ha lehet, még jobban dobogott a szívem, és nem aggódtam, hogy ez a csodálatos srác, akinek a karjaiban vagyok, meghallja.
Ebben a pillanatban nem érdekelt senki és semmi, csak is Ő.

Nem fogok mentegetőzni a késésemért! Aki benne van a facebook csopiba tud néhány dolgot. Szóval itt a várva várt rész, remélem töcccik, Bo. 💕