Serious Dream

19. rész

Az új tetkó, s egyéb dolgok...

Már három nap telt el, azóta hogy megtaláltam a pulóvert. Bármennyire is nyálas, vagy gáz dolog, de bevallom, az utóbbi éjszakákon azzal aludtam.
Csütörtök van, avagy tizenhetedike, és igen, tegnap volt Luke szülinapja. Felköszöntöttem...egy videóban. Igen, egy videóban. Én se vagyok normális. Utánna, felhívott FaceTime-on. Olyan jó volt látni a pofáját. Na, meg a gyönyörű kék szemét, a szexi mosolyát, hallani a nevetését, a haját, amibe úgy belemarkolnák, miközben felettem... Jézusom! ÁLLJ LE! Miken gondolkozok én!
És így léptem be,délután negyed háromkor, a tetováló szalonba, ahol már jártam.
– Szia Bence! - üdvözlöm a tulajdonost, aki csak néhány évvel idősebb nálam.
– Oh, szia Bogi, már vártalak! - lép közelebb hozzám, s két puszival köszönt.
Barna haja és barna szemei vannak. Mind két karján tetoválások. Izmos srác, azt meg kell hagyni.
– Nos, telefonáltál, hogy szeretnél egy újabb tetkót. - néz rám mosolyogva, ezzel megvillantva ezerwattos mosolyát. - Még a végén nem lesz szabad felület rajtad! - nevet.
Nevetve meglököm a vállát, majd azt kéri, hogy mondjam meg, milyen mintát szeretnék, és hova. Előveszem a zsebemből a telómat, s megmutatom a tetkót, amit neten néztem ki magamnak.
– Ez nagyon szép! És akkor az oldal bordádra szeretnéd? - kérdezi, miközben a telefon kijelzőjét vizsgálgatja.
– Igen, úgy ahogy a képen. - bólintok mosolyogva.
– Azt hiszem, van egy ugyanilyen mintám! Itt lesz valahol. - kezd el keresgélni, egy papír kupac között. - Á, meg is van! - húz ki egy lapot, s felém mutatja.
Ragyogó szemekkel pásztázom a tollat ábrázoló rajzot. Kell!
– Az arcodból ítélve, ez egy igen lenne? - röhögi el magát.
– Csináljad! - mondom ki magabiztosan, a táskámat pedig lerakom az asztalra.
– Ezt akartam hallani! - csapja össze a két tenyerét.
Kéri, hogy vegyem le a felsőmet. Nem félek tőle, nem pedofil, ő csak a munkáját akarja végezni.
Melltartóban állok, míg ő már a széken ül. Először megnézzük, hogy hova lesz pontosan a minta (persze a melltartómat is ki kellett csatolnom), majd miután elhelyezkedtem, s lefertőtlenítette a bőröm, elkezdtük...

*Később*

Érzem, ahogy a tű eltávolodik a bőrömtől, ezzel azt jelezve, hogy kész vagyok.  Bence rak rá egy átlátszó fóliát, s végre felkelhetek.
– Menj, nézd meg a tükörbe, és kérek véleményt! - utasít, miközben megtörli a kezét.
Szorosan magam elé fogva a melltartómat, tipegek oda az egész alakos tükörhöz. Oldalra fordulok, így láthatom a jobb oldalamon elhelyezkedő, tollat ábrázoló mintát.
– Ez kurva jó lett! - nézem tátott szájjal magamat a tükörben. (Fenti kép -szerk.)
– Hallod, had fotózzam már le! Még nem csináltam ilyet. - áll meg mögöttem, Bence.
Megfordulok, és elsüt egy képet. Megkérem, hogy csatolja be a melltartóm csatját. Lassan, vigyázva veszem fel a pólómat.
– Nagyon szépen köszönöm, ezt a fantasztikus tetkót! - köszönöm meg, lelkesedve.
– Én köszönöm hogy megcsinálhattam neked! - válaszolja mosolyogva.
Miután kifizettem neki, elbúcsúzva léptem ki a szalonból. Elsétáltam a kocsimhoz, és elhajtottam.

Hazaérve, nem találtam senkit a lakásban. Így ledobtam a táskámat, a cipőmmel együtt, s bementem a szobámba. Lefényképeztem a szobában található tükörben a tetkómat, és elküldtem Evynek. Nincs fent, ezért hagytam.
Észrevettem, hogy van egy üzenetem. Suzy-tól jött, a Londoni rokonomtól. Rákattintottam, s elkezdtem olvasni.

Szia! Nos, azt szeretném kérdezni, hogy mit szólnál hozzá, ha kijönnél ide, és itt laknál? Emlékszem, hogy régebben mondtad már, mennyire szeretnél húsz évesen itt kint lakni. Beszéld meg a családdal, és várlak!
Puszi <3

Miután felfogtam a sorokat, lesokkolva bámultam az üzenetet. A fiúk elmondták, hogy Londonban élnek, és azt is hogy hol.
Talán mégse egy hét jutott csak nekem?

Hali csillámpónik!
Ahhoz képest, hogy tegnap estefelé kezdtem el írni, és itt, az ágyban feküdve 10 perc alatt be is fejeztem a részt... Büszke vagyok! :D
(A facebook-os csopiba még mindig lehet jönni)
Nos, ahogy mondtam Karácsony előtt, ez az utolsó rész! :) Ezzel a résszel szeretnék, Békés, Boldog Karácsonyt kívánni minden olvasómnak!  
Majd jelentkezem,                   
                                                 Bo.