Serious Dream

14. Rész

- Bo szemszöge -

Amikor megérkeztünk a városba, bekanyarodtam a lakótelepi parkolóba, és leállítottam a motort. Miután mind kiszálltunk a járműből, a negyvenhármas lépcsőház ajtajához mentünk és kivettem a táskámból a kulcscsomómat. Elfordítottam a zárban, aztán (leszarva a hölgyek elsőbbségét) engedtem be magam elé a fiúkat. Megelőzve a többieket, kettesével szedve a lépcsőfokokat futok fel a már jól ismert lépcsőházban. Felérek az első szintre, megállok a barna, üveges ajtónál, és a fiúkat várom.

- Luke szemszöge -

Észre se vettem, Bo úgy felrohant! A lépcsőfokokat egymás után szedve rohantunk mi is felfele. Majd megláttuk Bo-t a lépcső tetején, a falnak dőlve.
- Azt hittem már itt öregszem meg. - néz ránk tettetett felháborodással.
- Nem mindenki ilyen edzett, mint te. -vetem oda neki.
- Vettem észre! - neveti el magát, s benyit a lakásba. Utoljára én lépek be és egyből körülnézek. Jobbra egy cipősszekrény helyezkedik el, bal oldalon meg egy szoba.
- Heló. - köszön Bo, miközben leveszi a cipőjét. A fiúk is lehúzzák, majd én is így teszek.
- Sziasztok - köszön egymás után Bo anyukája, és Bianca.
Az előszoba után balra van a konyha, egybe nyitva az étkezővel és a nappalival. A falak felső része citromsárga, alul narancs színűek, s középpen, egy hozzá passzoló bordú csík választja el a két színt egymástól. Sokkal nagyobb, mint hittem.
- Kértek valamit fiúk? - ébreszt fel a bambulásomból Bo kedves hangja. Megráztuk a fejünket, majd követtük Bo-t. Jobbra fordulva megpillantottam egy poszterekkel díszített ajtót...
- Nem hiszem el! - mérgelődik Bo. - Megint leesett ez a hülyeség. - hajol le, s veszi fel a....poszterünket. Egymásra nézünk a srácokkal és elröhögjük magunkat.
- Nem nevet! Együtt érez! - nyit be a szobájába Bo. Egyből rámászik a bal oldalon lévő ágyára. Az ágya végébe van egy polcos szekrény szobrocskákkal,könyvekkel és képekkel. Az ágy felett is van egy polc, s az aljára egy plakátunk van felragasztva. Az ajtó felöli falnál pedig egy barna színű, sötétkék ajtós komód helyezkedik el. A falak barack színűek és függőlegesen van benne három virágmintás fehér sáv.
- Szép szoba! - jegyzi meg Ashton, az ágyon ülve.
- Köszi. - mosolyodik el a tulajdonos.
- De hol vannak a poszterek? - kérdezi Michael körülnézve. - Összesen csak kilencet látok!
Leülök az ágyra, amin észre veszek egy nagy és egy kicsi One Direction-os párnát, egy angry birds-et és egy-kettő plüssöt.
- "Csak", mi? - nevet fel Calum.
- Mutatok én neked posztereket! - ugrik fel Bo az ágyról, majd odamegy az ajtóhoz, és becsukja. - Mennyit szeretnél Michael? - mutat az ajtajára. Valóban. Az ajtóból egy centi sem látszott a poszterek miatt. És még rárak egy lapáttal hogy az ajtó mögötti fal is teli volt poszterrel. Jól nézett ki. Minden poszter egy helyen, nem pedig össze-vissza.
- Wáó! - ámuldozik Michael. - Hé, ott vagyok! - kiált fel, és a falra mutat. Ott volt mindegyikünkről külön-külön a poszter.
- Remélem nem tartotok valami megszállott rajongónak. - nevet fel Bo.
- Nem, dehogyis. Miért tartanánk annak? - kérdezem.
- Öhm...Van egy rakatnyi poszterem rólatok, 5SOS-os könyvem, CD-m, sapkám, táskám, pici ládám és Luke Hemmings-es párnám...- sorolja, majd leesik neki mit mondott, és betapasztja a száját. - Az utolsót...Luke, nem hallottál semmit! - mondja, s a komódon kezd el pakolni. Nevetve magam elé tartom a kezeimet, de közben meg is lepődtem. Michael-ék elröhögik magukat, aztán Calum szólásra nyitja a száját.
- Megnézhetem? - teszi fel a kérdést. Bo keze megáll a levegőbe, s gyorsan megfordul.
- Még csak az kéne! - horkant fel. Idejön az ágyhoz, majd mellettem elnyúlva vesz el egy párnát, anélkül hogy látnám mi van rajta. Visszamegy a szekrényéhez, kinyitja az ajtóit és a legalsó polcra berakja. Mi, a fiúkkal az ágyról figyeljük.
Elővesz ugyanonnan egy táskát és leül törökülésbe. Kikap belőle egy fekete szakadt farmernadrágot, egy piros kockás inget, fekete trikót, egy fekete rövid nadrágot, még egy-kettő holmit, majd kettő fehér pólót.
- Melyiket vigyem pizsinek? - kérdezi.
- Ugyanolyan nem mindegy? - válaszolja nevetve Michael.
- Hát nem. - röhög fel - Az egyik Clifford-os, a másik Hemmings-es. - mutat az egyikre aztán a másikra.
- Legyen a Hemmings-es! - nevetek fel. Végül mosolyogva berakja a táskába a pólót.
- Azt hiszem kész vagyok. - néz körbe Bo. Behúzza a cipzárt a táskán és felkel a földről. Feltápászkodunk a helyünkről, majd elhagyjuk a szobát.
- Na, már is mentek? - kérdezi Bo anyukája. - Holnapra jó szórakozást, és vigyázz magadra! - öleli meg a lányát.
Miután sikerült eljönnünk a lakásból, beszálltunk a kocsiba, s elindultunk.

- Fázok, és nincs pulcsim! - mondja dideregve Bo, már a szobánkba ülve.
- Itt az enyém. - veszem ki a szürke kapucnis pulcsit a bőröndömből. Átnyújtom a lánynak, s belebújik.
- Így mindjárt jobb. - öleli meg magát - Kösziike. - köszöni meg, majd lábujjhegyre állva ad egy puszit az arcomra.
- Szerintem menjünk enni. Éhes vagyok. - fogja meg nevetve a hasát. Egyetértően bólogatunk, aztán kimegyünk az étkezőbe. Az asztal közepén egy nagy tálcán, ínycsiklandó melegszendvicsek helyezkednek el egymáson. Egyelőre csak egyet veszek és rakok rá egy kicsi ketchupot. A többiek is így tesznek majd hozzálátunk enni...

Bogi ment el utoljára zuhanyozni. Egy kis idő múlva pizsomában és az én pulcsimba jött be a szobába.
- Holnap korán kell kelni, skacok! - közli egy nagy ásítás kíséretével. - Én asszem' elteszem magam holnapra.
- Aludj velem! - nézek rá kiskutya szemekkel. Döbbenten néz rám, majd elneveti magát.
- Most nem. Talán majd egyszer, jó? Megígérem! - jön ide,s puszit nyom az arcomra és összeborzolja a hajamat. A fiúkat egyesével megöleli, aztán egy "Szép álmokat" után, elhagyja a szobát. Leoltjuk az éjjeli lámpákat és mi is álomra hajtjuk a fejünket.

Haligali minimanócskáim! :)
Itt a várva várt rész! <3 Köszönöm a vote-okat, és az 5100 olvasót! Jézus! <3 *-*
Nos, az előző résznél feltettem egy kérdést, hogy szeretnétek e Facebook-os csoportot! És sajnos nem nagyon jön visszajelzés! :( So, írjátok meg kommentbe pls!
Ja, és biztos hallottátok, hogy a 5SOS jön Bécsbe!!! *-* No comment... Xxx. Bo.