Serious Dream

18. rész

- Otthon -

Épp a kocsiban ülök, a mamám felé tartva.
Miután két és fél óra után befutott a vonat, hazamentem, lepakoltam a cuccaimat, s felhívtam anyát. Elmeséltem neki mindent, ami a koncerten történt. Arról is beszámoltam, hogy el szeretnék menni, egy új tetkót csináltatni. Igaz, nagy nehezen, de végül belement. Mondjuk, akkor is megcsináltatnám, ha nem bólintott volna rá. Gonosz vagyok, tudom!
Közben beértem a faluba, majd jobbra kanyarodva a kis zsák utcába értem. Megálltam a kocsifelhajtón, kiszálltam, becsuktam az autót, majd bementem a kapun. Felszaladtam a lépcsőn és már bent is voltam a házba.
- Sziasztok! - tettem le a táskámat az asztalra.
- Szia! - jön ki a konyhából a mamám. - Milyen volt a koncert?
- Nagyon jó! - lelkesedtem.
- Na, segítenél kitakarítani a szobát? - kérdezi.
- Persze, azért vagyok itt! - bólintok.
Levettem a cipőm, s mielőtt elkezdenénk takarítani, iszok.
Hogy miért nem takarította ki még a mamám, a fiúk által, eddig használt szobát? Idős, és a héten megbeszéltük, hogy én rendezem. Na, meg azért még is csak a 5SOS aludt benne.
Benyitok a szobába, a takarók szépen összehajtva, rendezetten. Ezt mind le kell venni. Viszont előtte odasétálok az ablakhoz, majd bukóra nyitom. Bekapcsolom a tévét, a zenecsatornára, hogy legyen valami hangulat. Úgy döntöttem, Calum helyével kezdem.

Szépen haladtam a takarók és párnák lehúzásával, már csak Luke helye maradt. Mamám mindeközben, visszahozta a képeket, tálakat, és a szobrocskákat a polcokra. Mikor vette le onnan őket? Ennyire vak nem lehetek.
Egyedül maradtam a szobába. A tévében Adele, Hello című száma kezdődött éppen. Megfogtam az utolsó takarót, lerántottam, s már kezdtem volna levenni róla a huzatot, amikor megakadt a szemem egy fekete anyagon, ami a párna alól lógott ki. Elhajítottam azt, az ágy végébe, majd Luke pulcsija került elő, az, amelyiket odaadott egyik este.
Mit keres ez itt? Hiszen visszaadtam! Itt hagyta? De akkor miért lenne a párna alatt? - tettem fel magamnak, egymás után a kérdéseket.
Észre vettem egy kis papírfecnit, a nyakánál. Ketté hajtottam, s a következő sorok voltak ráírva:

Csak neked, emlékbe, hogy biztos összefussunk a jövőben. :) (Na, meg persze, hogy emlékezz rám, a közös, szép pillanatainkra..)
xxx. L

Miután elolvastam, egyik szemem sírt, a másik nevetett.
Na jó, igazából, mind a két szemem sírt... Nagyon.
Édes istenem! Annyira hiányzik! Mindegyik! De Luke... Oh ne már! Bassza meg!
Kézfejemmel megtöröltem a szemem, majd szipogva bújtam bele, a fekete pulcsiba. Luke illata keveredett a dezodorja illatával.
Nem bírtam tovább, még jobban kitört belőlem a sírás. Nem érdekelt semmi, kizártam a külvilágot, hanyatt feküdtem, egyenesen Luke volt párnájára. Ha eddig azt hittem, ennél jobban már nem zokoghatok, tévedtem. A párnán is ott volt a férfias illata.
Szánalmasnak tűnhetek, itt sírok, mint egy kisgyerek.
Leszarom, mert hiányoznak! Hiányzik Luke! Félreértés ne essék, mindegyik fiút imádom, de Luke valahogy közelebb került hozzám, az egy hét alatt. Szó szerint.
Hiányzik az érintése, az ölelése, az, hogy a gyönyörű kék szemeivel nézzen rám, a pajkos mosolya, a hülyeségei, és az amikor össze-vissza csikiz.
Úgy konstaláltam, hogy írok neki egy üzenetet. Elvettem a telóm a tévé mellől, majd Twitteren megkerestem a nevét. Csak egy szó, amit bepötyögök.

Michael's Sister: Köszönöm <3

Egy kis idő múlva, nagy meglepetésemre, jött is a válasz.

Luke Hemmings: Mit köszönsz? :)

Csináltam egy képet magamról, lehajtott fejjel. Azért még se lenne jó, ha rájönne hogy sírok.
Amúgy is, a pulcsi a lényeg, és nem a könnyáztatta arcom. Szinte megesz, ez a nagy pulóver, de az a jó.
Elküldtem a képet neki, s hozzá írtam:
Mindent, de jelenleg ezt! :')

Luke Hemmings: Ó, szóval megtaláltad! Örülök, viszont most mennem kell, hív anyám :D Szia.

Michael's Sister: Szia :D

Azzal eldobtam a telefonomat, majd összekaparva magamat, folytattam tovább azt, amit eredetileg is csináltam.

Hey!
Egy kicsit későre jár, de azért itt van az új rész! Remélem tetszik! <3 :)
xx. Bo