Alig aludtam, folyton az előző napin kattogott az agyam.
Hogy csókolt, hányszor csókolt....
Azt mondtam neki szeretem...Ő is engem,ezt tisztán éreztem.
De ott van Dani. Mit mondok majd neki? Tudom ,hogy csak pár napja ismerjük egymást, de mikor a kezemhez ért .... mintha ezer éve lett volna ,hogy először találkoztunk.
Elmondom neki ami történt.
Inkább azért utáljon mert őszinte vagyok vele, mintsem , azért mert hazudok neki.
Nagy nehezen feltápázkódtam , megmostam az arcom,a fogam.
Most nem reggeliztem, mert túl sokáig tartott amíg készültem.
Le voltam lassulva. Eléggé...
Csengettek. Gyorsan bavágtam a könyveimet a táskámba és ajtót nyitottam.
Nem Isaac volt az, hanem az anyukája.
~Te jó ég! Mennyi ideje már,hogy találkoztunk.~
-Csókolom! ~ Köszöntem, s próbáltam illedelmes lenni.~
-Kit tetszik keresni? Hol van Isaac?
~ Folytattam. Azthiszem hallani lehetett a hangomon az aggódást.~
-Öhmm.. Isaacet összeverték tegnap hazafele menet. Most kórházban van.
Kiakadtam. Könnyek potyogtak a szemből.
-Te-Te-tessék??!
Alig tudtam megszólalni...kis gyermek korunk óta legjobb barátok vagyunk, most pedig...vagyis tegnap..többek lettünk barátoknál...legalábbis azt hiszem.
-Ki tette? ~Kérdeztem elhalványuló hangon.~
-Nem tudjuk. Gondoltuk talán te tudsz valamit,hiszen te ismered a legjobban. ~Halgattam...~
Tudtam, vagyis, mondjuk úgy gyanakszom valakire.
Haragba voltak...valamit el akart mondani róla,erre elhalgattatta..
Ma mondta volna el, ez egybe esik a randival.
Csak a Danit ismerem, aki eléggé a haragosának tűnt.
Igen, Danira gyanakszom, de addig nem mondom el senkinek, míg meg nem győződöm az igazamról.
Ki kell derítenem!
-Nem...nem tudom ki lehetett, de majd gondolkodom rajta. ~Válaszoltam hosszas elmélkedés után.~
-Nekem mennem kell. .. Most indulunk hozzá.
-Izé....Önökkel tarthatok?
~ Kérdeztem alázatosan.
-Persze, gyere csak. De tudod mit? Nem kell magáznod minket!
~ Bíztatott.
-Okés és köszönöm.
~Erőltettem mosolyt az arcomra. Valójában hálás voltam,de most nem tudtam mosolyogni.~
Nem mentem iskolába, ez fontosabb volt. Sokkal.
Út közben azon járt az eszem,hogy miért tette amit tett..mi lehetett ilyen fontos ..?
De ilyen erős lenne Dani?
Isaac egy izmost fiú, igaz , hogy nem az a spanom gyúrma, de láttam már a strandon és nem tűnt gyengébbnek, mitöbb tuti nem tudta volna elverni Isaacet hogyha magánál volt...
De akkor hogyan??
Félbe kellett hagynom a gondolatmenetem, mivel megérkeztünk.
Szaladtam a folyosón,majd megkérdeztem, hogy Isaac melyik kórteremben fekszik.
A lépcsőn mentem, még a liftre sem tudtam várni.
Tudtam alszik, de berontontottam hozzá. Ez olyasvalami volt , amivel nem lehet várni.
A robajra felébredt. A szülei kinnmaradtak, látták, hogy milyen fontos ez nekem.
Letekertem a rolót, hogy ne lássanak minket.....
