-Isaac! ~Kiáltottam vidáman, majd egy óriási ölelésben részesítettem.
Szerettem.
Hiányzott.
-Hol voltál eddig? ~Kérdeztem, de tudtam ő is pont erre gondolt.~
Csak mosolyogtunk....
Eközben Dani is odaért hozzánk, mert valamiért lelassított, amikor meglátta Isaacet.
-Dani ő itt Isaac, Isaac ő itt .......~Nem tudtam befejezni, mert mindketten bosszúsan néztek egymásra. Ismerik egymást-közölték velem~
-Honnan? ~Vetettem fel a kérdést.
Nem mondtak semmit.
Gyanús volt...
-Mikor talizunk Cicc? ~Ciccnek becézett, gyermekkorunk óta így hív, én már természetesen veszem tőle.~
-Huhh, most kezdődik az óra, figyuzz Isaac, szünetben hívj fel 8:50 től tart a szünet, megbeszéljük. Okes? ~ Hadartam le majd elindultunk Danival futva és utánakiáltottam~
-Szeretleeeek !
~Erre ő csak rámmosolygott és elindult a másik irányba.~
Dániel kezdett fucsán viselkedni, ezzel rákényszerített arra engem, hogy levelezgetve derítsem ki a Titkukat.
-Szia! =) ~Írtam a levélben.
-Szia :)
-Mi történt, valami nincsen rendben? ~Kérdeztem őszinte aggodalommal.~
-Dehogyis! Semmi bajom nincsen!
~Okké,ezen minek felkapni a vizet?!? ...Nem értettem...~
-Rendben, majd ha úgy érzed elmondod, de tudnod kell, hogy megbízhatsz bennem ! ~Komolyodtam el én is.~
-Kérdezzed Isaacet! Ő mindent tud....többet mint én!
-Szünetbe felhívom.... Amúgy lenne hozzád egy komoly kérdésem. ~Fűztem hozzá,csakhogy komolyan is gondoltam!~
Csengettek,Itt az idő!
Végre fény derül a titkukra....
Remélem.....
