Elrohatnam...csak futottam, futottam és meg sem álltam amíg a kápolnához nem értem .....
Nagyon messze volt tőlünk, de most mintha mérföldekkel közelebb lett volna.
Gyorsan mögémásztam és bekucorodtam a felfedezése óta már berendezett és egész otthonos kuckóba.
Erről senki nem tud, ahogy Ő sem.
Volt, hogy Isaac elől ide bújtam, amikor bújócskáztunk.
Ilyenkor soha sem tudta, hogy hol vagyok.
Régen még kényelmesen elfértem, de ahogy nőttem egyre nagyobb teret kellett felszabadítani magamnak, és egyre jobban berendezkedtem.
Esténként jártam titokban ide, ha rámjött a rendezkedhetnék.
Mára már egész kis pofás helyet faragtam belőle.
Na de mindegy is, most nem ez a lényeg..
Na ezt ne... ~ Borultam ki, mikor észrevettem, hogy a telefonom otthon hagytam...~
Mennyi az idő?
Mi van ha történt valami?!?
Ezt megint elcsesztem....
~Jött rám az ilyenkor várható pánik. ~
Isaac szemszöge
Elmondtam neki, és most megtörtént amitől tartottam.
Elment...már vagy öt órája és azt sem tudom, hol van.
Hívtam már vagy ezerszer, mire leesett, hogy nem vitte magával.
Hol lehet?!?
Már körbekérdezősködtem, igaz, hogy nem mondtam miért ment el, annyival lezártam, hogy nem jött el a randinkra.
Senki sem tudja, hogy hol, vagy kivel lehet.
Kint már rég hideg van ..
Te Jó Ég!!!
Mi van, ha megarőszakolták, de nem tud szólni senkinek?!
Ha..........ha...valami bántódása esik , nem tudom mit csinálok.
Meg kell keresnem. Igen! Elindulok..
—————————————————
Eközben:
Itt egész kényelmes...és nem is fázom..
Kezdek megnyugodni.
Lefekszem, betakarózom....lehunyom a szemem egy...egy pillanatra.
