-Ne itt folytassuk....~Mondtam, de én is akartam.
-Rendben.. ~Mormolta fülemhez, elgyengült hangon.
Még pár pillanat eltelt, amíg elvátak ajkaink egymástól.
Úgy vigyorogtunk egymásra, kipirult arccal, hogy nem tudtunk meg szólalni.
Leült a földre, s én az ölébe.
Kezeivel átkarolt engem. Megölelt. Közel éreztem magamhoz.
-Csengettek. Megyünk? ~Szólt.
-De hogy nindzsázunk ki innen? ~Régóta szoktunk "nindzsázni". Gyerekkorunkban fejlesztettük ki, annyi a lényege, hogy eljátszuk, hogy egy akciófilmben vagyunk.
Vicces az egész.~
Egymásra néztünk és hatalmas nevetgélésbe kezdtünk. Úgy két perc viháncolás és "fulldoklás" után letöröltük a könnyet a szemünkből. Megöleltem, puskát formáltunk kezünkből, majd elindultunk.
-Tiszta a terep, jöhetsz! ~Suttogta a folyosóra érve.
Feltartottam "pisztolyomat" és megindultam. Addig ő "őrködött".
Nagyon élveztük az egészet, aztán sikeresen kiértem.
-Biztonságba ért hölgyem! ~Mondta, majd megint ránkrört a nevetés....
Egyszerre csak valaki megzavart minket.
Egy női vagy inkább lány hang volt.
-Sziívem.... ~Jött felénk amolyan vinnyogós hangon.
-Ő az a francba! ~ Súgta fülembe, de hangja nagyon feszült lett hirtelen.
-Lerendezzem én? ~Vontam fel szemöldököm karba tett kézzel.
-Nem a te dolgod lerázni! ~Vágta rá egyből Isaac.
Eközben a csaj is odaért hozzánk.
Felém nyújtotta kezét.
-Szia! Lívia vagyok. ~Atyám még a neve is....idegesít. Illik rá.
-Szia! ~Még mielőtt bemutatkoztam volna, Isaac a szavamba vágott.
-Ő itt a szerelmem. ~Nem azt mondta, hogy csajom, nem is azt, hogy a barátnőm. Egyenesen a szerelmének hívott. Ott elolvadtam helyben.
-Látom megvagytok. Én voltam az előző. Tudod milyen kis nyápic a pasikád??!
Együtt voltunk pár hete, amikor le akartam vele feküdni.
Erre ő kiborult, és lelépett.
Úgy belevert a falba, hogy a mai napig is ott a nyoma.
Mikor visszaért közölte, hogy szakítani akar.
Nagyon fájt nekem.
Azóta nem tudom, hogy miért tette ezt velem.
Mindenki minket nézett. Egy mukkot tem szólt senki. Láttam, hogy Isaacnek elborul az agya.
-Tudni akarod, hogy miért volt?!?
Mert valaki mást szerettem, és nekem csak úgy nem megy.
Szégyen, nem szégyen otthagytalak. És már ezer éve követsz.
Komolyan mondom, teljesen hülye vagy??
Nem lehet megérteni?
A lány akit igazán szeretek itt áll mellettem, te... te csak.... nem is tudom, mire kellettél.
És ajánlom, hogy ezek után ne gyere utánam!
Tudni akartad, hát tessék. ~Az erek kidagadtak nyakán, miközben ezeket a súlyos szavakat kimondta.
Ez láttam, hogy szíven ütötte Líviát. Kicsit megsajnáltam, de megértettem Isaacet is.
A következő pillanatban egy csapás érte arcomat...Lívia felpofozott. Engem. Engem?! Komolyan?
Én akkor még azt sem tudtam, hogy kellek neki.
-Menj a picsába! ~Kiabált rá Isaac.
Lívia szemébe könnyek gyűltek és elfutott.
Nekem elkezdett zsibbadni arcom jobb fele. Éreztem, hogy vér futott a fejembe.
Bementem a mosdóba, láttam, hogy a kéznyoma ottmaradt arcomon, amit vízzel öblítettem le gyorsan.
Mikor kiértem az igazgatónő behivatott minket.
Sejtettem mint akar.
