Mi ez??
Már világos van és valaki a nevemet kiabálja.
Elaludtam... Ki lehet az?
Megnézem.
——————————————————
——————————————————
Isaac
Hajnal van, eddig kerestem, már minden reményem elszállt.
Szofi még mindig nincsen meg, a hangom meg teljesen berekedt a sok kiabálástól.
Mondhatom szuper!
Várjunk csak!
Mi ez?? Valami zajt hallok....
Odamegyek de csak óvatosan..
——————————————————
——————————————————
Közeledett felém valaki. Kikukkantottam és megláttam Isaacet.
Szegénykém...Elég viseltes, de ezt mondjuk megértem.
-Én vagyok az, gyere! ~Szólítottam meg, mire láthatóan felriadt.
-Ohhmm... Szofi?? ~Kérdezte kezét a tarkójára téve.
-Igen. ~Ezzel megragadtam másik kezét és megmutatta, hol másszon át hozzám.
-Ez ez mi? Itt aludtál? Kié?
~Tette fel kérdéseit zavartan.
-Ez az én, vagyis mostmár a Mi titkos helyünk.
Rajtunk kívül senki nem tud róla.
Igen, itt aludtam.
Én csináltam.
~Mondtam a legvegén elhalkulva~
-Aggódtam érted. ~Jelentette ki komoran.
-Mióta keresel?
-Nemtudom pontosan. Éjfél előtt indultam az biztos.
Faképpel ültünk és néztünk egymás elé meredve.
Nem tudtam mit mondani.
Mindennél jobban szeretem, ha meghal, hát megyek vele.
Modjam neki ezt?!
Ezt nem lehet.
Akkor meg mit?
Ójajj, azthiszem kicsordult a könnyem.
Csak ezt ne. De nem tudok mit tenni. Már patakokban ömlik szememből.
Utat tört magának.
Ránéztem, de alig láttam bármit is az immár szomorúsággal megtelt szemeim miatt.
Gyorsan megdörzsöltem, majd észrevettem, hogy bizony ő sem bírta ki. Lerogytam a székből , elé hajoltam, kezem az övéébe kulcsoltam és vállára hajtottam a fejem.
Észrevettem, hogy nincsen jól.
-Jól vagy?? ~Kérdeztem, nagyon megijedtem.
-Azthiszem...vagyis nemtudom.
Sápadt volt. Fogtam, ráemeltem a mellettünk pár centire lévő matracra.
Betakargattam.
Basszus basszus basszus.
Ez miattam van.
Nem szabadott volna eljönnöm.
Megnézem a telóján az időt.
5:55.
Megint basszus.
Több mint hat órán keresztül keresett.
Hogy tehettem ilyet vele?!
Bűntudatom van.
Ha valami lesz...befekszem mellé, átölelem inkább.
Így könyebb lesz mindkettőnknek.
Érzem hangos szuszogását.
Elaludt.... Remélem csak a fáradtság.
——————————————————
——————————————————
Isaac
Végre megtaláltam, szívem
majd kiugrott a helyéről.
Legszívesebben megcsókoltam volna, de túl...fáradt vagyok ehhez.
Behívott valami szobaszerűségbe, aztmondta itt aludt. Megnyugodtam.
Azt is mondta, hogy ő csinálta.
Büszke vagyok rá.
Komolyan.
Szép lett.
Leültünk egymással szembe a székekre, de nem szóltunk semmit.
Most mit mondjak Szofinak?
Azt, hogy egész este őt kerestem, ez azthiszem azt jelenti, hogy végtelenül beleszerettem.
Feleségül akarom venni, sok gyereket csinálni, és egy kertes családi házba költözni vele, akár már most egyből.
Egy baj van.
Rákos vagyok.
Rákos, és járnom kell kemora meg mindenhova, és nem szeretném kitenni mindennek, félek, hogy kapcsolatunk megsínyli ezt az egészet.
Mondjam ezt neki?!
Ezt nem lehet.
Akkor meg mit?
Kicsordult a könnyem, éreztem, hogy megfogja kezeim, kérdezett valami, de nem értettem.
Lassan minden összefolyt.
Összefolyt és onnantól K.O.
Se kép, se hang.
