Mikor kipihentük magunkat, felöltöztünk.
Kezemnél fogva felrántott, majd egyszeribe ajkaimon találtam az övéit. Hosszúra nyújtotta csókunkat, de bevallom: tetszett.
Elindultunk hazafelé.
Útközben elmesélte, hogy ha az állapota súlyosbodik, akkor kemoterápiára kell járnia.
Mint megtudtam, a kemonál kiszívnak belőled mindent: jót is- rosszat is. Valószínűleg a haj is kihullik egy idő után.
Miközben erről beszélt, láttam rajta a végtelen szomorúságot, mely telve volt félelemmel.
Ha lehet, még az eddigieknél jobban beparáztam.
Elhatároztam, hogy mindvégig mellette leszek, és támogatom.
-Ó! Hallod, hallod hallod! ~Zökkentettem ki gondolatmenetéből sürgetve.~
Nem ma lesz a vizsgálat? ~Folytattam.
-Áttetettem . ~Mondta és megölelt. Ez a ragaszkodós énje tetszik.~
Na menjünk. ~ Mondta, mire egyszerre mosolyodtunk el.
-Mikor lesz akkor?
-Két hét múlvára kaptunk időpontot. Nem túl sietősek.
~Felelte, nemes egyszerűséggel.~
Megpusziltam, mire aranyosan elpirult.
-Na gyere piroska! ~Incselkedtem vele.
Miután hazaértünk lepihentünk.
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
Kettő hét telt el a "bújdosós" dolog óta.
Azóta minden nap együtt voltunk de egyszer sem beszéltünk a rákról, vagy bármi ehhez kapcsolódó dologról.
Nem azért, mert nem akartunk tudomást venni róla, nem is amiatt, mert nem jutott eszünkbe úgy ezerszer, de egyszerűen sose tudtunk róla beszélgetni.
Őszintén: Nem is akartunk.
Ma van a végső vizsgálat napja.
Ma derül ki, hogy szükséges -e a kemoterámiára járni.
A feszülség tapintható volt az elmúlt pár napban.
Alig tudtam aludni, folyton forgolódtam az este.
Reggel bementem a fürdőbe és megengedtem a csapot.
Vártam,hogy teljen- teljen a kádam vízzel.
Teletettem fürdősóval és a fél tubus tusfürdőt is belenyomtam. Levetettem ruháimat és már léptem volna bele a forró vízzel teli kádba, mikor zajokra lettem figyelmes. Fürdőköpenybe bújtam és amit láttam...
Úgy öt emberszerű lény volt a szeim előtt, orvosi köpenyben, de mindegyikőjük ruházata szín feketében "pompázott".
Éppen egymással tanácskoztak, mikor ésrevettek engem a lépcső tetején.
Egyszerre fordultak felém, ekkor vettem csak észre, hogy arcuk tiszta vér volt.
Megindultak felém és én ledermedtem.
Lábaim földbe gyökereztek.
Elkaptak.
A fiókban kezdtek el kotorászni.
Elővettek egy kést és a szívemnél megvágtak vele.
Pont ott, ahol az Isaac vágása is van.
Belém akarták döfni, mikor az utolsó pillanatban felébredtem.
Sikítozva.
A bal oldalamon észrevettem Isaacet, ahogy a kezemet szorongatja.
Aztán már csak erős fényekre és olyasfajta zsibbadó érzésre lettem figyelmes, ami szétárad testemen és teljesen lebénítja azt.
Mikor legközelebb kinyitottam a szemem egy kórteremben ébredtem.
-I....Isaac? Hol vagyok? ~Kérdeztem kábán a mellettem gubbasztótól.
-Kórházban. Nem tudtam jól aludni, gondoltam átmegyek hozzád, és majd együtt hátha.....
Amint benyitottam, hallottam egy sikítást. Egyből fölrohantam a szobádba, ahol hangosan zihálva, remegve találtam rád. Megsimítottam a homlokod, ami rettenetesen lángolt.
Teljesen le voltál izzadva, ezért kitakartalak. Nem tudtam mit tegyek, rettenetesen megrémisztettél.
Felhívtam a mentőket, akik egyből behoztak és, mivel a remegés szűntelen volt, benyugtatóztak.
Valami olyasmit mondtak, hogy nagy dózist kapsz.
Az orvos szerint ez valami roham volt.
Nem tudtam ráfigyelni, bocsi.
Mit álmondtál, ami ennyire felkavart?
~Mondta, hangjában színtiszta aggodalmat véltem felfedezni.
Elgondolkodtam. :
Már egy ideje álmaimban, de van, hogy csak úgy rémképeket látok. Azthiszem megzakkantam.
Ez volt az eddigi legdurvább. Nemcsodálom, hogy megijesztettem.
Ma még benn akarnak tartani, de mivel ma lesz a vizsgálata, ezért ezt inkább nem mondom el.
Ott szeretnék lenni vele.
Nem mondom el neki!
Legalábbis addig amíg fel nem épül.
Teljesen. ..
-Nem emlékszem. ~Suttogtam gyengén.~
-Most aludj, pihend ki magad!
-Szólj ha indulunk.
-Neked pihenned kell, Szofi.
-De.....
-Nincsen de. Le van zárva. Ha bármi bajod lesz, és esküszöm tönkremegyek. Ittmaradsz és kész.
A francba!
Kell neki aggodalmaskodnia!
Most nem én vagyok itt a fontos.
-Menni akarok!
Hadd menjek! ~Nyafogtam neki.~
-Ittmaradsz.
Én megyek is, te meg aludj szépen.
