Még mielőtt bekopogtunk Isaac megfogta a kezemet.
-Bízz bennem! ~Mondta~
Majd én elrendezem.. Oké?
-Isaac, Szofi!
Kérem szíveskedjenek bejönni! ~Szólt hivatalos hangon az igazgatónő.~
Beléptünk, egymás kezét szorongatva.
-Gondolom tudják, hogy miért hivattam be önöket.
Isaac, ugye tisztában van vele, hogyha ez az ön műve, akkor sajnos a következő fokozat az elbocsájtás.
Ez lenne az utolsó csepp a pohárban.
~Folytatta.~
-Melyikőjük tette?
Láttam, hogy ezek hallatán Isaac állkapcsa megfeszült.
-Én voltam, én provokáltam Líviát!
~Mondtam és éreztem, ahogy keze jobban szorít az eddigieknél.~
-Biztos ez? ~Vonta fel egyik szemöldökét hitetlenkedve.
-Ez esetben ilyen ne forduljon elő többször. Tettét egy igazgatóival jutalmazom. Mehetnek. ~Közölte.
Igazából ez nekem szinte mindegy volt. Jobb mintha Isaacet kicsapták volna.
Kiléptünk az igazgatói ajtaján, majd Isaac megragadta a kezemet.
-Gyere velem! ~Parancsolt rám idegesen.~
Csak mentem utána.
Elvitt egy olyan helyre, ahol még életemben nem jártam.
Egy elhagyatott játszótéren kötöttünk ki, a semmi közepén.
Álomszerű volt az egész.
-Hintázunk?
-Jahh. ~Mondta és leült a mellettem lévő hintára.
Szeretem nézni erős, férfias arcvonalait. Látni azonban, hogy állkapcsa újra és úrja befeszül az idegtől, aggodalommal töltött el.
Rámnézett, tekintetünk ütközött egymással. Szemében olyat láttam, amit még soha....nem tudtam behatárolni érzéseit.
-Miért hoztál ide? ~Kérdeztem.
-Csak beszélni akartam veled....tudom, hogy aztmondtam elintézem....de szóval, hogy köszönöm. ~Szemei őszinteséget sugároztak. Közben rájöttem. Megrendült. Ez volt az az eleinte felismerhetetlen dolog.~
Elmosolyodtam..
-Csak ennyi? ~Vontam fel egyik szemöldököm kíváncsiskodva.
-Nem..tehát, hogy azt nem tudod rólam....hogy.. ~Elhallgatott.
Síri csend lepte be a tájat.
A távolból vészjóslóan hallatszott egy varjú károgása.
Felálltam a hintából, ő is így tett. Szemével a földet pásztázta. Nem bírtam ki, megöleltem, erre ő is karjaiba zárt.
A fülébe suttogtam
-Megbízhatsz bennem. Bármi is van veled, megígérem, hogy megpróbálom elfogadni. ~ Halkan ugyan, de mégis teljesen igazat mondtam.
Olyannyira lüktetett vénáiban a vér, hogy már szinte hallottam ahogy csörgedezik.
Nyakán kidagadtak erei.
Látszódott, ahogy a levegővételtől mellkasa lassan fel, majd le mozog.
