Kicsöngettek...
Elindultunk tesire. Tudtam mi vár rám...
Felszaladtam a lépcsőn, bezárkóztam a WC-be és a lehető leggyorsabban átvettem a sportmelltartót, gatyát, pólót...
Minnél előbb ki akartam jutni...
Elindultam, de tudtam jól mi fog történni.
Épphogy kiléptem az öltözőből megragadtak a lépcsőnél, visszarántottak. Cikáztak a gondolatok a fejemben:most mit tegyek?!?
Nemtudtam semmit tenni, nekem jöttek, megragadták a pólómat és tépni kezdték. ~Ilyen még nem volt! Azthiszem elgurult a gyógyszerük~ Ha egy jön nekem megvédem magam,na de ha hatan?!?
-Mitcsináltok? Ne!! ~Kiáltottam kétségbeesetten.
-Amit érdemelsz!
-Azthiszed kellenél neki??
-Láttuk, hogy írt neked!
-Azt is, hogy mit. ~ Tehát Ő volt!!~
Arcom önkénytelenül is felvette azt az erős vörös árnyalatot, szemem könnybelábadt, mert épp eltalált az első rúgás.
-Engedjetek már el! ~Ordítottam.~
-Te maradj csak csendbe RIBANC!
Vágta a fejemhez..
Ekkorra már vérzett az orrom...azt hiszem a szám is felrepedt.El akartak csúfítani. Hogy ne kelljek neki,nem is kellettem szerintem.
Robajra lettem figyelmes: valaki szinte betörte az ajtót...
Ő volt az...Értitek?? Ő!!
Nem tudtam mit mondjak, elpirultam...megint...
~Szerintem mindent hallott! Sőt biztos!~
Odafutott hozzám, átkarolt és elkezdett futni a kezében velem...csak futottunk nem tutdtam hova, de őszintén: már nem is érdekelt.
Ránéztem, mélyen...mélyen a szemébe. Megláttam, hogy könnybe lábadt a szeme, arca pedig bíborszínbe borult...letett a földre és felémhajont..Az ütő megállt bennem, azthittem megcsókol.
De nem, a homlokomra egy puszit nyomott, és csak most tudott megszólalni.
-Jólvagy? Miattam tették?! ~Kérdezte elhalkuló hangon. Féltett.
-Költői kérdés? Hallottál mindent, nem? ~ Mosolyodtam el.
-Igen . ~Válaszolta komoran.
-Bo....
-Nem tehetsz róla! Ne okold magad!
~ Vágtam a szavába.~
-Sírva fakadtam, mert belenyilalt a fájdalom..
Átölelt és úgy maradtunk, nem is tudom mennyi ideig...talán fél órán át ...
