A vizsgálatok eredményei meg mindenféle papírok elrendezése után Isaac odajött hozzám és megragadta a kezem.
Nem mondott többet, csakhogy szedjem a lábaimat, mert elkésünk.
Az úton bekötötte a szemeimet és onnantól nem beszéltünk.
Persze én kérdezgettem meg minden, de egy idő után feladtam a dolgot..
Kiléptünk az autóból, levette a szememről a kendőt, és csodás látvány tárult a szemem elé.
Mint valami palota...
-Ho..hova jöttünk? ~ Kérdeztem csodálattal.~
-Haza, vagy ahogy döntesz.. ~Mondta lazán és én nem tudtam erre mit szólni.~
-Gyere, nézd a konyhát!
~Amíg felfogtam amit ezelőtt mondott, már be is rángatott a konyhába. Olyan volt, mint egy izgatott kisgyerek.~
Itt süthetsz majd nekem mindenfélét, asszony! ~Ezzel rámkacsintott és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.~
Nem tudtam mit szólni, nem is tettem.
Tetszett, nagyon fényűző volt, de nekem valahogy túlságosan is..
Ez nem az én világom.. ..
Így hát inkább nem mondtam semmit.
A következő pillanatban hívása érkezett, láttam, hogy elgondolkozott valamin, majd megragadott a kezemnél fogva és felültetett a motorjára, elvitt egy másik helyre.
Mikor odaértünk, lesegített, háttalfordított a háznak, majd kezeit a szememre helyezte.
Mikor megfordultam, és ő látást engedett nekem, egy aranyos kertvárosi házat láttam magam előtt.
Ez már sokkal barátságosabb volt;
egy faház díszes kivilágítással, napelemekkel a tetején..
Piros cserepei, kedves kis ablakai - melyeket a rajtuk pirosló muskátli még szebbé tett- nagyon tetszettek.
A szemem könnybe lábadt és szorosan átöleltem... Mélyen a szemeibe néztem, ő értette, s egyből körbevezetett.
A nappaliban volt egy kandalló, szemben vele pedig egy bézsszínű fotel...hideg téli estéken ülni, figyelni, ahogy a tűz pattog, majd miután kialudt, nézni, hogy parázslik.
Hátul volt egy kis kert, egy sekély halastóval mellette, mindez egy jó nagy udvarban.
A telek kerítéssel volt körbevéve, a házban minden megvolt, sminek lennie kellett.
Idilli volt az egész.
Ha csak pár órára is, de sikerült elfeledtetnie velem az elmúlt napokat.
A nap végére nagyon elfáradtunk, így hát hazaindultunk.
Közben megbeszéltük, hogy már csak alá kell írni a papírokat és a miénk lesz örökre.
Kétség sem férhet hozzá, hogy ez a ház az igazi, és itt szeretnénk leélni hátralevő életünk többi részét.
Együtt.
