Running in the Maze

Three

Fehér falak mindenütt. Egy folyosó. A kanyarban két vörös kisgyerek tűnik fel, egy lány és egy fiú. Nevetve futnak el mellettem, én pedig akaratlanul is követem őket. A kislány hirtelen elesik, majd sírni kezd. A kisfiú mellé guggol és csitítani kezdi. Ekkor nyílik a mellettem lévő ajtó, és egy szőke nő lép ki. Arca gondterhelt, valószínűleg ideges, mert megragadja a kisfiú karját, elrántja a lány mellől és a kislányt a karjaiba kapja.

- Mi az istent csináltál már megint Newt?! - kiáltja, s közben azon van, hogy mielőbb elhallgattassa a lányt - Maradj már csendben!

- Csak játszottunk anyu - motyogja a kisfiú, vagyis Newt. A nő felsóhajt, majd magához húzza a kisfiút.

- Bármi is lesz vigyázz a húgodra Newt!

Hirtelen pattannak ki a szemeim, s ezzel együtt le is esek a fekvőhelyemről. Csak egy álom volt. Lassan felállok, leporolom magamat, majd a cipőmet felkapva sétálni indulok. Mindenki más alszik, én pedig letelepedem nem messze a még zárva lévő falaktól. Olyan valósághű volt az álom. Lehetséges, hogy egy emlék volt? De ki lehetett a kislány? Ha igaz az amit Thomas feltételez, akkor én voltam az. Ez bebizonyítja, hogy Newt és én testvérek vagyunk. Örülnék neki. Legalább nem érezném magam ilyen egyedül. Persze, tudom hogy Thomas és Minho is meghallgatna bármikor, meg persze Chuck is. De ez mégsem ugyanolyan, mintha egy rokonoddal beszélnél. Egy családtagoddal. Talán még biztonságban is érezném magam. Newt biztos megvédene. Talán mindig is védett, egészen kicsi korunk óta. Vagy talán én védtem őt, hiszen tegnap alaposan elbántam Gally-vel.

- Mit csinálsz itt egyedül Zöldfül? - ül le mellém Thomas, mire megugrok - Ne haragudj - kuncog - Nem akartalak megijeszteni!

- Gondolkodom - felelem, s tekintetem az égre vezetem. A nap első sugarai már beterítik az égboltot, ami egyet jelent azzal, hogy a futároknak hamarosan indulniuk kell.

- Elárulod mi a baj? - vezeti kezét a vállamra, ezzel átkarolva engem - Mi zaklatott fel, ami miatt ahelyett hogy aludnál, a falat bámulod?

- Csak egy álom - motyogom a füvet tépkedve - Vagyis, azt hiszem egy álom - érdeklődve néz rám, várva hogy folytassam - Két kisgyereket láttam játszani, majd a lány elesett és megjelent az anyukájuk. Dühös volt és frusztrált, de nem a fiúra. Valami más baja volt. De a fiú. A fiú Newt volt. A lány pedig a testvére. Azt hiszem én voltam az - hajtom le a fejemet, mire ő csak magához húz és szorosan átölel.

- Ez egy emlék volt - suttogja - Ezek szerint Newt a testvéred!

- Miért vagy olyan biztos ebben?

- Mert érzem. Hasonlítotok egymásra mint külsőleg, mint belsőleg - hangja nyugtató, simogatja füleimet - Te nem hiszed ezt el?

- Csak olyan furcsa - suttogom - Mindenki másnak először a neve jut eszembe, ám nekem nem - rázom meg a fejemet - Hanem az hogy az egyik itteni fiú a testvérem. Miért van ez Tommy? Miért vagyok más? - hangom kétségbeesett és sürgető. Tudni akarom a választ a kérdéseimre. De legfőképpen a nevemet akarom tudni. Nem szeretném, ha örökké Zöldfülnek hívnának.

- Nem tudom - rázza meg a fejét finoman - De nem vagy más. Csupán különleges - néz a szemembe - Olyan nagy baj lenne ez?

- Te annak tartasz? Különlegesnek? - nézek rá értetlenül, mire bólint egyet - Hát akkor egyedül vagy vele.

- Dehogy - tiltakozik azonnal - Minho, Newt és a többiek is annak tartanak! Elvégre, elverted Gally-t! Ilyen azelőtt nem sűrűn fordult elő - nevet halkan. Én is felnevetek visszaidézve Gally képét, mikor rájött hogy legyőzte őt egy lány. Vicces volt.

- Hé Thomas! - halljuk meg Minho hangját, s rákapjuk a fejünket - Indulnunk kell!

- Rendben - feleli, majd visszafordul hozzám és átölel - Menj, egyél! Ha visszajöttem beszélünk! - áll fel - Oh, és...mond el Newt-nak! - kacsint, majd Minho után fut, s eltűnnek az útvesztő falai között.

Megfogadva Thomas tanácsát felállok, majd a konyhához futok. Belépek, majd köszönve Serpenyőnek elveszek egy adagot a reggeliből. Tojás és bacon kenyérrel. Leülök, majd szép lassan falatozni kezdek.

Chuck említette este, hogy minden csoportot ki kell majd próbálnom, hogy eldönthessék hova fogok kerülni. Kíváncsi vagyok, melyikkel kezdek, bár van egy sanda gyanúm hogy a konyha lesz az. Legszívesebben futár lennék. Tegnap este kiderült, hogy meg tudom védeni magam, amire az útvesztőben szükség is van. Emellett szerintem futni is tudok. Na meg persze akkor többet lehetnék Thomas-szal is. Azok a barna szemek egyszerűen megbabonáznak. Valami megfogott ebben a fiúban. Megmondani persze nem tudom, hogy mi. Talán a kisugárzása, a külseje, a magabiztossága és hogy folyton pozitív. Mondjuk, alig egy napja ismerem, nem kéne még ilyeneken gondolkodnom. De egyszerűen nem tudom kiverni őt a fejemből! Miért van ez?

- Jó reggelt Zöldfül - vágódik le mellém Newt, s én csak ekkor eszmélek fel, hogy már mindenki felkelt.

- Jó reggelt - mosolygok. Ennyire elkalandoztam volna, hogy még a többi fiú jelenléte sem tűnt föl? Nem igazán vagyok elememben, azt hiszem.

- Min gondolkodsz? - kérdezi két falat között a fiú, az én fejemben pedig Tommy szavai járnak. Azt mondta mondjam el neki. Vajon megérti? Vagy totális bököttnek fog majd nézni? Fogalmam sincs.

- Csak - kezdem - Azt hiszem megálmodtam az egyik emlékemet - bököm ki végül. Elég furán hangzott így hangosan, ám úgy tűnik Newt-ot érdekli, mivel azonnal rám fókuszál.

- Igazán? - kérdi - Tudod már mi a neved?

- Nem - rázok egy aprót a fejemen - De valami mást igen. Newt mi - a szavak valahogy nem akarnak kijönni. Olyan egyszerű a dolog, mégis nehéz elmondani neki.

- Mi? - kérdez vissza folytatást várva - Mi van velünk Zöldfül?

- Testvérek vagyunk - bököm ki hosszas hallgatás után - Téged láttalak, amint játszunk. Nem lehettünk többek hat éveseknél. Elestem és az anyánk leszidott téged, majd a lelkedre kötötte hogy vigyázz rám - hadarom egy szuszra, s a következő amit éreztem az Newt ölelése volt. Bátortalanul viszonoztam, mire csak erősebben szorított.

- Annyira örülök Zöldfül! - suttogja a fülembe - Húgi - húzódik el egy levakarhatatlan vigyorral az arcán - Üdv a tisztáson!

Felnevetek, majd visszaviszem a tányéromat. Newt is befejezi az evést, s együtt elhagyjuk a konyhát. Elmondja, hogy ma a konyhán kell segítenem Serpenyőnek, ami nem lepett meg. Megtudom, hogy ekés, építő és zsákoló biztosan nem leszek. Hála istennek!

Holnap a kóroncoknál, utána pedig majd a vérházasoknál kell teljesítenem. Szuper. Már alig várom, hogy végignézzem ahogy levágják az állatokat. Már a gondolatától is felfordul a gyomrom!

- Mikor leszek a futárokkal? - kérdezem, amint Newt befejezi a mondanivalóját.

- Te nem lehetsz futár, Zöldfül!

Hello Zöldfülek!
Rettenetesen sajnálom a kérést! Remélem, nem haragudtatok meg nagyon :D
Ha tetszett a rész, nyugodtan hagyjatok nyomot magatok után ;)
Csók, Gigi 😘